Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

HTML

Hirdetés

Kérj tanácsot

Barátnők vagyunk. Zsófi és Nóra. 25 éve beszélgetünk. Egymással és rengeteg más barátunkkal is. Együtt és külön-külön. Ha kérdeznek, elmondjuk a véleményünket. Aki segítségre szorul, annak segítünk. Ha tanácsra van szükséged, neked is adunk. Hogy miről kérdezhetsz? BÁRMIRŐL. Beszélgessünk.

Friss topikok

  • Ezt Nóra mondja:: @Zsófi: Teljesen puritán kötet, sárga borítóval,... (2014.04.23. 18:45) Még egyszer Márquezről
  • Ezt Zsófi mondja:: @Ezt Nóra mondja:: Egyetértünk, Nóra! Még írni i... (2014.04.23. 18:12) Márquez és a szerelem
  • Ezt Nóra mondja:: @McT: Köszönet értük! (2014.04.13. 22:28) Wirth Imre versei
  • Ezt Zsófi mondja:: Nóra! Ez a férfi egyáltalán nem szép vagy csúnya... (2014.03.14. 12:29) Celentano jó csávó
  • Ezt Nóra mondja:: Lehet! A kókuszliszttel is finom lesz. Sőt, van ... (2014.02.09. 10:46) Banánkenyér

Címkék

1848 as forradalom (1) 1956 (1) 1 1 5 éves a miskolci villamos (1) 2001 űrodüsszeia (1) 2011 (2) 2012 a sárkány éve (1) 2012 világvége (1) 2013 a kígyó éve (1) 20 gyerekes milliárdos (1) 50 éves James Bond (1) a. l. webber macskák (1) abaúj (2) activia vip program (1) adakozás (1) Adriano Celentano (1) advent (3) adventi ételek (1) afrika múzeum (1) agresszió (4) alain delon (1) alain ducasse (1) alcsúti arborétum (3) alibigyár (1) állattartás (2) almás kukoricasaláta (1) almás receptek (1) almás joghurtos édesség (1) álomépítők (1) amazonas (3) amerikai graffiti (1) andamán szigetek (1) angolkert (1) angol trónörökös (1) angyal (1) anna gavalda (2) anna örök (2) antonioni (1) anyák napja (3) anya lánya viszony (1) apa nélkül (1) április elseje (1) arlon (1) arnold schwarzenegger (1) arriba kakaó (2) árvíz (2) assam (1) átpozícionálás (1) audrey tautou (1) avasi fröccs (1) az unicum története (1) a nap éve (1) a nő (1) a nyúl éve (1) a pockok szerelmi élete (1) a sors iróniája (1) A szerelem hullámhosszán (1) a tigris éve (1) babona (3) babwestern (1) bagdy emőke (1) Bagdy Emőke (1) balaton (2) Balázs Fecó (1) Bálint - napi ajándékok (1) bálint nap (2) banánkenyér (1) banki jogtanácsos esete rudolf péterrel (1) bántalmazás (1) barabási albert lászló (1) barátok közt (1) barátság (6) barbara delinsky (1) barcelona (2) baricco (1) Bartos Erika (1) bastogne (1) Beata Bishop (1) befőzés (1) beiskolázás (1) bereményi géza (2) besenyő pista bácsi (1) beszélgetés (13) Bíborszél együttes (1) bikafuttatás (1) bikaviadal (2) bikicsunáj (1) biománia (1) blogunk második születésnapja (1) blue curacao likőr (1) blue monday (1) blue valentine (1) bocsánat (1) bodza (1) Bogányi Gergely (1) Bogyó és Babóca (1) böjt (3) böjte csaba (3) böjti ételek (1) böjti receptek (1) bókay jános író (1) boldogkőváralja (1) boldogság (1) bolida (1) bolognai egyetem (1) borsalino (1) bors máté (1) börtönbe zárt kamaszlányok (1) braindogs (1) bratyizás (1) brazília (2) brüsszel (1) Bubik István (1) budapest bár (2) bud spencer (2) buga doktor (1) bulgur (1) buli (1) busójárás (1) búza töret (1) café á la parisienne (1) café á la russe (1) cameron diaz (1) cappuccino (2) carlos ruiz zafón (1) carlo pedersoli (1) carpe diem (1) carrie fischer (1) casanova (1) catherine tate (1) che guevara (1) chris rea (1) Címkék (2) cinege (1) colin farrell (1) colin firth (1) columbia (1) corrida (1) criollo kakaó (2) család (26) csányi sándor (1) Csányi Sándor (1) cseh tamás (3) cseresznye (1) cseresznyevirágzás (1) cserhalmi (1) Cserháti Zsuzsa (1) csernus doki (3) csíkszentmihályi mihály (1) csík zenekar (1) csodálatos júlia (1) csokoládé (5) csokoládés mézeskalács (1) curacao kávé (1) curie (1) darjeeling (1) demis roussos (1) depresszió (4) Desperadó (1) dickens (1) diótörő (1) diploma előtt (1) divat (1) donizetti (1) downton abbey (1) dugovics titusz (1) dunakömlőd (1) dunszt (1) dustin hoffmann (1) echternacht (1) Edda (1) egészség (5) egészséges alvásmennyiség (1) egészséges desszertek (1) egészséges ételek (1) egészséges nassolnivalók (1) egészséges táplálkozás (5) égig érő fű (1) egyedül maradni gyerekekkel kommentben (1) egyedül maradni gyerekkel (1) egypercesek (2) egy óra múlva itt vagyok (1) eldorádó (1) életmód (1) élet értékei (1) eljegyzés (1) elkezdődött a Sárkány éve (1) elliot aronson (1) első magyar szakácskönyv (1) el nino jelenség (1) emésztési leukocitózis (1) énképzavar (1) Én a séf (1) eőry kató és ruttkai éva (1) Eötvös Gábor (1) eredet (1) erősítés (1) esélyegyenlőség (1) eskővők ideje (1) esküvő (1) ételfesték (1) eyjafjallajökull vulkán (2) fagylalt (2) falusi élet (1) fapados repülés (1) farsang (1) farsang farka (1) februári versek (1) feldmár andrás (1) Feleség kerestetik (1) felnőtté válás (4) félrelépés (3) fémhab (1) fenegyerek véleménye (1) Fenyő Miklós (1) férfiak (7) férfiak típusai (2) férfismink (1) férfi agy és női agy (2) férfi nő téma (1) feri atya (1) ferran adria (1) fesztiválok (2) fiatalok részegsége (1) filmek (18) filmes frizurák (1) filmzenék (1) film színház muzsika (1) fishing on orfű (1) foci (3) fogyasztói társadalom (3) fogyókúra (2) földes (2) földrengés (1) föld napja április 22 (1) forastero kakaó (1) forgács józsef (1) fortepan fotógyűjtemény (1) fotózás (4) főzőiskola (1) főzős műsorok (2) főzzünk (19) francia hallé (1) francia kávé (1) francia konyha (2) Frank Sinatra (1) frédi és béni (1) fröccs (1) fűszeres csokoládé (1) Gabriel García Márquez (1) gagarin (1) galette des rois a királyok lepénye (1) garcía márquez (3) gárdonyi géza (1) gárdos péter (1) garfield (1) gasztronómia (43) gazdagság (3) genetika (1) génmódosítás (1) Gianni Morandi (1) gibb fivérek (1) gluténmentes liszt (1) gluténmentes sütemény (1) godard (2) goldberger frederika (1) gömbakvárium (1) gönc (1) gondolkodó víz (1) gordon ramsey (1) grammy díj (1) gróf somssich pongrác (1) gundel palacsinta (1) gyász (2) gyereknevelés (12) gyerekvállalás (1) gyerek fejlesztése (1) gyermekvállalás (1) győzelem napja (1) hacser józsa (1) hagyományok (3) hajnali láz (1) halál (2) hálózatkutatás (1) hamvazószerda (1) hanna barbera (1) harcművészet nagymestere (1) haruki murakami (2) házasság (6) házasság előnyei férfiaknak (1) ha elveszítjük a szüleinket (1) Heather Bauer (1) Hello (1) hellókarácsony (14) heston blumenthal (1) hogyan szólhatsz hozzá (1) holdfogyatkozás (1) holdviola (1) hölgyválasz (1) Hölgy hermelinnel (1) holiday film (1) hongkong (1) hopp ferenc múzeum (1) horoszkóp (10) hóvirág (3) hungária együttes (1) hűségteszt (1) húsvét (5) húsvéti cikkek (1) húsvéti maradékból készült ételek (1) húsvéti receptek (1) ian siegal (1) ida regénye (1) idei divatszín a smaragdzöld (1) Így szerettek ők (1) Illatszertár (1) intelligencia (1) interneten magányosan (1) internet világnapja (1) irodalom (11) iskola (7) iskolakezdés (1) ízek imák szerelmek (4) jamie oliver (1) Jamie Oliver (1) János - nap (1) János - névnap (1) jarabedepalo (1) játék (1) javier bardem (1) jázmintea (1) jean reno (1) jedlik ányos (1) jeff bridges (1) jeles napok (3) jeti (1) ji csing (1) joel robuchon (1) jóga (1) john brockman (2) john williams (1) jókainé laborfalvi róza (1) jókai mór (1) joseph barbera (1) Joshua Bell (1) jóskártya (1) jóslás (4) jótékonyság (3) jövő (7) jövőkutatás (2) józsef attila (2) józsef nádor (1) juhász gyula (1) juliette binoche (1) julie és julia (1) jung (1) justin bieber (1) kacsakagyló (1) kaguárnő (1) kakaó (3) kálmán györgy (1) karácsony (12) karácsonyi ételek (1) karácsonyi versek (1) kate winslet (1) Katona Klári (2) kávé (3) kávéház (1) kávéivás és depresszió (1) Kazanlár Emil (1) kazuo ishiguro ne engedj el (1) kelet ázsia (2) kémek (1) ken follett (1) keresd a dolgok jó oldalát (1) kérész (1) kert (1) készülődés karácsonyra (1) kettős élet (1) két éves a blog (1) kézírás (1) kézműves csokoládékészítés (4) kígyó éve (1) kínaiak (2) kínai horoszkóp (2) kippkopp (1) királyi baba (1) kirándulás (1) kisgyermekes anyukák (2) kispál és a borz (5) kiss tibor (3) kisugárzás (1) Kocsis Tibor (1) kocsonyafesztivál (2) kókuszolaj (1) költészet (1) kolumbia (1) koncert (1) konkfliktuskezelés (1) konsírozás (1) könyv (5) könyvmegállók Óbudán (1) korai színes fotók (1) korda stúdió (1) korhelyleves (1) környezetvédelem (3) körte (1) krúdy (1) kultúrtörténet (43) kumich nánássy varjú (1) kurkuma (1) kurkumás receptek (1) kurkuma hatása (1) láng vince (1) latinovits (1) legjobb karácsonyi zenék (1) Leonardo Da Vinci (1) levendulafesztivál (1) lhasa de sela (1) libamájhabos eclair fánk (1) liber mortis (1) ligeti györgy (1) liichtmessdag (1) lipóti pékség (1) Liszt Ferenc (1) londoni olimpia (1) lopásért börtön (1) louis aragon (1) lucien olivier (1) lukács ernő (1) luxemburg (2) lux elvira (1) madáretető (1) magány (1) magázódás (1) magyar karácsonyi zene (1) magyar torta (1) május 8 (1) május 9 (1) május elseje (2) mama kedvence (1) mamika (1) márciusi horoszkóp 2012 ben (1) marék veronika (1) mária névnap (1) marilyn (1) mark gungor (1) mary shelley (1) mary wollstonecraft (1) masaru emoto (1) máthé erzsi (1) matta lóránt (1) matt damon (1) maugham (1) McCartney (1) medárd (1) média (5) megcsalás (3) Megint 17 (1) mellrák (1) méregtelenítés (1) mérleg jegy (1) mérő lászló (1) Meryem Uzerli (1) meryl streep (1) mese (1) mészáros márta (1) meteor (1) mézeskalács (1) mezőgazdaság (1) mgp (1) michelin csillag (1) miklósa erika (1) mikulás (2) milyen néven szólhatsz hozzá (1) mindennapi gondjaink (1) minden gyerek lakjon jól ! (1) miskolc (6) miskolci nemzeti színház (1) Miskolc dala (1) misztótfalusi szakácskönyve (1) mit egyen a gyerek (2) monroe (1) morricone (1) mosómedve (2) moszkva (1) moszkvai metró (1) moszkva nem hisz a könnyeknek (1) mrs . robinson (1) mucsi zoltán (1) müller péter (1) multilevel marketing (1) munkanélküliség (1) műveltség (1) nagyböjt (1) nagypéntek (2) nagy ervin (1) Nagy László (1) napja (1) napozz holddal (1) natalie portman (2) navigátor (1) negatív kalóriás növények (1) neil gaiman (1) neil somerville (1) Neoton (1) népességnövelés (1) népszokás (10) neumann jános (1) nick cave (1) nobel díj (1) női és férfi viselkedési formák (4) női szerepek (16) nők (20) nők a nőkért egyesület (1) nőnap (2) nőnap története (2) norah jones (1) nora ephron (2) norman rockwell (1) nouvelle vague (1) Nox (1) nyár (7) nyaralás (2) nyári szerelmek (1) nyári szünet (1) nyári tábor (1) nyári versek (1) nyelvtanulás (1) nyitott hazassag (1) ökölógiai lábnyom (1) oktatás (2) októberi horoszkóp (1) október 2 3 (1) október 6 (1) október hatodika a gyerekek szemszögéből (1) olaszok (2) olasz konyha (2) olcsó szállás külföldön (1) olimpia 2012 (1) olvasás (1) önállóság (1) önbizalom (3) önismeret (18) önmegvalósítás (6) oolong (1) opera (1) operabál (1) operafesztivál (1) ópiumháború (1) ördögkatlan fesztivál (2) örkény istván (2) örök nosztalgia (1) örök szerelem (2) oroszország (1) orosz fürdő (1) orosz hagyomány (1) orosz szilveszter (1) ortorexia (1) oscar díj (1) oscar díj 2011 (1) ősz (1) őszi sanzon (1) őszi versek (1) őszi téli receptek (1) ötlet (1) otthoncserés nyaralás (1) óvoda (1) paella (1) pakk (1) palmitinsav (1) palya bea (1) pál ferenc (1) pamplona (1) panna cotta (1) pantone (1) papp istván békefenntartó kiszabadulása (1) párkapcsolat (21) párkapcsolatokról kommentben (1) pasik (3) paul bocuse (1) pécs (2) pedagógusok (2) pedagógusok napja (1) pekoe (1) péntek 1 3 (1) percebes (1) pere noel (1) péter és pál napja (1) petőfi (1) philip k dick (1) piaf (1) piedone (2) pilates (1) pinkstinks (1) Piramis (1) Poligamy (1) politika (1) popper péter (1) porcelana kakaó (1) pozitív életszemlélet (3) programajánló (11) prokofjev (1) prokugyin gorszkij (1) prométheusz (1) psycho (1) pszichológia (2) puerh (1) pulp (1) pünkösd (1) puskin múzeum (1) quimby (5) quo vadis (1) ragaszkodom a szerelemhez (1) ranschburg (3) recept (39) receptek (1) regéc (1) régészet (1) regisztráció (1) reinkarnáció (1) reklám (1) reménytelen helyzetek (1) rené zellweger (1) retro konyha (1) Ridley Scott (1) rio (1) romhányi józsef (1) rózsaszín (1) Rózsa Sándor (1) rudolf péter (1) rudolf péter és a végtörlesztés (1) rukkola (1) rúna kövek (1) sajtos rudacska (1) sajtos rudacskák (1) santa claus (1) san fermin (1) sapienti sat (1) Sárkány éve (1) sárkány éve (1) sárkány gyerek (1) scherer péter (1) séta (1) Shirley Temple (1) shodeinde dóra (1) Silvio Soldini (1) simon&garfunkel (1) skála ági (1) soerii&poolek (1) soha január (1) sorsügynökség (1) spagettiwestern (1) spanyolország (6) star wars (1) stressz (5) sugár márta (1) sütemények gyorsan (1) süteményreceptek (12) sütés (1) sütni jó (1) sütő enikő (1) szabó lőrinc (1) szabó magda (3) szabó magda abigél (1) szabó magda az ajtó (1) szájber gyerek (1) szakácskönyv (2) szakács gergő (1) szakítás (4) számítógép (1) szávai viktória (1) szegénység (1) székely ember (1) szentek (9) szent mihály útja (1) szent zita (1) szépművészeti múzeum (1) szépségápolás (1) szeptemberi horoszkóp (1) szeptemberi szonett (1) szerelem (6) Szerelem a hatodikon (1) szerelmi bájital (1) szerencse (1) szeretem a testem (1) szex (2) szexi tinilányok (1) Szigetvár (1) Szigetvári csodafény (1) szilveszter (1) színek (2) szingliség (1) színház (4) szódavíz (1) szombat esti láz (1) szovjetunió (1) szovjet film (1) Szulák Andrea (1) Szulejmán (1) Szulejmán TV - sorozat (1) születésnap (4) szuperhold (1) szűz jegy (1) tai chi (1) tanács (16) Tangó és tulipán (1) tarics sándor (1) tarot (1) tavaszi nagytakarítás (1) tavaszköszöntés (1) taylor lautner (1) tea (4) tegeződés (1) temperálás (1) térey jános (1) tervezett avulás (1) testvérek (1) the pogues (1) Tiszavasvári (1) tiszavirágzás (1) titanic (1) TNT (1) tolnay klári (2) tolsztoj (1) tom waits (4) tori amos (1) tóték (1) trendek (1) trinitario kakaó (2) trüffel receptje (1) tudós nők (2) túlevés (1) tündérboszorkány (2) tűzijáték (1) tv (1) Tyereskova (1) u2 (1) ufo (1) ugráló körmenet (1) ügynökölés (1) újrakezdés (3) új év (9) új gyógyító módszerek (1) új módszer fogyáshoz (1) umberto eco (1) unicum (1) ünnep (10) utazás (1) útmutató a blog használatához (5) vadászat (1) vagány nők klubja (1) válásról kommentben (1) választások (1) való világ (1) válsághelyzetek (16) vargas llosa (1) vásárlás (1) vastag testvérek (2) Vasvári Pál (1) vegetáriánus fogások (1) vekerdy (2) Vekerdy Tamás (1) vélemény (6) vénusz retrográdban (1) veszélyes gyerekjátékok (1) viccek a házasságról (1) vietnam (1) vietnami kávé (1) vihar (1) világnapok (2) világunk (55) virágok (1) Viramundo (1) visconti (1) viszockij (1) vitaminok (1) vitaminok őszre és télre (1) vivaldi (1) víz (1) vizinczey istvan erett asszonyok dicserete (2) vízkereszt (2) vízkereszt vagy amit akartok (1) vizsoly (1) vizvári mariska (2) vörös iszap (1) vuvuzela (1) weöres sándor (1) william godwin (1) x faktor 2011 (1) x faktor (4) zemplén (1) zene (16) zöldségek nyersen (1) zöldtea (2) zorán (1) Zsédenyi Adrienn (1) zserbó (1) zsófi bemutatkozik (1) zsúr (1) zumba (2) zwack család (1) rövid című színházi előadás (1) sonka (1)

