Amikor Nórával megbeszéltük, hogy csinálunk egy blogot, azt is megbeszéltük, próbálunk idővel érinteni minden olyan témát, ami a korosztályunkat is érinti ! Én a blog indítójában azért írtam, hogy középkorúak lettünk, mert ezzel nem arra céloztam csak, hogy öregszünk, ez még nem annyira nagy gond, mint amennyire az, az éveinkből adódó léthelyzetünk, és a léthelyzetünkből adódó problémáink, amik általánosak. Most, hogy közeleg a karácsony és ugye « sülve-főve » ezzel foglalkoztunk, érdemes más vetületeivel is foglalkozni az ünnepnek, és feltenni magunknak, magunkban néhány kérdést: pl. van-e szeretet elég a szívünkben ? Türelmesek vagyunk-e eléggé egymással, a szeretteinkkel ? Jelent-e ez az időszak (az év vége) még valamit, vagy elment abba, hogy vegyünk sok ajándékot, költsünk sok pénzt, legyünk ettől kellően idegesek, és várjuk, hogy vége legyen az egész bulinak, stb. Ezek elég profán megözelítései a kérdésnek, de legyünk őszinték, ez is hozzátartozik a témához, nem csak a reklámokból jól ismert elegáns, kipihent és vidám anyuka a nagy tepsi karácsonyi süteménnyel a kezében, mellette az édes-tündér-jólnevelt gyerekek és a mosolygós, figyelmes, szerelmes tekintetű férj!!!!
A karácsony és a modern női szerepek - avagy ez most akkor egy főzős blog?
2009.12.20. 16:11 Kérj tanácsot
Ha ez ilyen könnyű lenne ! Beszéltem több – morcos - barátnőmmel is mostanában, akik kb. nagy általánosságban (nagyon jó családanyák, lelkiismeretes nők) azt mondták, hagyjam őket békén a karácsonyi receptekkel, meg az adventtel, éljék túl az egészet, és akkor már boldogok lesznek !
Egy nagy ugrással el is jutottam a modern nő társadalomban betöltött szerepéhez! Ha egy szóval akarnám ezt a modern női léthelyzetet jellemezni, azt mondanám: nehéz ! Ha több szóval, akkor azt mondanám: baromi nehéz ! Miért ? Ha apámat hívom segítségül, aki a környezetemben élő egyik legnagyobb « filozófus » és sokszor fogom még idézni valószínűleg, akkor azt mondanám, azért, mert a nők kivívták maguknak hosszú évszázadokon át nehéz küzdelemben azt a jogot, hogy hadd ülhessenek több lovon egy popsival és amikor ezt a bravúrt meg kell tenniük, akkor rájönnek, hogy ez több, mint ami kell a boldogsághoz !!!!!
A társadalom meg egyre csak azt sulykolja a nőknek : legyél fitt, sportos, önmegvalósító, kreatív, kitűnő anya, odaadó feleség, isteni szerető, nagymunkabírású beosztott vagy kemény főnök….ha valamelyik nem vagy, már sikeres sem vagy ! Ez a nők önbecsapása, hogy kezdjük el is hinni a környezet hatására : vagy ez mind egyszerre sikerül nekünk vagy semmit nem ér az egész….most eltúlzom, sarkítom a dolgokat, remélem az iróniát mindenki érzi abban, amit mondani szeretnék és az igazságalapot is !
Nagyon sok nővel beszélgettem az elmúlt két évtizedben, először, mint huszonéves egyetemista próbáltam megfejteni a saját korosztályom félelmeit és a tőlem idősebb barátnőim gondjait, majd jöttek a gyerekeimmel a játszótéri élmények, ahol nagyon sokszor és nagyon gyorsan mély beszélgetésekbe lehetett keveredni, ugye kinek sírja el a problémáit egy fáradt kismama, mint sorstársainak. Néhány játszótéren eltöltött év után akár szociológiai tanulmányt is lehet írni a magyar nők rétegeinek élethelyzetéről és problémáíról.
