Sajnos - mondjuk a mi, a saját szemszögünkből. De gondoljunk csak bele, fejlettebb civilizációk is tűntek már el nyelvestül, mindenestül - szinte nyomtalanul.
Ráadásul az amandani népcsoport nagyon-nagyon hosszú ideje elszigetelten élt, s ez önmagában is olyan mértékű, csak az adott körülményekhez való adaptációt eredményez, hogy egy nagyon kis természetes változás is végzetes lehet számukra. Mindezekre még jött a fejletteb civilizációval való találkozás, ennek katasztrófális "áldásaival" ugyanúgy, mint az amerikai vagy ausztráliai őslakosok esetében. Utóbbiaknak szerencséje volt abban, hogy lélekszámban sokkal nagyobb közösségek voltak, és délamerikát kivéve, nem is elszigetelten éltek.
És abba is bele kell gondolni, hogy a "felfedezők" - tisztelet a kivételnek - valójában nyughatatlan kalandorok voltak, akiknek kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, semmint, hogy az őslakosokkal törődjenek.
Abban mindenképpen egyet kell érteni néhai Boa Sr-val, hogy mindannyiuknak jobb lett volna a dzsungelben. Legalább boldogan haltak volna ki.......

@wampeer: Függetlenül az okotól, meg attól, hogy máskor is tűntek már el ősi civilizációk - engem ez elszomorít. És a sentinelieknek szurkolok - hogy meg tudják őrizni az elszigeteltségüket.

@Ezt Nóra mondja:: Nóra, ez egy más kérdés. Én is nekik szurkolok, márcsak becsületből is, az emelt fővel veszteni tudás miatt. És sajnálom, hogy számukra ellenséges világban kell élniük. De a tények makacsok, s ha ezt el tudjuk fogadni, sok ál-értelmiségi allűrtől, világmegváltó széplelkűségtől, sepelgéstől, önmarcangolástól megszabadulhatunk.

@wampeer: :-) Ilyen vagyok? álértelmiségi, világmegváltó széplelkű...?

@Ezt Nóra mondja:: Jajjjjjj!!!! Dehogy! Csak annyira, amennyire én :-)
Mindannyiónkban van ilyesmi hajlam. Ha más nem, akkor az, amikor egy általunk nagyrabecsült, szeretett valaki meghal, s mindjárt az jut eszünkbe, hogy miért éppen ő, mikor számtalan gazember szaladgál, akik sokkal jobban megérdemelnék, meg egyáltalán, miért a 'jók' mennek el hamarabb?
És egy fenét! CSak meg kell józanul nézni a statisztikákat. És így vagyunk sok mindennel. A szubjektív emócióink....

@wampeer: Én a fentiekkel kapcsolatban nem ezt éreztem. A történetben legelőször az fogott meg, hogy ennek a néninek nem volt kivel beszélgetnie az anyanyelvén - de abszolute nem volt, nem úgy, mint amikor valaki emigrál, vagy más efféle okból kikerül a saját nyelvi közegéből. Hanem TUDTA (a nyelvészprofesszorok felvilágosították :-)), hogy ő az utolsó a saját fajtájából. Ez végtelenül magányos érzés lehet. És bármennyire statizstikailag normális a folyamat, hogy a közösségek megalakulnak, majd elmúlnak - ez valahol mégis elszomorító. És aktuális ezen elgondolkodni, mert pl. ebben az európai közösségben is nagyon erős a nyomás (egyre erősebb), hogy mindenki a lehető legtöbbet feladjon az egyediségéből annak érdekében, hogy a közösségi előnyök érvényesülhessenek. Zsófi a napokban mutatott nekem egy cikket arról, hogy egy angol professzor (ha jól emlékszem az volt) kikelt a francia nyelv ellen, eltörlendőnek, a fejlődés akadályának kiáltotta ki! Akkor hol lesz a mi magyar nyelvünk, ha már a francia is...? Nemsokára a bók sorsára jutunk...

@Ezt Nóra mondja:: Értem, és megértem.
Ugyanakkor nem párhuzamba állíthatók a folymatok. Voltak itt Európában és kicsit keletebbre is erős próbálkozások az "endlösung"-ra, sok-sok mérhetetlen fájdalommal, tragédiával ugyan, de végül is sikertelenül.
Volt még ifjú koromban egy film. Nem volt igazánűvészi alkotás, xxx F fok volt a címe (az x-ek számokat helyettsítenek, mert sajnos rossz a számmemóriám - egyébként a paír gyulladási hőmérséklete lenne). A lényege: egy diktatórikus társadalmi alakulat hatalmi rendszere minden könyvet el akar égeni, ez paradox módon a tűzoltók feladata. Egy tűzoltó meghasonlik, és végül rátalál az illegalitásban élő "élő könyvekre", olyan emberekre, aki szórul-szóra megtanulják a könyveket, s amin megtanulták, elkezdik egy a következező generációhoz tartozó társuknak tanítani, így őrizve a irodalom, és az egyetemes emberi tudás folytonosságát.
Szóval nyugi. Még legalább ezer évig fogunk itt a tágabb Pannóniában magyarul beszélni.