Rózsaszín kultúra

2010.01.09. 12:52 Kérj tanácsot

Beleakadtam egy témába, ami nagyon szépen rímel mindarra, amiről a Kávéházban beszélgettünk – a változó női szerepekről, a cicababásodó fiatal értelmiségi nőkről, a plasztikai sebészet áldásairól és átkairól (vagy ezt mind csak én gondoltam tovább abban a beszélgetésben?).
 
Létrejött egy szervezet Angliában, a neve Pinkstinks. Azaz valami ilyesmi: „A rózsaszín büdös nekünk…” vagy finomabban, „A rózsaszín nem menő”.
 
Mielőtt azt hinnétek, hogy egy gittegyletről beszélek, gyorsan leszögezem: a kampány, amit karácsony előtt indítottak, 40 országba ért el, és a Lordok Házában is szó esett róla! Valami olyasmire tapintottak rá a mozgalom alapítói, ami, úgy tűnik, érzékenyen érintette a nyugati világ gondolkodó polgárait.
 
A kampány lényege, hogy bojkottáljuk azokat a játékgyártókat és játékforgalmazókat, amelyek a kislányoknak szánt játékokat rózsaszín, tündéri, hercegnős mesevilágra korlátozza. Mert a kislányok világán eluralkodó rózsaszín kultúra helytelen, hamis nemi szerepet kényszerít rájuk.
 
A kutatások azt mutatják, hogy a lányok önbecsülése soha nem látott mélységekbe süllyed napjainkban. A Pinkstinks aktivistái ezt nagy részben annak tudják be, hogy a hibátlan test kultuszát ma már egyre fiatalabb korban sulykolják bele a lányokba, már a rózsaszín korszakban. A rózsaszín mesevilág, amibe a szülők belekényszerítik őket, olyan határokat szab a női mivoltuk megélésnek, amelyek rengeteg negatív folyamatot indítanak be.
 
Míg a fiúknak kínált játékok lehetőséget nyújtanak az alkotásra, és az élet minden területét felölelik – az építés, a tudomány, a kaland, a szerepjátékok területét – mind fizikai, mind szellemi kihívásokat nyújtanak a fiúknak, addig a rózsaszín játékpolcok ennél sokkal korlátozottabb világot alkotnak a kislányok köré. És ezzel korlátozzák azt is, hogy mivé akarjanak majd válni.
 
A Pinkstinks célja, hogy a lányoknak ennél sokkal gazdagabb jövőképet fessünk, valódi szerepmodelleket állítsunk eléjük, megmutassuk nekik, hogy rózsaszín cicababának lenni nem menő, okos, értelmes, önmagát becsülni tudó nővé válni pedig menő dolog.
 
Nekem két fiam van, lányom sajnos még nincs. De sok olyan szülőt látok magam körül, aki tényleg megadja magát a rózsaszín kultúrának. Pedig ők maguk, a saját, felnőtt ízlésük olyan távol áll a cukorkarózsaszíntől, mint Makó Jeruzsálemtől! De ők is azt mondják: ez kell a gyereknek, ez teszi boldoggá… Megveszik a barbit és a pónit a kislányuknak, mert a barátnőik is ezzel játszanak – majd csak kinövik, remélhetőleg minél hamarabb!
 