Törekszünk a tökéletesre, és ez nem mindig megy, mert az élet nem egy leányregény… ettől előbb csak rosszul érezzük magunkat, majd egy idő után, ha nem szembesítjük magunkat az igazsággal, vagy nem szembesít bennünket valaki az igazsággal, hogy nincs tökéletes az életben, akkor tartósan boldogtalanná is válhatunk. Így jutunk el fáradtan, kimerülten, sokszor örömtelenül, a napi rutintól kiégve a 30-as éveink végére, a 40 éveink elejére és nem elég ez, még azzal is szembesülni kell, hogy öregszünk ! Elmennek mellettünk lehetőségek, nem vagyunk függetlenek a döntéseinkben, állandóan alkalmazkodnunk kell, ahogy egy másik barátnőm mondta, nem éljük a « saját » életünket, mert mindig más a fontos….gyerekek, férj, stb., keveset tudunk « önazonosak » lenni, vagy nem is tudunk. Azt érezzük, hogy sok áldozatot hozunk, közben meg ez a természetes, senkinek nem jár ezért babérkoszorú vagy elismerés -mégha néha jól is esne- hiszen ez a dolgunk, ez a feladatunk, ezért vagyunk nők !
Szóval senki ne csodálkozzon, ha a nők közül sokan alig várják, hogy túl legyenek a karácsonyon is, fáradtak, kötelesség ez az egész ünnep-szervezés, feladat, gond, pluszenergia, stb. Azt hiszem annyira kell lelkesnek lenni, amennyi energiánk van erre….ha nem akarunk sütni, ne süssünk, ha nem akarunk száz fogást, különleges dolgokat, csináljunk egy sima vacsorát szebb terítékkel, mint a hétköznapi és az már ünnep…ne erőltessünk magunkra semmiféle kötelező boldogságot, lelkesedést, így talán megússzuk természetes hangulatban az egész ünnepi készülődést, adventet, még jól is tudjuk majd magunkat érezni időnként….
Én leülök az adventi koszorú mellé, begyújtom az éppen adott számú gyertyát és nézem a fényét, amíg iszom egy jó teát….ez öt perc, nem kell hozzá semmi, de kikapcsol, jobb lesz tőle a lelkem állapota, jobban tudom aztán szeretni a környezetemet, a világot. Próbáljunk meg ilyen kis technikai szünetekkel békét és harmóniát teremteni magunkban, hogy könnyebbé váljanak a dolgok. Ha problémáink vannak, nézzük meg őszintén, mi ez a probléma, miből ered, tőlem függ-e, én tehetek-e ellene valamit, vagy elég az egészet a kibírhatatlan párom nyakába varrni és kellőképpen utálni őt ezért ! Hátha rájövünk, hogy nem is annyira nagy a baj és mi is tehetünk róla, akármennyire is fáj ezt beismerni….és persze tehetünk ellene is !
Hosszan folytathatnám még a gondolatmenetet, de azt hiszem, ez is elég volt, hogy mindenkiben elindítson egy újabb gondolatot, és kedvet kapjon ahhoz, hogy leírja saját véleményét, tapasztalatait ünnepről, szeretetről, társról, problémáról, akármiről !
Szeretettel : Zsófi
Hát, most jól behúztunk benneteket a csőbe. Kedves barátaink, akiket meghívtunk erre az oldalra! Gyanútlanul elkezdtetek recepteket olvasgatni, megállapítottátok, hogy Zsófi és Nóra ÖTYE-klubot alakított (gyengébbek kedvéért: Öreg Tyúkok Egyesülete…), és elhatároztátok, hogy ha nem jut semmi jobb az eszetekbe, majd benéztek ide főzési tippekért.
Remélem, nem érzitek majd túl nagy sokknak, ha a fakanáltól messzebb is eljutunk… Mert ezt az oldalt azért hoztuk létre. Hogy eljussunk valahová.