@wampeer: 451 Fahrenheit, ez egy Ray Bradbury történetből készült film! Truffault rendezte, az egyetlen angol nyelven forgatott filmje (tudtommal).
Remélem, a te utópiád a további ezer évünkről bejön!

@Ezt Nóra mondja:: Köszönöm!
Utó-piának jó lenne most egy dupla Henessy.....
És bocsánat a rengeteg elütésért, betűhibáért, de nagyon rossz a billentyűzetem, ezért bár visszaolvasom az irományt, mégis maradnak benne hibák. :-)))))

@wampeer: ó, hát kinek nem! Én is tele vagyok elütéssel mindig, bár nagyon nem illene a saját oldalunkon... De amikor ilyen félelmetes sebességgel száguldanak a gondolataink.. :-P Ám én most már szimpla Henessy nélkül is bealszom, úgyhogy jó éjt!

@Ezt Nóra mondja:: Köszönöm! Neked is!

Azért ez a cikk, amit Nóra idézett, hogy én ajánlottam neki, nem ennyire egyszerű téma, hogy pusztuljon a francia....ez nem egy sima angol-francia rivalizálás eredménye, ugye ami több száz éve megvan, ez ettől jóval összetettebb volt, nem tudom, végülis Nóra elolvasta-e....arról szólt, hogy egy angol szociológus professzor azt sérelmezi, hogy három munkanyelve van az EU-nak és amellett még minden hivatalos nyelvre rengeteg pénzen és idővel lefordítanak mindent....most erről is megy a vita, pláne, hogy sok a gazdasági probléma, krízis van, kell-e ez az EU-nak, bírja-e ezt finanszírozni és egyáltalán szükséges-e ezt finanszírozni! Ennek kapcsán hozta fel, hogy akárki akármit mond, ettől ez még tény, hogyha egy japán pl. értekezni szeretne egy indonézzel, angolul fognak megszólalni...és ez az egész világra jellemző. Szóval ha tetszik, ha nem, az angol viszi a pálmát a nyelvek között (ami persze egy angol anyanyelvűnek elég kényelmes is!)...
A professzor szerint ha Európát nézzük, az angol, német és francia nyelv a munkanyelv, de ebből az angol és a német sokkal elterjedtebb egész Európában, mint a francia, amit a franciák erőltetnek, mert politikai tényezők Európában, alapítói az EU-nak és ebből nem engednek...a cikk szerzője felteszi a kérdést: van-e erre szükség, nem a fejlődés akadálya-e ez, hogy a franciák nem akarják belátni, hogy az országukon és Belgiumon meg Luxemburgon kívül nem nagyon beszélik a nyelvüket. Szép-e az, kérdezi ő, hogy rákényszerítenek minden idegent az országukban, hogy valami torz francia nyelven kvartyogjon, és amikor látják, hogy nem profi a szerencsétlen, úgy válaszolnak, hogy azt megérteni nem lehet (ugye minden francia hadar, ez köztudott!)....ez egy kicsit nekem cinikus megfogalmazás, de nagyon őszinte, ezt is csak egy angol meri így megfogalmazni szerintem, és sajnos elég általános, ez is tény....az angol szerző elgondolkozik azon, miért nem akarnak a franciák angolul tanulni és miért vigyáznak kínosan arra, hogy minden angol kifejezést lefordítsanak (szerintem ez érthető, védik a nyelvüket) és semmi nem írható ki angolul nyílvánosan....erre azt mondja ő, bojkottálni kell a francia nyelvet Angliában is.... és különben is "minek kell ez nekünk", kérdezi, hiszen ez csak arra jó, hogy sznob francia éttermekben rendelni tudjon franciául a felső középosztály. Az olasz és a kínai éttermek, amelyek szerinte a tömegeknek szólnak, úgyis mindent angolul tüntetnek fel az étlapjukon....
Szóval ez a cikk egy kicsit viccesen is fogalmazta meg a kemény kritikát, hogy egy kicsit elvegye az élét az egésznek a szerző, de még így is elég merész volt szerintem....szóval erről szólt a cikk és nem arról, hogy nincs létjogosultsága a franciának, haljon ki, ezt elég nehéz egy 63 milliós (és néhány millió frankofón még a világban) néptől elvárni, akikhez a fél világ nyaralni meg enni jár! Csak ne értékeljék túl sem magukat, mondja az angol (ugye arra meg ott vannak ők, mondom én, na de csak viccelek, mert a fanyar angol humor kizárja az önteltséget és önkritikára is alkalmas!)

@Zsófi: Igen, elolvastam, és nagyon örülök, hogy leírtad részleteiben! Bevallom, nekem elég döbbenetes volt, pont azért, mert nem éreztem benne a máskor megszokott angol humort. Én vérkomolynak éreztem a professzor szándékát - valóban a gazdaságossággal indokolta, hogy nincs szükség a franciára, de nekem kifejezetten arrogáns volt a hozzáállása. Merne csak erre, a mi vidékünkön leírni valaki ilyet a szomszéd ország nyelvére, hogy vartyogás... Te is írod, hogy cinikus volt, szerintem is! Túlzottan is. De a szándéka szerintem nem vicces, hanem kőkemény.