De egyre inkább úgy tűnik, a Pinkstinks által felsorakoztatott tanulmányok legalábbis ezt mutatják, hogy nem növik ki, vagyis nem nyomtalanul növik ki! Az így nevelkedő lányok később is a tanulás elé helyezik fontosságban a szépítkezést, a sportolás elé a szexuális vonzerejük fokozását, a barátságok elé a divatkövetést…
 
De vajon igaz ez? Nem feltétlenül… az én legközelebbi családtagjaim közt is van huszonéves fiatal nő, aki a Disney tündéreiről szóló mesekönyvnek örült legjobban a karácsonyfa alatt talált ajándékok közül! De mégsem mondanám, hogy ő egy mesevilágban élő cicababa, hisz az élete a tanulás, a pályaválasztás körül forog, nem butult el a rózsaszín kultúrától!
 
Lehet, hogy inkább az az igazság, hogy a kislányok ösztönösen vonzódnak ovis-kisiskolás korukban a rózsaszín cukor-világhoz, és a kereskedők csak az igényeket követve kínálják azt, amit?
 
Vagy mégis inkább mi, felnőttek akarjuk tudatalatt sugallni a gyerekeinknek, hogy a lányoknak a passzív, csinos dolgok valóak, a fiúknak pedig a kékkel fémjelzett bátor és kihívásokkal teli világ?
 
Az sokatmondó tény, hogy az 1940-es évekig a színek üzenete nem ez volt. Sőt! Éppen fordíva! A szülők szívesen öltöztették a fiaikat rózsaszínbe, a kék pedig egy időben a kislányok színe volt!
 
A rózsaszín tehát nem sugallta mindig azt, amit ma. 
 
Ma azonban, úgy tűnik, egyértelmű a rózsaszín üzenete. Elsős nagyfiam például boldogan és öntudatosan viselte azt a pólóját, ami sötétrózsaszín és sötétkék csíkos, galléros, nagyon felnőttes, nagyfiús viselet, az egyik kedvence volt – egészen addig, míg egy osztálytársa rá nem kiabálta: „Rózsaszínű a pólód! Az lányos szín!” – és persze ki is nevette érte… Azóta a fiam nem hajlandó ezt a pólóját iskolába felvenni, pedig jól látja, hogy az apjának is van hasonló színű, sőt, még halványabb, „még lányosabb” rózsaszínű pólója-ingje… De a fiamon győzött a fogyasztói társadalom diktatúrája.
 
Ennyire szigorúan így működik ma már ez? Ha fiú vagy, nem viselhetsz rózsaszínűt – mert az gyengeséget, passzivitást, alárendelt szerepet sugall… ha lány vagy, akkor viszont ezzel tudod jelezni (ezzel KELL jelezned) lány-mivoltodat?
 
Elgondolkodtató a Guardian egyik újságcikke, ami azt boncolgatja, hogy miért pont rózsaszínű szalaggal jelképezik a nők egyik legszörnyűbb rémét, a mellrákot? Ha női probléma, akkor nem is jöhet szóba más szín? Miért tartjuk fontosnak még a felnőtt nők esetében is, hogy finomkodva jelezzük ezt a halálos veszélyt – nem kisebbítjük ezzel a dolog súlyát? Át tudják érezni a nők a veszély mértékét, ha egy ilyen kellemes, pozitív szimbólumot aggatunk rá?
 
Mit gondoltok ti minderről? A fogyasztói társadalom egyik álproblémájáról van szó, vagy valóban ártunk lányaink önképének, jövőképének, a világhoz való hozzáállásának, ha rózsaszínnel burkoljuk be őket?
 
Örülök, ha megosztjátok velem a véleményeteket minderről.
 
Nóra

63 komment

Címkék: vélemény család gyereknevelés nők rózsaszín önismeret világunk felnőtté válás női szerepek pinkstinks

A bejegyzés trackback címe:

http://kerjtanacsot.blog.hu/api/trackback/id/tr591658826

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

turoskardinalis 2010.01.09. 15:15:07

Mivel nekem és fiam és lányom is van, érintve érzem magam a témában... A színekkel kapcsolatban annyit fűznék hozzá, hogy a rózsaszínt én is inkább a lányokhoz illőnek tartom, a fiaimra nem tudnék tiszta rózsaszín ruhát adni ( csík formájában persze jelen lehet), de a nagyobbik fiam kedvenc színe pl. a piros, amit szintén nem lehet férfiasnak mondani. ( legalábbis régebben nem volt az; ez mára megdőlt, nézzük meg a síruhákat pl.) Közel sem akkora szerintem a színek jelentősége, mint amekkorát manapság erőltetetten tulajdonítanak neki. Nem tartom helyesnek azt, ha egy lányt tiszta rózsaszín, flitteres-csillogós stb. ruhába öltöztetnek, minek majmot csinálni szegény kislányból...de úgy látom, az ilyen kislányok anyukája is hasonlóképpen öltözik... Nem mondom, hogy nincs rózsaszín ruhája a lányomnak, de mindenféle más színű is van. A szülőn sok múlik, milyen példát mutat a gyereknek; ugyan, kitől tanulna az a gyerek nemi szerepeket, ha nem az azonos nemű szülőjétől? ( legalábbis kisgyermekkorban)
Manapság mindenhonnan az ömlik , hogy az embernek meg kell valósítania magát valamiben... ha másban nem megy, a külsőségekben. (A minap láttam egy 50 körüli ismerősömet a boltban rózsaszín szőrös kabátban, rózsaszín, fenékig érő miniszoknyában, 15 centis sarkakon egyensúlyozva vásárolni... Valószínűleg a tizenéves lánya cuccait nyúlta le...)
Ott van a gond, hogy úgy látom, elég kevés az évekkel előre gondolkozó , a gyermeke iránt igazán felelősséget érző szülő. Egyszerűbb anyagi dolgokkal betömni a gyerek száját, mint egy kicsit foglalkozni , beszélgetni vele arról, hogy mi az, ami hasznos a számára, és mi az, ami nem; mire van szüksége, és mire nem.
A lányoknak szóló játékokról egyáltalán nem tudok pozitívan nyilatkozni. Óriási fejtörést okoz, hogy olvasni még nem tudó lányomnak milyen értelmes ajándékot vegyek... Barbie-babán , rózsaszín, műanyag bababútoron, zenélős háztartási eszközökön kívül nem nagyon találni mást a játékboltok polcain, a fajátékok pedig méregdrágák.
Szerencsére van néhány kreatív , kézügyességet fejlesztő játék, ami a kislányokat általában érdekli, ha már az építős játékok kiesnek...Persze,itthon van Barbi is, mert azért csak csurrant-cseppent valahonnan a családból, de szinte egyáltalán nem játszik vele . Egyébként gyerekkoromban a 2 évvel fiatalabb öcsémmel felváltva katonáztunk, babáztunk, építettünk, verekedtünk, stb. ( elég fiús is lettem; a férjem előnyös tulajdonságomként adja elő, hogy férfias a gondolkodásom... de ez egy másik vita témája lehetne)
Szóval, aki kicsit nyitott szemmel jár, látja, hogy mennyire álságos ez a csillivilli rózsaszín habos tündérvilág, és ha esetleg meg is veszi a gyerekének a tündérek egyikét, vesz mellé egy rongybabát, vagy hasonlót, hogy meglegyen a kontraszt. Nem lehet kizárni az értéktelenséget, mert akkora erővel nyomul, de meg kell mutatni az értéket is.
Azt egyébként én sem értem, hogy miért a rózsaszín ennek a rákellenes mozgalomnak a színe...

szutshedi · http://gizgazok.blogspot.com/ 2010.01.09. 15:36:36

Köszi, ez nagyon érdekes írás volt. Az biztos, hogy korán kezdődik a médiában kislányok megdolgozását, a Hercegnők, Barbie újságok képességfejlesztőnek álcázott feladatai a lehető legkevesebb gondolkodást, kitartást, erőfeszítést igénylik, képi világuk pedig kondicionálja a szirupesztétikát. Tesóm kislánya ötéves, és már náluk is elkezdődött ez a felveszem-nem veszem korszak.

Ezt Zsófi mondja: 2010.01.09. 16:08:48

Szerintem fogyasztói társadalomtól teljesen függetlenül olyan lesz egy gyerek, amit otthon lát, ahogyan otthon szocializálódik....ha egy gyerek normális értékrend szerint nő fel, lehet akár fiú, akár lány, értelmes, gondolkodó ember lesz belőle, pláne ha már a szülei is értelmes, gondolkodó emberek voltak....ha meg nem hatott rá az otthoni környezet sehogyan sem, mert a szülők nem nagyon törődtek azzal, hogy kialakítsák azt, akkor meg mondhat neki a világ akármit, attól függetlenül sérül az értékrendje...nincsenek kapaszkodók az életben, ami segít eligazodni....Nekem egy nővérem volt, és 10 éves koromig szinte csak fiúkkal barátkoztam...sportosan öltözködtem és anyukám minden kérésére fittyet hányva rövid hajat kedveltem....12 éves korom körül kezdtem lányosabban viselkedni, mert akkor már láttam, hogy mégiscsak fontos ez is egy lány életében (hosszabb haj, elegánsabb ruhák időnként, stb.pláne, hogy anyámtól is nőies magatartási formákat láttam)....nem szeretem a rózsaszínt, de semmi ilyesfajta bajom nincs vele, hogy butítja, hülyíti a lányokat! Dehogy butítja, a lányok saját magukat butítják, hülyítik! Meg egymást! Nem szeretem a rózsaszínt, mert erőtlen, semmilyen színnek tartom...de sokszor mégcsak ez sem igaz, mert egy-egy ruha meg nagyon szép tud lenni! Nekem is van olyan huszonéves lány a környezetemben, hogy egy időben csak rózsaszínben járt és autonóm, okos személyiséggé vált, sokszor még fiúsabb is, mint kellene! És itt van a 10 éves lányom, aki 8 éves koráig imádta a rózsaszínt, szinte csak ezt kellett neki venni, ha új ruhát kapott, de születése óta mindent tud, és leutánoz, amit a másfél évvel idősebb bátyja tud....szóval néha fiúsabb, mint kellene....aztán 8 évesen rájött az előkamaszkorszaka és azt mondta, fujjjjj a rózsaszín! Azóta, ha még nagyon akarom, akkor sem vehetek neki ilyen színű ruhát! Engem ez is zavar...ez is szélsőséges! Majd elmúlik! Van hercegnője, pónija, hercegnős mesekönyve, Barbie-babája 6, mégis fiús a természete....soha nem lesz cicababa (persze ezt a bátyja szóvá is tenné, ha affelé haladnának a dolgok!) és minden barátnője értelmes, okos kislány, akik még ki is csúfolják időnként egymást, ha valaki közülük lányosabbra veszi a figurát....nekem ez sem tetszik, ez ellen is küzdök...mert egy nő szerintem igenis legyen nő, ne a rózsaszíntől, hanem attól, hogy más, mint egy férfi! Még a játékokról annyit: nem tengett túl nálunk soha sem a lányos polc....az én lányom mindig színezőt, kézműves dolgokat kért a Barbie mellé, logikai játékot, társast, stb. Mindig kinézte magának a játékboltban, hogy mi az értelmes játék, amit biztosan én is támogatni fogok, hogy meghozza pl. a Jézuska....Szóval nálunk ez a rózsaszín világ soha nem volt probléma....