Mert tényleg, elég jól főzök, de mégsem ezt tartom a legfontosabb tulajdonságomnak. Talán inkább azt, hogy problémákat oldok meg. Mint Mr. Wolf a Ponyvaregényben… többnyire kevésbé véres problémákat, mint ő - mondjuk inkább úgy: időnként életbevágó problémákat. Ide érkezem el, bármibe is kezdek.
A régi szakmámban cégeknek segítettem kommunikálni, és az elmúlt egy évben is próbálkoztam azzal, hogy ilyen témában indulok tovább tanácsadóként. De rájöttem, hogy egyre nagyobb bennem az igény, hogy az emberek, a körülöttem levők magánéleti válsághelyzeteire is próbáljak megoldásokat találni – vagy legalábbis elmondani, hogyan látom a helyzetüket az én szemszögemből. És úgy tűnik, egyre többen vevők erre – eleinte csak a legközelebbi barátok avattak be legféltettebb titkaikba, majd futó ismeretségekben is elkezdték rám ömleszteni a gondjaikat félig ismeretlen emberek, majd újabb és újabb, tartóssá váló barátságaim szövődtek annak köszönhetően, hogy egy-egy tanácsomat hasznosnak találták nők, férfiak…
Így találtuk ki Zsófival ezt az oldalt. Ahol mindketten azt tehetjük, amiben jók vagyunk: elmondhatjuk a véleményünket, tanácsot adhatunk, beszélgethetünk.
Nem hiszem, hogy a zsebemben van a bölcsek köve. Mindenki másképp lát egy adott helyzetet. De egy kívülálló szemszöge sokszor nagyon hasznos, hisz ha a napjainkat teljesen átszövi egy probléma, általában nem látjuk a fától az erdőt. Kell valaki, aki útbaigazít. De gyakran már az is elég egy embernek, ha meghallgatják. És vannak, akik a tanácsomat is kérik. Vagy ha kéretlenül adom, akkor elfogadják…
Úgy alakult, hogy az utóbbi hónapokban sok olyan barátnak kellett tanácsot adnom, aki válságba jutott. Nem a hónapok óta tartó pénzügyi válságról beszélek, pedig az is megérne pár sort – hanem a magánélet olyan kríziseiről, amiket ezek a barátaim már-már megoldhatatlannak, elviselhetetlennek éreznek. Olyan helyzetekkel kellett szembesülnöm, amikor egy, két, sőt négy (!) gyerekkel magára marad egy nő, mert a férje úgy érzi, hogy a rohamosan közeledő öregedés elől egy izgalmasabb, új életbe kell menekülnie – mindent hátrahagyva, a következményekkel szinte egyáltalán nem törődve… Vagy nézzük a másik oldalt: amikor egy férj érzi úgy, hogy a felesége már nem szereti, vagy épp ellenkezőleg: hogy a nő szolgaian aláveti magát neki, és társ helyett az alárendelt szerepet választja… Vagy csak ha a mindennapok elviselhetetlen pénzhajszája közben valahogy elvész mindaz, amiért az ember belefogott…
Na de mit lehet tanácsolni egy ilyen válsághelyzetben? És ki szereti kiteregetni a szennyest…?
A legjobb tulajdonsága ennek a weboldalnak, hogy lehetőséget ad nektek a névtelenségre. Így aztán sohasem fogjuk megtudni, ki kérdezte meg, hogy miből és hogyan varázsoljon karácsonyi hangulatot a gyerekeinek, ha ez az első olyan ünnep, amit a papa nélkül töltenek… vagy hogy lehet-e tenni valamit, ha kihűlt egy párkapcsolat, de a sok gyakorlati szál szétbogozhatatlanul összefűzi a valaha volt szerelmespárt…? Egész határozottan kérlek benneteket rá, hogy - míg egyéb jellegű témákban örülünk, ha rátok ismerhetünk a nick-nevetekről – magánéleti témákban szóljatok hozzá felismerhetetlenül. Ez nagyobb szabadságot ad, remélem, tényleg meg tudtok annyira nyílni itt, hogy nem aggódtok a „lelepleződésen”. És mint ahogyan Zsófi is és én is igyekszünk majd elmondani a véleményünket a feldobott problémáról, ti is mondjátok el egymásnak a tanácsaitokat.
