Tegnap a jó sorsom színházba vitt – ajándékba kaptuk a jegyeket, így nem nagyon tudtam, hogy mire ülök be. Kortárs darabról van szó, egy menő budai étteremben játszódik – a szerzője épp velem egyidős, a színészek pedig a jelenleg legmenőbb fiatal színészek közül kerültek ki: a főszerepekben Csányi Sándor, az étterem tulaja (őt olyan nagy sikerű filmekben ismertük meg, mint a Kontroll, az Állítsátok meg Terézanyut, a Jadviga párnája, a Csak szex és más semmi, a Szabadság, szerelem, stb.) és Nagy Ervin, baleseti sebész (A Hídember, Szezon, Állítsátok meg Terézanyut, Régimódi történet, és legutóbbi nagy sikere a Kaméleon), mint két barát. Az egyik női főszereplő Kovács Patrícia, híres operaénekesnőt alakít (Presszó, 9 és ½ randi, S.O.S. szerelem, és még arról is „híres”, hogy Gusztos Péter SZDSZ-es ügyvivő menyasszonya…), egy másik, kisebb szerepben (az étteremtulaj feleségeként) feltűnik Szávai Viktória, akit én kedvelek (a Szabadság, szerelem c. filmben ő játszotta Dobó Kata barátnőjét). Homoszexuális belsőépítészt alakít Karalyos Gábor (Moszkva tér, Miskolci Bonnie és Clyde).
A többieket, bevallom, én nem ismertem. De a már felsorolt színészeket sem láttam még színpadon soha.
A darab a budai elit igen jellemző figuráit vonultatja fel, akik egy télvégi estén szarvasgomba és jó borok felett űnyölődnek (ezt a szót nemrég tanultam Zsófitól, remélem, jól használom!) – miközben a városban zajlik az elmúlt években szinte megszokottá vált budapesti élet: kukákat borogatnak, autókat gyújtanak fel… Szóba kerül az augusztus 20-i tűzijáték alatt kitört orkán-erejű vihar… Egyszóval a szerző teletűzdelte a darabot aktualitásokkal, ami egyrészt érdekes, mert ritkán van módunk a napi politika vagy közélet eseményeit színházi színpadról visszahallani. Másrészt nyilvánvaló, hogy ezt a darabot pár év múlva már a kutya sem fogja játszani, hisz a legtöbb utalása érthetetlenné válik annak, aki nem élte át. A rendező (Bagossy László) talán épp azért helyezte elvont díszletek közé, és csak illusztrálta az evés-ivást, hogy kicsit elemelje a valóságtól az egészet. Hogy ne érezzük túlságosan úgy, mintha a színház helyett egy valódi étterembe ültünk volna be két sarokkal arrébb…
Ha nem irtóznék annyira ettől a sznob, kiégett, a világtól elidegenedett szerencsétlen társaságtól, akiket megjelenítenek, talán még élvezném is az előadást.
Csányi nagyon jó! Azt hittem eddig, hogy a mackós bája csak a filmvászonról hat, és csak a rá íródott, többnyire vagány nőcsábász-szerepekben működik. De meg kell mondanom, hogy tegnap este számomra kiderült: Csányi Sándor jó színész. A fásult, cinikus, kissé alkoholista, nagyon elitista, feleségét és a legjobb barátját egyaránt megcsaló vendéglátós fiú szerepében viszi a hátán az egész darabot.
Szintén jó Kovács Patrícia, ő játssza a dívát, aki addig kavart fűvel-fával, míg egyedül maradt harmincas évei végére… Inkább elszereti az őt meggyógyító konszolidált baleseti sebészt, meg teherbe esik (két abortusz után harmadszorra, már nem tudja kitől, csak hogy ne fusson ki az időből) – mint hogy keressen magának egy igazi párt…
De nem sorolom tovább. Egyedül Wéber Kata nem tetszett, nekem bántóan hamis volt minden megnyilvánulása. Egy ügyvédnőt alakít, akit a baleseti sebész férje megcsalt a híres operaénekesnővel. Az ügyvédnő látszólag ezért dobta ki a férjet – de valójában örül, hogy megszabadult tőle, mert úgysem akarna szülni neki… „Milyen jó, hogy nem kötelező szaporodnunk… a gyerek csak ordít, elviselhetetlen…” – és más hasonló, sajnos a mai emancipált értelmiségi nők körében nem ritka megnyilvánulást hallunk tőle a darab során…
Egy biztos: mindnyájan boldogtalanok és szerencsétlenek. Ellenpontként csak a horoszkóp-rajongó pincérlány és a darab során vele összeszerelmesedő pincérfiú áll előttünk… Nekem ez nem volt elegendő ahhoz, hogy ne legyek rosszkedvű az előadás végére.
Az jutott eszembe, hogy Térey János talán azért írt ilyen lesújtó véleményt a budai elitről, mert debreceni fiú lévén, őt is elviselhetetlenül irritálja ez a pénzéhes, minden normális emberi értéket elutasító, nyűglődő társaság… És hogy sajnos az ifjú titánokon, akik a darabot eljátszották, máris megfigyelhető a szerepeikhez hasonló kiégettség, cinizmus… Pedig mindannyian 40 évesnél fiatalabbak. De mivel optimista vagyok, reménykedem, hogy a most következő pár évben talán magához tér ez az ország, és kijön ebből a lelki-szellemi gödörből.
Szeretettel:
Nóra