Ezt Zsófi mondja: 2010.01.09. 16:28:15

Visszaolvasva a kommenteket egyetértek Turoskardinalissal, hogy az is megér egy beszélgetést, hogy miért kezdi el azt bizonygatni egy értelmes nő, hogy ő fiús? Miért gondoljuk, hogy egy nő akkor okos, és önálló, ha fiús, ha fiúsan gondolkodik...ezek is a többévszázados férfiközpontú társadalom hatásai? Miért nem tudjuk elképzelni, hogy ez is legyen egy nő választása, hogy tetőtől talpig "cicababaként" akar önálló és értelmes ember lenni....az sem helyes, ha egyfajta igénynek akarunk megfelelni azzal, hogy bizony-bizony nem merünk cicababák lenni, mégha jól is esne, mert ez kiszolgáltatott szexuális tárggyá teszi esetleg a nőket-gondoljuk mi, magukat értelmesnek tartó nők....ez meg egy harmadik vita témája lehet, hogy attól, hogy mi mit tartunk vonzónak meg értelmesnek egy nőben, magunkban, mit tartanak a fiúk! Érték-e az sokszor az ő szemükben, ha egy nő "fiús"....és mit gondolnak az okos nőkről! Erről két fiúvicc jut eszembe:
1.miért nem lehet egy nő szép is és okos is? Mert akkor már fiú!
2.Józsiból nőt operálnak, másnap talákozik a barátjával, Pistával, aki kikérdezi, milyen volt a műtét. Józsi részletesen beszámol: nagyon fájt, amikor melleket varrtak rám...nagyon fájt a szőrtelenítés, nagyon fájt az orrműtét, nagyon fájt a hajdúsítás, de tudod Pista, mi fájt a legeslegjobban? Az amikor az agyamat sorvasztották! Szóval kb. enniyt arról, hogy nagy átlagban mi a vélemény férfikörökben az okos nő képéről! És akkor csodálkozunk, hogy egy nő ha csomagolásában nagyon nő, jobban el tudja adni még azt is, amit nem is gondolnak róla a férfiak, hogy a csomagolás alatt azért van, az eszét!

Ezt Nóra mondja: 2010.01.09. 17:20:41

@turoskardinalis: Az említett mozgalom pont az ellen emel szót, hogy még a "normálisan" gondolkodó, önmagára nem rózsaszín csilivilit aggató anyák sem tudnak másféle játékot és ruházatot választani a gyerekeiknek, mint rózsaszínt... mert ez kapható dömping-mennyiségben, és mert a gyerek a kortársai hatására ezt kéri. Egy tudatos, felelős szülőnek komoly erőfeszítéseket kell tennie, hogy ellene menjen ennek az uralkodó irányzatnak. A legtöbben pedig, ahogy te is írod, nem elég felelősségteljesek ahhoz, hogy megerőltessék magukat ezügyben (sem). Tehát a pozitív otthoni szerepminta (amit Zsófi is írt, meg te is), nem tud eléggé érvényesülni, mert az a szülő is, aki maga nem olyan, a kislányát "rózsaszínesíti".

Ezt Nóra mondja: 2010.01.09. 18:06:52

@ Zsófi: az is nagyon érdekes, hogy a lányok a rózsaszín cuccokhoz való viszonyulásukkal fejezik ki önmagukat! A lázadó kamasznak cikivé válik a rózsaszín...

Az okos nők, meg a férfiaknak a női észhez való viszonyulása tényleg megérne egy külön cikket... Figyelemreméltó az is, amikor azt mondja egy pasi, hogy "neked férfi-eszed van!"... És ezt bóknak szánja! Egy normális nőnek viszont ez nem bók - a nő mindig is nő-eszű marad, akár okos, akár buta. Ja, és az ostoba férfiakról akkor még nem is beszéltünk - mert olyan is van jócskán.

Csillagur 2010.01.09. 21:11:49

@Ezt Zsófi mondja:: Ki gondolja, hogy egy nő akkor okos, ha fiúsan gondolkodik? Több évszázados férfiközpontú társadalom hatása? A csudát! A pár évtizedes harcos feminista rombolás hatása. Egy nő gondolkodjék, és viselkedjék nőként. Mindig is szükség volt a női gondolkodásmódra, nem véletlenül mondják, hogy minden híres férfi mellett volt egy NŐ.
A cicababaságról azt gondolom, hogy a nők túlértékelik. Bár szerintem a nők mindig is inkább egymásnak akartak megfelelni, egymást túllicitálni. A férfiaknál ez úgy működik, hogy kinek nagyobb a ..., a csajoknál meg biztos, hogy kinek rózsaszínebb a ruhája.

Ezt Nóra mondja: 2010.01.09. 21:15:46

@Csillagur: ...nem, azt úgy mondják, hogy minden híres férfi MÖGÖTT állt egy nő... Nagy különbség!

turoskardinalis 2010.01.10. 10:54:42

Én nem vagyok harcos feminista;nálunk a családban a hagyományos beosztás zajlik ( amellett, hogy félmunkaidőben én is dolgozom), és elfogadom a női szerepet, de nem gondolom, hogy alábbvaló, mint a férfié. Egy okos barátom szavaival élve: a férfi a család feje. Meg kell őket hagyni ebben a tudatban. A nő pedig a nyaka. ( és, mint tudjuk, a nyak mozgatja a fejet... )

taoyin 2010.01.10. 11:18:23

Lehet, hogy az iskolatárs kisfiú reakciója a rózsaszínre inkább csak "peer pressure", vagyis a kortárscsoport nyomásának példája, mint a fogyasztói társadalom diktatúrája.

Ezt Nóra mondja: 2010.01.10. 11:56:47

@taoyin: de az elsős gyerekek honnan máshonnan tanulnák meg ezeket a sztereotípiákat, mint az őket körülvevő társadalomtól? Abban teljesen igazad van, hogy a csordaszellem ihlette az osztálytárs reakcióját. És azért nevette ki a fiamat, hogy ennek a külsőségnek a felhasználásával őt alsóbbrendő helyzetbe hozza, tehát a csoporton belüli, egymáshoz képest elfoglalt helyüket is kijelölte vele. De hogy mit tud felhasználni erre a célra, az már nagyban múlik azon, hogy mit lát maga körül a világban, mik azok a jellemzők, amelyek megkapják a "ciki" címkét, és ebben a fogyasztói társadalomnak nagy szerepe van - főleg, ha a szülők nem nevelik tudatosan és nagyon határozottan arra a gyerekeket, hogy vállalják az egyéniségüket, a saját ízlésüket.

Ezt Nóra mondja: 2010.01.10. 11:58:19

@turoskardinalis: Én is ugyanennek a "beosztásnak" a híve vagyok. Nem kiegyenlíteni kell a nemek közti különbségeket, meg eltüntetni - hanem mindkét nem erősségeit egymás érdekében használva, egymást erősíteni, kiegészíteni!

Ezt Nóra mondja: 2010.01.10. 11:59:23

@taoyin: Bocs, ezzel kellett volna kezdenem - üdvözlünk a blogon! Örülünk, hogy hozzászóltál! :-)

wampeer 2010.01.10. 15:38:24

@Ezt Nóra mondja:: Köszönöm Kedves Agykurkászom! Szebben és pontosabban talán meg sem lehetett volna fogalamazni e polémia summázatát! Köszönöm!

Ezt Nóra mondja: 2010.01.10. 16:03:13

@wampeer: :-) Azt nem értem, hogy ha nők és férfiak ebben ilyen szépen egyetértenek, miért folyik tovább a nemek harca... Ami lássuk be, igazi szélmalomharc, hisz mit is kezdenénk egymás nékül...?

wampeer 2010.01.10. 16:35:15

@Ezt Nóra mondja:: Attól, hogy mi egyetértünk, meg persze jónéhányan még, nem általában a nők és férfiak értenek egyet, ahogy Zsófi is mondaná. Mindig gerjesztehetők feszültségek mindkét oldalról, s ami gerjesztehető, azt ugye gerjesztik is, és mindig vannak/lesznek, akik gerjednek is.
Pl. férfivélemény a feminizmusról: Feminizmus: amikor a hüvely ránt kardot! - roppant, szellemes, plasztikus, lényegretötő, csak éppen a mögöttes lényeget kell kihallani, nem a konkrét verbális tartalmat. Amúgy meg vicc, és egy jót kell csak nevetni rajta.
Ennyi.
Azt hiszem a legnagyobb probléma a humort minden mértékben nélkülöző nőkben és férfiakban van. Azaz olyanokban, akik legföljebb csak másokon tudják köszörülni a nyelvüket, de teljesen híjján vannak az öniróniának.

Ezt Nóra mondja: 2010.01.10. 16:41:52

@wampeer: :-DDD Hát, én ezen jót nevettem... Persze, nyilván, szándékosan általánosítottam.

Ezt Nóra mondja: 2010.01.10. 17:42:27

@wampeer: ... úgyis meg fogom találni, hogy mi az, amiben nem értünk egyet ;-) A konfliktus néha izgalmasabb, mint a folytonos egyetértés, nem? :-) De feszültséget, azt nem fogok gerjeszteni... csak kicsit aszinkronba hozom a rezgéseket! :-)

Ezt Zsófi mondja: 2010.01.10. 18:01:54

„Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar - a férfi nőt - a nő férfit.” – állítja Karinthy Frigyes. Nekem ez a kedvenc idézetem ebben a témában, mert ettől a zseniális embertől ezt sem lehet jobban megfogalmazni! Ez olyan, mintha háttal állítanak két embert és el kell mesélniük, hogy mit látnak maguk előtt.....nagy meglepetés lenne, ha ugyanazt látnák....én azt gondolom, addig jó, amíg nem értünk egyet, amíg vitatkozunk, mert ez azt jelenti, hogy még nem nyert a világban a különben egyre jobban teret nyerő uniszex: A fiús lányok és a lányos fiúk korszaka. Egyszer beszélgettem egy ausztrál férfival és ez a téma jött szóba és valamire azt mondtam neki, hogy én nem vagyok feminista, mert ez sok szélsőséget is takar, amivel nem értek egyet, erre ő azt mondta: na de én meg feminista vagyok! Ez annyira viccesen hangzott, és hihető is volt....szóval Wampeer véleményéhez kapcsolódva intelligens és humorral rendelkező különnemű emberek között nagy vitáknak helye nincs! Mindenki egyetért abban, hogy lenni kell nőnek és férfinak, hogy a nők feladata a szülés és a család egyben tartása, a fiúk meg a család feje, ahogy Turoskardinális is mondta. Erről is egy öreg vicc jut eszembe: amikor összeházasodtunk, meséli egy férfi a barátjának, megbeszéltük a feleségemmel, hogy a fontos dolgokban én döntök, a kisebb problémákban ő....és?-kérdi a barát, azóta ez hogy alakult? Hááááát-válaszolja a férfi, nagyon szerencsések vagyunk, mert komoly problémánk azóta sem volt!"