És ez is olyan, mint a főzési receptek: ki kell próbálni, nektek működik-e az a recept, amit mi adunk. Lehet, hogy a te párod nem szereti a halat. De lehet, hogy ha másképp tálalod, mint eddig, akkor mégis szívesebben eszi meg… Vagy ha fokozatosan adagolod… Vagy becsomagolod valami finomba, amit szeret… Ha sikerül megszerettetni vele, akkor megérte a próbálkozást. Ha nem, akkor még mindig törhetjük együtt a fejünket újabb megoldásokon.
Beszélgessünk másról is, mint az ünnepi menü.
Szeretettel várom a jelentkezéseteket:
Nóra
9 komment
Címkék: család ünnep beszélgetés tanács önmegvalósítás hellókarácsony női szerepek válsághelyzetek
A bejegyzés trackback címe:
https://kerjtanacsot.blog.hu/api/trackback/id/tr641580637
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
KJR 2009.12.08. 20:17:52
Hát akkor a leginkább testhezálló témánál én is beszállok a beszélgetésbe, először is sziasztok, lányok :-) !
Másodszor: ez lesz a 14. karácsonyom, amit én rendezek, már nem gyerekként, és 13 éve gyerekes, családos variációban megy ez.
Volt többféle ezalatt a tizenvalahány év alatt, olyan is, amikor a karácsony este migrénes fejgörccsel érkezett, addig bírtam a legnagyobb fordulatszámot, és szentestére lettem "kész". Olyan is, amikor a kisfiam betegen érkezett a csengőszóra a nagyszülőkkel, és utána egy hosszas, súlyos betegség jött. Olyan is, amikor a féléves apróság nehezítette és tette gyönyörűvé az estét.
Évek alatt kialakult egy szcenárió a családban, megtanultam menedzselni a rengeteg feladatot, rájöttem sok praktikára, hogyan tudom legalább a december 24-ét már kicsit lazábbá tenni, hogy ne legyek űzött, zaklatott estére- de addig heteken keresztül ott zakatol bennem, hogy mit nem csináltam még meg, megérkeznek-e a megrendelt ajándékok, hogy leszünk készen a saját készítésű ajándékokkal, stb.
Tavaly már rájöttem, a maximalizmust mások igazán nem értékelik, saját magam meg sosem lehetek még azzal sem teljesen elégedett, tehát egy picit lejjebb adtam. Nem két főétel a kétféle leves meg 4 féle édesség mellé, elég csak egy, lehet, hogy a lépcsőházat már nem fogom kitakarítani a gyertyagyújtás előtt, vagy nem leszek tökéletes külsőleg sem...
Idén már a készülődésben is feladtam a perfekcionizmust: ilyen évem még nem volt, amikor december 8-án még gyakorlatilag senkinek nincs beszerezve az ajándéka, sőt, még ki sem találva...
Ami a lelki készülődést illeti, annyi minden terheli most a gondolataimat, hogy nehéz adventi állapotba kerülni, egyet azonban tudok: bárhogy esek be szentestére, valami mindig történik 24-én éjszaka, és valahogy 25-én reggel kicserélve ébredek ( és nem csak azért, mert megkönnyebbülök a hajsza után).
Nem tudom, most hogy szakítom át a célszalagot, de a csodában továbbra is hiszek, és abban, hogy sok út vezet felé, viszont az áldásban bárki részesülhet - csak egy kicsit befelé kell nézni, és elszakadni attól, ami a mósukkerékben magunkba zár minket.
Másodszor: ez lesz a 14. karácsonyom, amit én rendezek, már nem gyerekként, és 13 éve gyerekes, családos variációban megy ez.
Volt többféle ezalatt a tizenvalahány év alatt, olyan is, amikor a karácsony este migrénes fejgörccsel érkezett, addig bírtam a legnagyobb fordulatszámot, és szentestére lettem "kész". Olyan is, amikor a kisfiam betegen érkezett a csengőszóra a nagyszülőkkel, és utána egy hosszas, súlyos betegség jött. Olyan is, amikor a féléves apróság nehezítette és tette gyönyörűvé az estét.