Ezt Nóra mondja: 2010.01.10. 18:28:06

@ Zsófi: Igen, ez zseniális mondás! Karinthy a legzseniálisabb... Azt az idézetet is nagyon szeretem tőle, ami a mostani családi állapotokat még jobban jellemzi, mint azt a kort, amikor írta, hogy "A maga fia meg az én fiam veri a mi fiunkat..." Az viszont sokatmondó, hogy akármennyire is sokat tudott a nőkről, férfiakról - nem volt sem jó férj, sem jó apa...

Ezt Zsófi mondja: 2010.01.10. 18:29:10

Mint "női jogvédő és a nemek közti egyenjogúság nagy híve", a feminizmusról az a véleményem, ami egyik ismerősömnek a kommunizmusról....ha valaki tényleg elhiszi, hogy a kommunizmus felépíthető- mondta egyik ismerősöm, akkor el kell küldeni a Szovjetunióba....szerintem meg ha valaki komolyan veszi az amerikai típusú feminizmust, azt az embert el kell küldeni amerikai feministák közé! Volt olyan ismerősöm (amerikai feminista egyetemi tanár), aki azt mondta, amikor befejezte budapesti oktatói idejét és készült haza: nagyon jó volt itt élni Budapesten, nagyon tetszenek a hagyományok, az emberek viselkedése, és nagyon fog hiányozni otthon, hogy a férfi kollégáim kinyissák előttem az ajtót és maguk elé engedjenek, vagy segítsenek ezt vagy azt elcipelni, vagy lesegítség a kabátomat! Szóval minden nő szereti a figyelmes férfiakat, csak sajnos annyira vehemensen hirdetjük, hogy egyenjogúak vagyunk, hogy a férfiak lassan el is hiszik és egyre kevesebben mondják, hogy kezét csókolom, mert ódivatú, meg nem egyenrangú, és egyre kevesebben figyelmesek a fiatal fiúk között (na jó, ez is a nők hibája, ha jól megnézzük!). Az amerikai feministákról még annyit, hogy speciális történeti háttérrel rendelkeznek arrafelé a nők, azért harciasabbak, mint az európaiak általában....amikor nehéz körülmények között megéreztek a telepesek Amerikába, a férfiak nem tudtak volna a nők nélkül telepeket, új életet teremteni...a nők kivették a részüket férfiasan mindenből....de jogokat nem kaptak, nagyon másodrendű volt a szerepük...a mai napig nagyon sok férfi arrafelé nem akarja elismerni, hogy ez a világ régen elmúlt, és ezért voltak a nők részéről adott reakciók is erőszakosabbak, mint amilyeneknek normális körülmények között lenniük kellett volna....

Ezt Zsófi mondja: 2010.01.10. 18:35:38

@Ezt Nóra mondja:mert sem nem apának, sem nem férjnek készült elsősorban, hanem zseni volt és művész! Amit a feleségéről tudok, aki minden pénzét elherdálta ruhára, kalapokra (ez az egyik oka annak, hogy Karinthy állandóan írt, mert a számlákat fizetni kellet, de ez az olvasóknak persze csak jól jött!) az eléggé jól megmagyarázza nekem, hogy miért nem volt jó férj! (vagyis túl jó volt szerintem, mert ezt a helyzetet jól tűrte!)

Ezt Nóra mondja: 2010.01.10. 18:51:13

@ Zsófi: Ó, hát ez ennél jóval bonyolultabb volt, a Bőhm Arankával való házassága szerintem egy nagyon érdekes történet! Azt vallotta, hogy ő egy olyan nő, akit a férfinak kutya kötelessége kiszolgálni és eltartani... cserébe neki csak illatoznia kell, mint egy virágnak! ez jó szöveg volt, de valójában nem egy ekkora libus volt!! Elvégzett egy egyetemet, nagyon okos és szellemes nő volt. Döglött érte korának rengeteg zseniális férfija... Nem is volt hű a férfjéhez, meg persze KF is fűvel-fával megcsalta őt - de ez nagyon tetszik - Aranka azt mondta, amikor megkérdezték tőle, hogy miért kéri számon a házasságtörést a férjén, amikor ő is megcsalja, és a férjének is joga lenne ugyanezt számonkérni: "Elég gyalázat, hogy tűri, hogy megcsaljam! Én nem tűröm!"...

Ezt Nóra mondja: 2010.01.10. 21:44:09

@Zsófi: Csak most láttam, amit az amerikai feministákról írtál... ez egyrészt vicces, másrészt teljesen megértem "szeeegény", Budapesten elkényeztetett amerikai nőt - mert az egyik közeli hozzátartozóm (nő), amikor hazatelepült pár, Amerikában eltöltött év után, mindig mondta, hogy ott a férfiak teljesen modortalanok, semmibe veszik a nők iránti, nálunk alapvető udvariassági formulákat! Na de szegény amerikai férfiak, már lassan nem is mernének semmi ilyesmire vetemedni - még beperlik őket szexuális zaklatásért, ha előre engednek egy nőt az ajtóban...

wampeer 2010.01.11. 18:32:55

Előr is elnézést kérek, nem provokatív szándékkal írom. Van egy idősebb barátném, aki időnként ilyen "jópofikkal" traktál, ezt most megosztom Veletk a férfi-nő viszony taglalása kapcsán. Íme:

"Az élet matematikája

Szerelmi matematika
okos férfi + okos nő = szerelem
okos férfi + buta nő = viszony
buta férfi + okos nő = házasság
buta férfi + buta nő = terhesség

Munkahelyi matematika
okos főnök + okos beosztott = haszon
okos főnök + buta beosztott = termelés
buta főnök + okos beosztott = előléptetés
buta főnök + buta beosztott = túlóra

Vásárlási matematika
A férfi dupla árat is megad azért, amire szüksége van.
A nő bármit megvesz, ami fél áron van.

Általános összefüggések és statisztikák

A nőt addig aggasztja a jövő, amíg férjhez nem megy.
A férfit addig nem aggasztja a jövő, amíg meg nem nősül.

Az a férfi sikeres, aki többet keres, mint amennyit a felesége költ.
Az a nő sikeres, aki talál ilyen férfit.

Ha boldog akarsz lenni egy férfival, nagyon meg kell értened és egy kicsit szeretned.
Ha boldog akarsz lenni egy nővel, nagyon kell szeretned, és ne is
próbáld megérteni.

A nős férfiak tovább élnek, de jobban várják a halált.

A nős férfi nyugodtan megfeledkezhet a hibáiról; fölösleges két embernek észben tartania ugyanazt.

A férfi ugyanolyan külsővel ébred, mint ahogy lefeküdt.
A nő külseje éjszaka romlik.

A nő a házasság elején azt reméli, hogy a férfi meg fog változni, de téved.
A férfi a házasság elején azt reméli, hogy a nő nem fog megváltozni, de téved.

Minden vitában a nőé az utolsó szó.
Ha a férfi ezután bármit mond, az egy új vita kezdete."

Úgy általában....... :-)))))))) - mondom én

wampeer 2010.01.11. 18:39:31

Még a "rózsaszínséghez".

Már a 10-20-as években (Cilike korszak) is rózsín volt a "lányszoba".

A már korábban is emlegetett, általam jól ismert kamaszlányt a nővérei álalános iskolás ballagására egy rózsaszínű golyóstollal akarták meglepni. Szerencsére kiérték az én véleményem is, s mondtam nekik, ha nem akarják hogy a lány sikítófrászt kapjon, akkor rózsaszínt ne. És igazam volt. Na, mit tesz isten, egy fél év múlva az idősebb nővérrel vásárolgatva egy rózsaszín pópóval tértek haza.... no comment.

Én is szeretm a rózsaszínt, amennyiben a jó torkú Pink-ről van szó.

Azt gondolom, nem a külsőség számít elsősorban. Hordhat, viselhet rózsaszínt bárki - csak belül ne legyen az!

wampeer 2010.01.11. 18:42:12

Bocsánat, rengeteget melléütöttem.
'rózsín' = rózsaszín

"pópó' = póló

stb....

Ezt Zsófi mondja: 2010.01.11. 18:42:27

@wampeer: Minden szó igaz és nagyon tetszett! Köszönjük!

Ezt Zsófi mondja: 2010.01.11. 18:45:21

@wampeer: Nagyon igaz volt minden szó ebben a vicces életigazságban, köszönjük!

Ezt Zsófi mondja: 2010.01.11. 18:48:17

Bocsánat, hogy én ma mindent kétszer mondok, kétszer mondok, de úgy tűnt elsőre, hogy elszállt a kommentem, ezért mégegyszer leírtam, de akkor megjelent az első szöveg is! Elnézést! Bár a lényeg megmaradt, jó volt a szöveg!

Ezt Nóra mondja: 2010.01.12. 09:12:25

Egy érdekes adalék a női szerepek alakulásához: az iskolában szükség van valami szerelési munkálatokra, és a tanító néni megkérte a szülőket, hogy jelentkezzen az, aki hajlandó részt venni a polcszerelésben. Nos, egyetlen apuka sem jelentkezett. Jelentkezett viszont egy anyuka - mondván, ő szívesen megcsinálja, otthon is ő szerel mindent! És mielőtt azt hinnétek, hogy egy elférfiasodott amazonról, vagy egy házmester-típusú nőről van szó - nem! Az említett nő háromgyerekes anyuka, és egy multinacionális cégben felelős pozícióban dolgozik...

Ezt Zsófi mondja: 2010.01.12. 10:13:59

@Ezt Nóra mondja:Szerintem ez a példa nem ellenpélda, hanem megerősítetted azt, hogyha egy nő önálló, esetleg "hagyományos" férfi dolgokban ügyes, akkor rögtön férfiasnak tekintik....attól még, hogy anya és nő elsősorban, hozzá van szokva a napi munkájában is, ha vezető, hogy nem vár senkire, ha fel kell egy "polcot" szerelni, sőt ő mondja meg, ki szerelje fel a "polcot"....az ilyen típusú nőre nem nagyon lehet azt mondani, hogy nem Amazon....mert ugye egyes amerikai szakirodalom szerint a nőknek 4 csoportja van: Amazon, Anya, Madonna és Kurtizán (elnézést a szóért, erről van egy nagyon érdekes könyvem, abban így határozzák meg csoportok szerint a női lelket és ösztönvilágot alkotó elemeket )...a könyv szerint a nőkben ebből a négy meghatározó elemből kettő dominál, bár mind jelen van...szóval ez a hölgy egy Amazon-Anya....mert egy Amazon nem feltétlenül "elférfiasodott", csak önálló! A példád akkor lenne furcsa, ha egy Madonna-típusú nő jelentkezett volna polcot szerelni! De amilyen furcsák és kiismerhetetlenek a nők, nekem még erre is van példám....van egy ismerősöm, mindenben a férje szava a meghatározó, a férj a főnök, mégis amikor hazamennek egy polccal az IKEA-ból, a nő szereli össze!

wampeer 2010.01.12. 14:03:26

Áááá.... csak ülök és mesélek.
Egyszer volt, hol nem volt..., na jó, réges-régen élt egy házaspár, két lánygyermeket neveltek. Egy ízben a kisebbik lánynak az volt aházi feladata alsós korában, hogy fogalmazást kellett írni az édesanyáról, hogy miket csinál otthon. Beadta a papírkáját üresen. A tanító néni próbálta kérdésekkel rávezetni a dolog nyitjára: Hát Eszterke, ki főz? Apa. Ki takarít? Apa. Ki mos? Apa. Ki vásárol be? Apa. .... és még sorolhatnám. Pedig egy igazán karizmatikus férfi volt (sajnos már csak volt) az Apa.
:-))))))

Ezt Zsófi mondja: 2010.01.12. 15:38:04

@wampeer: Nekem ez egy szomorú történet, emancipáció ide meg oda, a kizsákmányolás minden formáját megvetem és az ilyen családmodellt teljességgel elutasítom, bár egy-két (ha nem is sok szerencsére!) ilyen példám nekem is van....szerintem az ilyen férfi, már bocsánat, de teljességgel érthetetlen a számomra! (jaj de szépen fogalmaztam, nem mertem csúnyább jelzőket használni!)

Ezt Nóra mondja: 2010.01.12. 15:49:12

@wampeer: Már bocsánat, nem akarok senkit megsérteni, de nem bírom megállni, hogy meg ne kérdezzem: egy karizmatikus papucs volt az Apa...?

wampeer 2010.01.12. 16:00:08

@Ezt Nóra mondja:: Nem, nem! Ez egy teljesen normálisan működő kapcsolat volt, az Apa részéről meccsrejárással, hatalmas ultipartikkal. A szüleim barátai voltak, jól láttam az életüket. Pontosan ezért írtam le, mert egy percig sem gondoltam "papucsságra", mert nem volt az a nyálcsorgatós, loholok a feleségem után és lesem minden pisszenését kapcsolat. 65 évet éltek le együtt, mondhatni harmónikus házasságban. Az Apa múlt évben hunyt el, 80 évesen.

Ezt Nóra mondja: 2010.01.12. 16:10:36

@wampeer: Na de mi volt az anya szerepe? Csak illatozott, mint egy virág? mint Bőhm Aranka, Karinthy felesége?

wampeer 2010.01.12. 16:32:13

@Ezt Nóra mondja:: Varrónő volt, gimiben tanított "politechnikát", a gyerekekkel foglalkozott. Gyönyörű, népművészeti gyűjteményt hozott létre. Egyáltalán nem volt az az "illatozó" típus, bár szép, természetesen tűzvörös hajú jelenség volt.
Talán úgy lehetne jellemezni ezt a házasságot, hogy benne, azt a "kis fontos különbséget" leszámítva, felcserélődött benne a hagyományos férfi-munka, női-munka leosztás. Persze ennél azért árnyaltabban, de mégis.

halili 2010.01.12. 16:48:10

Értem, hogy mi van e kezdeményezés mögött, a tartalmával részben egyet értek, a hogyannal kevésbé. Számomra ez hasonló a bigott tévénézés ellenességhez. Népszerű lett értelmiségi körökben száműzni magát az eszközt és ezt büszkén vállalni ország-világ előtt. „Nálunk nem néz a gyerek tévét, egyszerűen kidobtuk...” Az eszköz ugyanakkor nem tehet arról, hogy a felhasználó nem képes maga meghatározni, hogy mit használ fel a széles kínálatból, mit nem. Pedig az ő kezében van a távirányító, ő dönthetne arról, hogy nézhet-e a gyerek egy természetfilmet, vagy egy gyerekszínházi előadást, vagy egy pozitív értékeket közvetítő ifjúsági kalandfilmet. Ha a szülő ezeket a pillanatokat közös élménnyé tenné, akkor még beszélgetni is lehetne róla, szóval nem az eszköz a bűnös.....

A rószaszín is csak egy szín, arról a széles palettárról, amiből bátran választhatunk kedvünkre valót. Kétségtelen, hogy más az üzenete a feketének, barnának, pirosnak, vagy a rózsaszínnek. A rózsaszín egy finomságot, lágyságot, bájt, kedvességet sugalló szín, míg a piros, vörös inkább az élénkséget, életerőt, dinamizmust szimbolizálja. A gyerekeknek szinte minden szín jól áll, minél tarkább, annál vidámabb.Persze nehéz elképzelni vidámnak egy kisgyereket talpig feketében, ugyanakkor nyilvánvalóan más ennek a jelentése ortodox zsidó körökben, ahol hozzátartozik a tradícióhoz.

A Barbie-kultuszt egy hatalmas marketinggépezet építgeti, formálja kezdetektől fogva, s a rózsaszín ennek csak egy eleme, egy fogaskereke. Én magam ettől teljesen el tudok vonatkoztatni, hiszen egyszerűen nem tekintem magát a színt bűnösnek abban, hogy valakik megpróbálták kisajátítani ehhez a termékeladáshoz. Nem a szín, hanem a mini kirakati bábu (ebből származik a Barbie-ötlet) közvetít egy irreális nőideált,a valóságban nem létező alakkal, combhosszúsággal, női idomokkal. A baba arca is valószerűtlenül szabályos, a haja természetesen hosszú és szőke, szóval amolyan szépségkirálynő-ideál. Hogy miért tetszik mindez a gyerekeknek? A magyarázat egyszerű. Azért mert olyan eladássegítő eszközökkel dobták a piacra, hogy nem lehet kikerülni. Ma már az abszolút kommersz gyerelány-játékok közé tartozik, rád zuhan a játékpolcokról, besétál a lakásodba a reklámokból. A helyzet azonban az, hogy miként a távirányító esetén, itt is a fogyasztó, a végfelhasználó kezében van a döntés joga. Tudom, hogy nehéz elllenállni a sóvárgó kisgyereknek, hogy az oviban már számtalan játszótársnak van ilyen, akkor én hogy tehetem meg, hogy mégsem veszem meg neki?

Mi ezt elég egyszerűen megoldottuk. Megbeszéltük, hogy mire jó, mire való egy baba, mint játék, hogy miért örülne a kislányunk annak, ha lenne neki. Kezdettől fogva helyes rongybabái voltak, amikkel imádott szerepjátékozni. Mivel nem néztünk reklámokat, nem is tudott a Barbie létezéséről. Mikor aztán az egyik barátnőjénél rázuhantak a Barbie-k, akkor persze keződött az ostrom. Tisztáztuk a miérteket. Miért jó ez a baba? Lehet fésülni, öltöztetni, lehet vele királylányosat játszani, stb. A gyereknek teljesen igaza volt. Alapvetően kreatívan használták a terméket a kisbarátnőjével. A babák mindenné át tudtak változni. Szegény lánnyá, hercegnővé, elvarázsolt cicává, tanító nénivé, anyukává, szóval mindenné. A szerepjáték eszközei lettek, ahogyan korábban a rongybabák is azok voltak. Most jött a következő lépés. Mi az, ami miatt a Barbie mégsem túl praktikus? Nem tud megállni a saját lábán –eldől-, túl vékony és merev a teste, apró ujjacskákkal nem olyan könnyű öltöztetni. Ráadásul nem lehet belőle kislány-figura, mert nagyok a mellei...Ráadásul minden Barbie szőke és mennyivel érdekesebb, ha vannak barna, vörös, fekete hajú babák is. A húgom adta az ötletet. Ő kiváltotta a Barbie-babákat olyan helyes, igényes babákkal, amiknek kislánytestük van, modellenként más-más arcuk és hajszínűk, ráadásul finom vanília-illatuk. Ezeket ugyan nem lehet kapni játékboltokban, mert nem olcsó termékek, de egy-egy igényesebb játékboltban és webes oldalon rá lehet bukkani. Ezek a francia Corolle babák. Olyan termékfejlesztéssel készültek, hogy korosztályonként változik a babák teste, arca, az anyaguk,méretük aszerint, hogy 10-12 hónapos, 2 éves, 3, vagy 5 éves kisgyerek kezébe kerül-e. Az első ilyen hozzánk költöző baba egy barna bőrű,afrikai típusú puha testű csecsemő-baba volt. A második egy fehér bőrű, fürdethető baba, de még mindig kisbaba, haj nélkül. A harmadik már hajas baba volt, kislány-testtel, fekete hajjal, kicsit vágottabb, ázsiai szemmel. Őt aztán már lehetett öltöztetni, fésülni és még a lábán is meg tudott állni. A ruhái pedig amolyan franciás öteletes, modern ruhácskák, nagyon szép kivitelezéssel. A vágott szemű baba most kapott egy sötétbarna hajú, barna szemű „barátnőt”, szóval bővült a szerepjátszó babák köré. Kisebbik kislányunknak pedig az ő korának megfelelő puha testű, vörös hajú Corolle-babát hozott a Jézuska, s ő is odavan érte.

Azt hiszem ezzel mi magunk a Barbie-kérdést megoldottuk, persze biztosan nem örökre. Azt nem akadályozom meg, hogy nagylányunk máshol úgymond ”barbiezzon”, de a vásárlás kérdése fel sem vetődik benne.

A rózsaszín megmaradt „tiszta” színnek. A balettruhája színe (kötelező dressz a balettórán), a beöltözős herceglányruhái színe, néhány ruhadarab kísérőszíne. 6 évesen már egyre inkább visszaszorult ez a szín, teljesen magától, helyét átvette a kék, zöld, bordó, barna, bézs, fehér. Anyukaként most is ügyelek arra, hogy ne sötétedjen be a gyerek teljesen, ne nézzen ki úgy,mint egy unisex anti-nő, varjúnak, vagy halálfejes kalóznak álcázva magát. Az igényességhez az is hozzátartozik, hogy a viselt színek harmóniában legyenek egymással és a kiegészítők színeivel. A csajossághoz ugyanis ez is hozzátartozik. A mi kislányunk már maga választja meg, hogy mit mivel vesz fel, s vannak napok amikor teljesen fiúsban,farmeresen, más napokon vagányul csajosban, vagy éppen nagyon is kislányosban „nyomja”. Az önértékelése pedig teljesen rendben van. Egyik nap a lányokkal babázott az ovis babasarokban, másik nap hatalmas várat építettek óriás fakockákból a fiúkkal közösen, harmadnap lovagi játékokat rendezett a fiúkkal, ő maga elesett a csatában, de a lelke angyalként élt tovább.

Az itthoni játéktárunk pedig főként fajátékokból, HABA építőkockákból, fa kisvasútból állnak, istállóból és állatokból meg számtalan társasjátékból, mágneses kirakókból és rengeteg barkácseszközből. Szerepjátékokhoz meg ott vannak a főzöcskés-éttermes kellékek, vágható fagyümölcsök, sütik, grillező szett, na meg a babák: rongybabák és Corolle-babák. A fő alkotó terep pedig továbbra is a rajzolás, amihez ugye rendelkezésre áll a hatalmas mágneses-rajztábla.

Végső konklúzióm tehát az, hogy az elsődleges érték- és mértékadó terep a család, s hogy mi szülőként vegyük a fáradságot arra, hogy utánanézzünk kreatív, fejlesztő játékoknak, s sokat játsszunk együtt a gyerekeinkkel. Minden eszközt meg kell tanítanunk értelmesen használni, a tévét, DVD-lejátszót, a számítógépet. A kapcsoló gombja és a döntés szabadsága ugyanúgy a mi kezünkben van, ahogyan a vásárlás-nem vásárlás joga is.