Évek alatt kialakult egy szcenárió a családban, megtanultam menedzselni a rengeteg feladatot, rájöttem sok praktikára, hogyan tudom legalább a december 24-ét már kicsit lazábbá tenni, hogy ne legyek űzött, zaklatott estére- de addig heteken keresztül ott zakatol bennem, hogy mit nem csináltam még meg, megérkeznek-e a megrendelt ajándékok, hogy leszünk készen a saját készítésű ajándékokkal, stb.
Tavaly már rájöttem, a maximalizmust mások igazán nem értékelik, saját magam meg sosem lehetek még azzal sem teljesen elégedett, tehát egy picit lejjebb adtam. Nem két főétel a kétféle leves meg 4 féle édesség mellé, elég csak egy, lehet, hogy a lépcsőházat már nem fogom kitakarítani a gyertyagyújtás előtt, vagy nem leszek tökéletes külsőleg sem...
Idén már a készülődésben is feladtam a perfekcionizmust: ilyen évem még nem volt, amikor december 8-án még gyakorlatilag senkinek nincs beszerezve az ajándéka, sőt, még ki sem találva...
Ami a lelki készülődést illeti, annyi minden terheli most a gondolataimat, hogy nehéz adventi állapotba kerülni, egyet azonban tudok: bárhogy esek be szentestére, valami mindig történik 24-én éjszaka, és valahogy 25-én reggel kicserélve ébredek ( és nem csak azért, mert megkönnyebbülök a hajsza után).
Nem tudom, most hogy szakítom át a célszalagot, de a csodában továbbra is hiszek, és abban, hogy sok út vezet felé, viszont az áldásban bárki részesülhet - csak egy kicsit befelé kell nézni, és elszakadni attól, ami a mósukkerékben magunkba zár minket.
Ezt Nóra mondja: 2009.12.08. 20:57:03
@KJR: Szia, KJR! Örülök, hogy itt vagy. Érdekes, én is tavaly jutottam el oda, hogy végre, sok évi kapkodás és maximalista elképzelések után lenyugodtam, és a tavalyi volt életem leglazább, legnyugisabb, legharmonikusabb karácsonya. Amikor már lehetett végre befelé is figyelni. Ehhez persze szerintem az is kellett, hogy már "nagyok" a gyerekek, könnyebben megy minden. De az biztos, hogy évekbe telt, míg nálam is letisztult ez a dolog - hogy nem a külsőségekről kell ennek szólnia, hanem valami sokkal fontosabbról.
Kérj tanácsot 2009.12.09. 10:22:44
Szia KJR! nagyon örülök, hogy írtál, rád is sokat gondoltam, amikor írtam a bejegyzést az ünnepről....az előbb írtam egy hosszú választ, de mivel elszállt, most ezt röviden fogom újra leírni. Én apámtól azt tanultam, hogy semmit nem ér az egész, ha görcsölünk, anyámtól meg azt, hogy 3 nap 3 éjjel ki sem jött a konyhából! Nem szép, de én ebben is az apám hozzáállását választottam követendő példának és lehet, hogy nem csinálok olyan menüsorokat, mint anyám, de próbálom magamat már 11 éve, amióta feleség és anya vagyok karácsonyonként, jól is érezni adventkor. Nem mindig sikerül izgalom nélkül eljutni 24-éig, de nálam perfekcionizmusnak helye nincs! Én azt sportolom, hogy 20-áig semmit nem készülök, nincs előre hónapokkal ajándék és elkészített fagyasztott ételkülönlegességek már december elején, ahogy Nálad szokott lenni KJR, hanem mire való az előző 3-4 nap, ha nem arra, hogy vegyek ezt-azt és készen legyek 24-ére. Ezt persze köszönhetem annak is, hogy életem párja utál mindenféle idegbajos előrekészülést, soha nem is támogatta, ha próbálkoztam szisztematikus lenni, összevesztünk, és a gyerekeim is spontánok....nem kérnek semmit előre, nem is tudják, mit szeretnének, valahogy december 15-20 körül áll össze bennük is a kép, hogy MOST kezdődik lassan az ünnep....és mindig az volt számukra a fontos, hogy legyen szép a teríték, legyen többféle étel, akármi lehet, csak többféle és legyen sok gyertya az asztalon, meg dísz, szóval ehhez nem kellenek hónapok, hogy meglegyen....remélem sikerül bennük tudatosítani, hogy majd ők is lazán álljanak az ünnepekhez, ne legyenek kötelező körök, csinálják, ahogy akkor éppen kedvük van rá, szerintem a mai hülyén rohanó világban ez a legfontosabb, ezt megtanítani velük, nem azt, hogy élén áll a csomagolópapír a dobozon és soha nem kerül porszem a gépezetbe....kerüljön csak, attól lesz minden élő és természetes, szerintem!