Nem haragszom a rózsaszínre, a pinkre és a ciklámenre sem. Csak színek. Tartalommal mi magunk töltjük meg. A szabadságunk ott kezdődik, hogy nem kell kampányolnunk, nem kell félnünk a ránk zúduló értéktelennek tartott árudömpingtől, mi magunk már eléggé felnőttek vagyunk ahhoz, hogy tudatos vásárlóként azt válasszuk ki, amit mi értékesnek tartunk, dacára annak, hogy mit hozott a ránk szakadt új korszak, s maga a fogyasztói társadalom. És persze nem kérdés, hogy a lányok is imádnak építeni, vonatokkal játszani, sőt szerelni is. Ahogyan az sem árt, ha egy kisfiú kezébe vesz egy csecsemő-játékbabát és betakargatja, miként egy gondos apuka. A klasszikus női és férfi szerepek mára összemosódtak, minden játék a valós életre készít fel, határok nélkül.

wampeer 2010.01.12. 17:05:58

@halili: Klassz. Alapvetően igazad van, ha azt a kúltúrkört tekintjük, amelynek tagjai tudatában vannak szabadságuknak, azaz döntési lehetőségeiknek, és élnek is ezzel.
A baj azzal a nagy többséggel van, akik bármivel manipulálhatók. Ebben az apsektusban viszont Nórának&Zsófinak van igaza, illetve azoknak, akikre Nóra hivatkozva, megírta gondolatébresztőjét.

Ezt Nóra mondja: 2010.01.12. 17:42:25

@halili: Üdv a blogunkon! Rögtön wampeer-hoz kapcsolódva írnám: ...amit írsz, az igaz arra a kultúrkörre, amelynek tagjai nem csak tudatában vannak a lehetőségnek, hogy válaszhatnak mást is - de van rá elegendő pénzük is. Mert sajnos a dömping-áron kapható játékok nem HABA- vagy Corolle-színvonalúak.

És még a fajátékokhoz én annyit hozzátennék, hogy az én fiaim soha nem szerették őket. Én is próbálkoztam velük, de nem kellett nekik. Pedig szép elképzelés volt... de azóta is ott porosodnak a gyerekszoba eldugott sarkában. Ha a fiam építeni akar, akkor inkább vesz elő kiürült kartondobozokat, vagy bármit, amit itthon talál, mint a fakockákat.

A barbikról meg azt gondolom, hogy a lányod nem a hozzá kapcsolt marketingtrükkök miatt játszott vele jót a barátnőjénél (hisz azt írod, attól megkímélitek) - hanem inkább a korábban már említett korosztályi nyomás hatására, meg mert a barátnőt már berántotta ez a világ, neki a barbibaba megtestesít valami vonzót, és ezt átadta a vele együtt játszó lányodnak.

Az nagyon jó, hogy ezt józan ésszel, okos meggyőzéssel át tudtad alakítani benne, és elfogadott helyette mást (persze ehhez az is kellett, hogy valami legalább olyan jót tudj neki kínálni... vagy még különlegesebbet, ami esetleg csak neki van a csoportban - az is presztízst ad).

A Pinkstinks mozgalom tagjai épp azért szólalnak fel, hogy bárki hozzájusson a lányok számára is vonzó konstruktív, vagy tudományos, vagy kalandos játékokhoz, mert ma ilyet nem nagyon gyártanak. Nem feltétlenül az a megoldás, hogy a lányok kardozzanak, vagy csavarkulccsal szereljenek (amit persze megtehetnek, ha akarnak) - hanem gyárthatnának olyan játékot, ami a lányok többségének kellően vonzó, és a női szerepekre készít fel, de nem sztereotíp módon, és nem korlátozva a lányokat abban, hogy bármivé válhassanak.

Ezt Zsófi mondja: 2010.01.13. 10:52:20

Nekem egy kicsit túlzó és fekete-fehér (feminista) ez a szöveg, hogy meg kell határozni, mi jó a lányoknak, óvni kell őket a korosztályuk hatásától és a barátnőt már biztosan beszippantotta ez a világ meg nincs kreatív játék lányoknak! Szóval ez szerintem nem ilyen egyszerű és egyértelmű Nóra! Teljesen egyetértek én is Halilival, tulajdonképpen ezt írtam már jóval előbb én is, hogy van a szabad akarat (a 3 éves gyerekne is van, nem báb, tudja, mit szeretne és mit nem, és ezt valahol figyelembe kell venni, ha tetszik, ha nem!) és van a szülői hatás.....majd ezután jön a korosztály hatása, meg marketing meg reklám, meg stb. Nem kell egy lányt eltiltani a Barbie-tól, semmi baja nem lesz, ha játszik vele...ha van más játéka is, ahogy Halili írta, játszani fog mással is, rájön, a Barbie is unalmas állandóan (nem feltétlenül kellenek a Barbie kiváltásához drága játékok, a gyerek a játékban mindenevő, jó a doboz, a dezodor, a háztartásban kiürült üvegek, műanyagok, bármi, persze a jó minőségű játék is nagy élmény tud lenni! Én azt látom a családomban (nővérem 3 lánya, már felnőttek, a legkisebb is 13 éves és az én 10 éves lányomat látva), hogy egy lány nem HÜLYE attól, hogy lány! Az unokahugaim megkaptak minden giccset, amit kértek, szüleik ebben nagyon megengedőek, de kaptak nagyon sok kreatív játékot, szépen rajzolnak, és mind kreatív, zenélni szerető, rajzolgató, olvasó ember lett! Én szigorúbb vagyok a nővéremtől, de soha nem akartam határokat szabni nagyon élesen, konfrontálódva...láttam erre is példát, amikor a szülő nagyon direktben neveli a gyereket a szépre, jóra, eltiltva minden"károstól" és a gyerek úgy válik felnőtté, hogy sikítva rohan el egy taktus komolyzene hallatán vagy csak miniszoknyában akar járni, mert azt NEM engedték és mindent ki akar próbálni, mert a nagyműveltségű családjában nem lehetett természetesen viszonyulni a dolgokhoz....és TV-függővé válik, mert végre felnőtten már senki nem viszi le a TV-t a pincébe előle...szóval nekem ez a véleményem az ilyenfajta izmusokról....sokszor teljesen az ellenkező hatást váltjuk ki velük, mint amire kitaláltuk és kb. igaz ez minden szélsőségre, ezért nem vagyok a híve semmi ilyen mozgalomnak...
Annak vagyok a híve, hogy ad 1! A szülő IGENIS beszélgessen a gyerekével napi 2-3 órát, ha fáradt ha nem, alakítsa az ízlését, de ne durván, hagyja kibontakozni a saját akaratát, egyéniségét a gyerekének, ha az rózsaszín, akkor azt! Ad 2! próbáljuk meg a tömegkultúrát befolyásolni a környezetünkben, merjünk kiállni a véleményünk mellett, adjunk tippeket, mi hogyan próbálunk NORMÁLISAK maradni ebben a fura világban, mert minden tenger cseppekből áll....és ad 3! próbáljon meg az iskola VÉGRE ismét értékközvetítő lenni, ne csak oktasson, hanem neveljen, próbáljon meg önállóan dönteni képes, értelmes embereket faragni a fiatalokból, és ne az internetről tudja meg a tanár, hogy az iskolájában pl. hülyére verik egymást a gyerekek szünetben....na jó, ezt most nem keverem ide!
Még valami: én mindig tudok okos és értelmes játékot találni, néha 10 forintért a lányomnak, ha nagyon keresek...vannak kézügyesség fejlesztők, gyöngyök, ékszerkészítők, rajzeszközös készletek, társasok, stb!

Ezt Nóra mondja: 2010.01.14. 11:51:32

Erről a cikkről privát beszélgetésekben felmerült a kérdés, hogy most akkor én Pinkstinks-párti vagyok-e, meg én is ilyen kőkeményen azt gondolom-e, hogy a kislányok fejlődése veszélyben forog a rózsaszínűsített kultúra hatására, meg feminista vagyok-e, aki szerint nem szabad hagyni a lányokat...stb. Úgyhogy gyorsan leszögezem, hogy mivel nincs kislányom, csak és kizárólag kívülállóként tudok nyilatkozni. Nem vagyok a Pinkstinks beépített ügynöke :-), csak elgondolkodtatónak tartom a felvetéseiket - de eszemben sincs rohanni, és bojkottálni a rózsaszín játékpolcokat berendező áruházakat, vagy ilyesmi (hisz nincs lányom, még egyszer hangsúlyozom). Elég gyakran vettem már életemben lányoknak való játékot, az unokahúgaim esetében éreztem felelősséget aziránt, hogy jót veszek-e, milyenné válnak, stb. Ha barátaink csemetéjének vagy a gyerekeim ovistársainak vittük ajándékba azt a játékot, akkor - bevallom töredelmesen - nem gondolkodtam el azon, hogy nevelési szempontból jót teszek azzal a játékkal, vagy rosszat. Kizárólag azt tartottam szem előtt, hogy fog-e örülni neki a gyerek, és általában örült. Ilyen minőségemben többször ajándékoztam már Barbie babát, pónit, és más, úgynevezett rózsaszín játékot a környezetemben élő kislányoknak.
Minden olyan kommenttel egyetértek, ami szerint a túlzások feleslegesek, és a legfontosabb, hogy felelősen álljunk a gyereknevelés kérdéséhez, igyekezzünk minél több pozitív értéket átadni nekik (ez nemtől függetlenül így van). A tiltást én sem tartom célravezetőnek, inkább az okos iránymutatást.

A Zsófi által a végén említett kreatív játékokról viszont eszembe jutott az eddigiek ellenkezője: vagyis hogy a fiaimnak mennyire nehezen tudok olyan fiús, kreatív játékot venni, ami a kézügyességüket fejleszti (a legón kívül), mert a gyártók valamiért ebben a lányokat célozzák meg. A gyöngyfűzés pedig, bármennyire hasznos lenne, hisz a kezét erősíti, ügyesíti, LÁNYOS... Legalábbis a fiam szerint. Ha mégis akad ilyen játék, az nagy kincs! Pl. az a gyurmakészlet, amivel fogorvosost lehet játszani, örökbecsű érték a családunkban.

KJR 2010.01.15. 16:23:46

Nóra, az én hipermacsó nagyfiam is minden probléma nélkül kézműveskedik, ha ajándékkészítésről van szó: a szalvétatechnika, az üvegfestés minden decemberben napirenden van, de fűztek ők már gyöngyöt is nagymamáknak, minden identitás-zavar nélkül- a lényeg, hogy valami "nemes cél" legyen mögötte :-)
Egyébként ha nőnek, a modellezés is bejöhet- a 10 éves fiam ( igaz, ő nagyon ügyes ) több doboznyi modellt - repülő, tank, stb - rakott össze teljesen önállóan a téli szünetben.

Ezt Nóra mondja: 2010.01.15. 19:03:03

@KJR: a gyöngyfűzés nálunk szóba sem jön - mint mondtam, lányosnak minősül... a többi jöhet. De a nagyfiamnál igazán csak annak van keletje, ami összefüggésben van állatokkal... vagy esetleg a természettudományok bármely ágával. Most épp kristályokat készít... a modellezéssel ugyanez a probléma - soha nem érdekelték a járművek. A kicsit igen, neki jó lesz a modellezés.

wampeer 2010.01.15. 20:19:08

Nesze neked! Újabb gyöngyszeme a "rózsaszín kúltúrának"! Okuljatok!