Ezt Zsófi mondja: 2009.12.09. 10:31:17
Az előbbi véleményemet annyival egészíteném ki, hogy "Zsófi válasza" volt, csak nem állítottam át a gépen ezt.
KJR 2009.12.09. 20:40:39
Zsófi, kezdem átvenni én is ezt a hozzáállást, annyival másként, hogy itthon én elviselhetetlennek tartom a boltokat már december közepétől, és ezért igyekszem - igyekeztem eddig - mindent novemberben beszerezni. MOst meg amit lehozszet, interneten rendelem, házhozszállítással vagy kinyomtathatóan ( jegyek, újságelőfizetés ), mert a bolti tülekedésről minden, csak nem a szeretet jut eszembe így karácsony tájékán.
KJR 2009.12.09. 20:41:50
@KJR:
Hopp, a gépünk kurzora ugrál, így néha igen érdekeseket írok, itt a helyesbített változat :-) :
Zsófi, kezdem átvenni én is ezt a hozzáállást, annyival másként, hogy itthon én elviselhetetlennek tartom a boltokat már december közepétől, és ezért igyekszem - igyekeztem eddig - mindent novemberben beszerezni. MOst meg amit lehet, interneten rendelem, házhozszállítással vagy kinyomtathatóan ( jegyek, újságelőfizetés ), mert a bolti tülekedésről minden, csak nem a szeretet jut eszembe így karácsony tájékán.
Hopp, a gépünk kurzora ugrál, így néha igen érdekeseket írok, itt a helyesbített változat :-) :
Zsófi, kezdem átvenni én is ezt a hozzáállást, annyival másként, hogy itthon én elviselhetetlennek tartom a boltokat már december közepétől, és ezért igyekszem - igyekeztem eddig - mindent novemberben beszerezni. MOst meg amit lehet, interneten rendelem, házhozszállítással vagy kinyomtathatóan ( jegyek, újságelőfizetés ), mert a bolti tülekedésről minden, csak nem a szeretet jut eszembe így karácsony tájékán.
szutshedi · http://gizgazok.blogspot.com/ 2009.12.28. 11:50:14
Sziasztok! Az idei karácsony egyik legkellemesebb meglepetése volt, hogy Nóra meghívott olvasónak a blogba. Gratulálok,öröm olvasni. Az jutott elsőként eszembe, hogy saját önző és jól felfogott érdekünkben kötelességünk pozitívan gondolkodni ;-).
Követlek benneteket, időnként biztos hozzá si kotnyeleskedem. Sok boldogságot az év hátralévő néhány napjára és kívánok nektek egy csodálatos új esztendőt.
Követlek benneteket, időnként biztos hozzá si kotnyeleskedem. Sok boldogságot az év hátralévő néhány napjára és kívánok nektek egy csodálatos új esztendőt.
Ezt Zsófi mondja: 2009.12.28. 11:56:19
@szutshedi: Nagyon szépen köszönöm a jókívánságodat, én is nagyon kellemes év végét és még szebb új évet kívánok Neked!