„Mami, miért olyan nagy a melled?
Tulajdonképpen érthető, hogy a mesekönyvek életre nevelő jellege megköveteli, hogy azok is haladjanak a korral. A Piroska és a farkas ugyan még mindig tálcán nyújtja a gyerekeknek a farkasban összesűrűsödő rosszat, a félelem szubsztanciáját, amitől éjszakánként rettegni lehet, s úgy tűnik, ez elengedhetetlen, ez kell, ezen minden gyerek átesik. Megtanuljuk a jót, a rosszat, a gonoszt, minden archetípust, amire életünk során tudat alatt szükségünk lesz. De miért ne tanulhatnánk ennél többet is, nem igaz? Ha célzottan munkagépekkel foglalkozó mesekönyveket tonnaszám vehetünk, végül is miért ne ismerhetnénk meg új világunk kikerülhetetlen jelenségét, a plasztikai sebészetet is kisgyerekként?
Még szerencse, hogy Az én gyönyörű anyukám (My Beautiful Mommy) címen piacra dobtak egy, a plasztikai sebészet családba hozott eredményeit megmagyarázó és szemléltető mesekönyvet. A szerző, Michael Salzhauer egy gyakorló plasztikai sebész Floridában, s nem mellesleg gyakorló apa. Gondolt hát egyet, és szakmai tapasztalait ötvözte az esti mesélés és a gyereknevelés során átélt meglátásaival, s megírta a könyvet, hogy a gyerekek számára könnyebben érthetővé és feldolgozhatóvá váljon mindaz, ami esetleg saját anyukájukkal is megtörténik. A kiindulópont teljesen jogos: a gyerek nem hülye, nem lehet beadni neki, hogy anyu eddig is pontosan ugyanúgy nézett ki, és azért van bekötve a fél feje, mert nekiment a mosógépnek. Ha pedig nem kapnak értelmes választ az ezekhez kapcsolódó kérdéseikre vagy egyáltalán arra, hogy anya miért megy kórházba, kombinálni kezdenek és szorongani.
Bármennyire bizarrnak is tűnik ez a könyv, a problémát az asztalra teszi, a család összeborulhat a varratok és a nyomdaillatú lapok fölött, hogy megbeszéljék, miért is kellett ez az egész. Ám ha már itt tartunk, mi van ezen túl? Ha ennyire természetessé válik egy család életében a testfarigcsálás, mit kezdenek majd kamaszodó lányaikkal, ha nagyobb mellett, kisebb feneket, egyenesebb orrot szabatnának maguknak tizenhat évesen? Lelkesen támogatják, hisz ő is mami mellett állt egykor? Nem tudom.”

Ezt Nóra mondja: 2010.01.15. 20:45:25

@wampeer: Jaaaaajjjj.... Rémes. És elkeserítő. Akárhány könyv fogja elmagyarázni a gyerekeknek, hogy a testfarigcsálás természetes dolog - soha nem lesz az. Természezellenes, úgy, ahogy van. Jóval nagyobb szükség lenne olyan könyvekre, amelyek megtanítják a gyerekeket arra, hogyan kell elfogadni saját magukat - úgy, ahogy vannak... Jó és rossz tulajdonságaikkal együtt.

wampeer 2010.01.15. 21:12:04

@Ezt Nóra mondja:: Egy nagyon kedves ismerősöm, aki ráadásul pó-apjának is fogadott, édesanyja felvarratta az arcát. Az élettársa a következőképpen kommentálta: Anyád nemcsak az arcát, az agyát is kisimítatta.
Hát valami ilyesmi az én véleményem is erről.......

Ezt Nóra mondja: 2010.01.15. 21:22:58

@wampeer: :-)))))) Egy kicsit azért ennél komplexebb véleményem van a plasztikai sebészetről. Nagy szerepe van benne a férfiúi elvárásoknak, meg annak, hogy a párkapcsolatok nem nyugszanak elég jó és erős alapokon ahhoz, hogy elviseljék a gyerekszüléssel meg az öregedéssel járó testi változásokat, nagy szerepe van a médiának, pl. annak hogy sehol nem ír senki arról, hogy milyen káros mellékhatásai vannak egy mellátszabásnak... És még sorolhatnám. A másik topikra utalva: akinek a lelke nincs rendben, az vetemedik arra, hogy összekaszaboltassa a testét a pozitív változások reményében - de ez tévút.

wampeer 2010.01.15. 21:35:36

@Ezt Nóra mondja:: Jójó, persze, de mint kiszólás, nem rossz.
Igen, sajnos a'általában' a férfiak esetében is létezik szupernormális inger, minél nagyobb annál kívánatosabb. Meg persze a nagyobb mell, de ugyanakkor a nőiesebb, szélesebb csípő a bőségesebb és biztos gyrmekáldás lehetőségét vízionálja - ami, tegyük hozzá, a már emlegetett Willendorfi Vénus keletkezése korában bevalottan volt igaz.
Mára maradt a mell, hát a nők nagyobbítják a jobbantetszés reményében.
A további ön-elégedettlenség tényleg pszichés zavar, akárcsak az anorexia, stb.
Fotos a helyes önrtékelés, a reális énkép is, magyarán a lelki egészség.

Hogy a párkapcsolatok milyensége is oka lehet ennek? Lehet. Inderekt módon igazolja talán, az a jelenség, ha valakit nagyon szeretünk, akkor észre sem vesszük az öregedését, mert az a kép él bennünk róla, amit megismerkedésünkkor elraktároztunk. Szinte hasonlóan, mint önmagukról - reggelente a tükörben csodákozom önmagamra, hogy hát ez meg ki?

Ezt Nóra mondja: 2010.01.15. 21:45:25

@wampeer: Majdnem pontosan erre gondoltam párkapcsolat-ügyben. Akit az ember már úgy "en bloc" nem szeret látni maga mellett, annak jobban észreveszi a gravitációnak engedő testrészeit... Míg ha egészében véve örül neki, akkor nem zavarja az sem, ha itt-ott megereszkedik, ha nem ott gömbölyű, ahol ideális lenne... Nem biztos, hogy azért, mert olyannak látja a párját, mint az első fellángolás fényében - hanem azért, mert a lényét szereti, nem a kebelméretét vagy a kockás hasát és muszklijait (merthogy ez nőre-férfira egyfomán igaz szerintem).

Persze, érti azt minden nő, hogy a nagy és gömbölyű mell a legvonzóbb esztétikailag és a férfi-ösztönök számra is. De abban reménykedünk, hogy ami körülötte van, az legalább olyan fontossá tud válni...

Ezt Nóra mondja: 2010.01.15. 21:49:59

@wampeer: Eszembe jutott a tükörbecsodálkozásról Zsófi egyik kedvenc vicce - amikor az osztálytalálkozón felsóhajt Juliska néni: "Hajjajj! Milyen szépek is voltunk annak idején - különösen én! És hogy sz...rrá mentünk...különösen ti!" :-))
/Jól mondtam el, Zsófi?/

wampeer 2010.01.15. 21:55:30

@Ezt Nóra mondja:: Egy jó párkapcsolatban szerintem is oda-vissza igazak ezek a dolgok (is).

A vicc nagyon tetszik :-))))))))))))))

Még a korról viccesen: Az öregedés igazi mérteke egyenesen arányos a reggeli sortatarozással eltöltött idővel....

wampeer 2010.01.15. 21:58:41

@Ezt Nóra mondja:: Bízhattok benne, hogy azért a konkrét párválasztáskor a "körítés" is számít, hisz ha nem így lenne, minden kismellű nő pártában maradna, és minden nagymellű elkelne. Én úgy veszem észre, hogy nem így van.....

Ezt Nóra mondja: 2010.01.15. 22:10:52

@wampeer: ... mert ebben sem csak ösztön-lények vagyunk, hanem millió más dolog is érvényesül. A személyiség varázsán túl pl. a közízlést befolyásoló sok tényező is szerepet játszik... gondoljunk csak arra, hogy a csodás szépségű modellek nagy része kismellű, gyakran egészen fiús alkatú...

wampeer 2010.01.15. 23:20:11

Én meg azt gondolom, hogy a tényleges párválasztásban az un. közizlés mitsem számít. Egészen más, nem egészen körülirható, komplex valami, ami a két embert egymásra hangolja. Elkezdik egymást érteni, nemcsak verbálisan, hanem a testbeszédüket, a feromonjaikat stb. És ez teljesen független - szerintem - a közizléstől, vagy akár a mellmérettől.

Ezt Nóra mondja: 2010.01.15. 23:26:15

@wampeer: ...de addig a helyzetig el is kell jutni. És valamilyen szempont alapján választ a nő (állítólag mindig a nő...), de szerintem választ a férfi is - hogy kihez kerül annyira közel, hogy el tudjon kezdeni működni az a sok bonyolult egymásrahatás... Én ebben az utóbbiban is nagyon hiszek: a biokémiai folyamatokban - feromon vagy más, azt nem tudom. De hogy nem csak lelki síkon történik, az biztos.

wampeer 2010.01.15. 23:42:07

@Ezt Nóra mondja:: Ahogy elküldtem, ugyanez jutott eszembe, de mondok, kivárok, mit lépsz. OK. rendben.
Kicsit most játszmáztam, remélem megbocsátod. :-DDDDD

Ezt Nóra mondja: 2010.01.15. 23:55:17

@wampeer: :-DDDDD Már megint nem jött be... Még mindig nem kerültünk ellentétbe...

Ezt Nóra mondja: 2010.07.22. 13:06:20

Talán vannak még az olvasóink közt páran, akik ezt a régi témát is végigkísérték hónapokkal ezelőtt. Nekik írom: találkoztam a fiam régi ovistársnőjének az anyukájával, beszélgettünk a gyerekekről, azt hiszem, épp a megörökölhető bicikliket próbáltuk beosztani az összesen öt gyerekünk közt - amikor szóba jött, hogy a lánya biciklije rózsaszínű-e. Az anyuka nevetve válaszolta, hogy dehogy - élete első 4-5 évében a kislánya csakis rózsaszínben volt hajlandó járni, mint a legtöbb kislány, de most, 8 éves korában ezt annyira megtagadja már, hogy egyáltalán nem hajlandó felvenni semmit, ami rózsaszín... Pedig ezt még nem írhatjuk a kamaszkori lázadás számlájára! Egyszerűen megcsömörlött tőle, vagy kisbabásnak tartja... Mindenesetre kerek perec kijelentette, hogy látni sem akar maga körül rózsaszínt!

Ez is azt mutatja, hogy a rózsaszín-ellenes aktivisták nyitott kapukat döngetnek. Az önálló gondolkodásra nevelt kislányok nem lesznek rózsaszín egyenruhás klónok... A gyerek egyénisége erősebb a trendeknél és a kereskedelmi nyomásnál.

Még egy ide kapcsolódó sztori: pár napja kinyílt egy gyönyörű kardvirág a kertünkben, halványsárga színű. A kisebbik fiam meglátta, megcsodálta, majd megkérdezte: Mama, ez a virág fiú vagy lány? Visszakérdeztem: hogy érti ezt? Mitől fiú egy virág szerinte, és mitől lány? Mire tudálékos képpel elmagyarázta, hogy a rószaszínű, piros, sárga virágok lányok, a kék, lila, zöld színűek pedig fiúk! :-))