Nekem valahogy éppen attól volt az első döbbenet után humoros, mert ez annyira merész gondolat, hogy semmi szükség nincs a franciára, hogy ezt még egy angol sem gondolhatja teljesen komolyan...és ez az "arra jó a francia, hogy a sznobok rendelni tudjanak" mondat is vicces volt....szerintem egy angol professzor ezt sem gondolja komolyan...de az egész cikk akkor is elég merész....de lehet, hogy csak nekünk, "keletieknek", mert a "nagyok" mernek egymásnak ennyire egyenes kritikát is megfogalmazni...azért a franciákat sem kell félteni, amikor általános nemzeti véleményként emlegetik, hogy milyen lehet egy ország (az angolok), ahol a két "legfontosabb" dolog borzalmas: a konyhatudomány és a nők...és az is tény, nem erőltetik az angolt, mégha az egész világ ezen a nyelven próbál kommunikálni, akkor sem!

@Zsófi: Eszembe jutott arról, hogy a "nagyok" mernek egymásnak ennyire egyenes kritikát is megfogalmazni, meg angolok öntudatáról a közös kedvenc filmünk, az Igazából szerelem, és benne a beszéd, amit az angol miniszterelnök tart az amerikai elnök látogatásának végén: "Lehet, hogy kis ország vagyunk, de nagyok is vagyunk egyúttal. Mi adtuk a világnak Shakespeare-t, Churchillt, a Beatles-t, Sean Conneryt és Harry Pottert. David Beckham jobb lábát! És, ha már itt tartunk, David Beckham bal lábát is..." :-)))

Háááát, azért az angoloknak soha nem kellett egy kis önbizalomért a szomszédba (a franciákhoz!) menni, de ha megnézik a saját történelmüket, amelyben időnként sok bűnt követtek el más nemzetek ellen, akkor azért van is mire büszkének lenniük (na nem a bűnökre, hanem az eredményekre!)....és mégha tisztelettel adóznak is az USA eredményei és nagysága előtt, azért én mindig érzek egy nagyfokú "lesajnálást" is a részükről (pláne, hogy az egész "újvilág-téma" tőlük indult ki)...valahogy úgy vannak az amerikaiakkal és az amerikai angol nyelvvel, mint a spanyolok, akik azt kérdezik, hol született a spanyol nyelv? Természetesen Spanyolországban....és hol halt meg? A válasz: Kubában....

Találtam egy nagyon érdekes adalékot a fenti történethez: 1776-ban a Habsburg Birodalom 160 főnyi osztrák és magyar katonát küldött az Andamán- és Nikobár szigetekre, hogy gyarmatokat szerezzen! Két év után érkeztek meg. Az egyik sziget parancsnoka Magyar György lett. Egy másik szigetet Teressa-szigetnek neveztek el Mária Teréziáról, annak osztrák parancsnoka lett. Mária Terézia halála után a birodalom hanyagolta ezt a kérdést, az ott állomásozó katonák 1788-ban kalandos úton jutottak vissza hazájukba.

@Ezt Nóra mondja:: jellemző, hogy az odautat még megszervezték nekik, de vissza már nem!

@Zsófi: A Joseph und Teresia nevű hajó amivel odamentek, 1780-ban áruval megrakodva visszatért Európába. Lett volna következő útja, de Mária Terézia meghalt, sőt, az a holland kapitány is meghalt, aki elsőre odavitte őket, és így nem ment a hajó többet... Simán otthagyták szerencsétleneket.

@Ezt Nóra mondja:: Ez nagyon érdekes, hol olvastad?

@Zsófi: A kihalt bo asszonyról elég sok cikk jelent meg különféle híroldalakon, és az egyikben volt egy félmondat arról, hogy Habsburg gyarmatosítási kísérlet is volt arrafelé, magyar katonákkal. Erre rákerestem, és tényleg! A Múlt-kor történelmi portálon is írnak róla, és a wikipédia Andamán-szigetekről szóló magyar oldalán is.

@Ezt Nóra mondja:: ok, köszönöm...

...megint egy nagyon régi cikket kell visszahoznom: olvastam egy nagyon érdekes hírt, és eszembe jutott a kihalt andamáni törzs. Most két nyelvész, Dr.Greg Anderson és Dr. K. David Harrison elindított egy nagyon izgalmas projectet, a National Geographiccal meg a Google-la együtt működve. Filmeket készítenek a kihalóban lévő nyelvek képviselőivel, amiket aztán feltöltenek a youtube-ra. Ugyanis állításuk szerint 2100-ra elérjük azt a szintet, hogy a ma még élő 7000 földi nyelvből a fele kihal... Ők ez ellen a folyamat ellen küzdenek, segítenek megőrizni a kis közösségeknek nyelvüket és kultúrájukat. Itt bele tudtok nézni és hallgatni abba, amit csinálnak: www.youtube.com/enduringvoices

@Ezt Nóra mondja:: Jó, hogy előkerütl ez a téma újra! Ugyanis sokkal többről van itt valójában szó, mint a kihaló nyelvek megőrzésére tett kísérlet, ami, valljuk be, mint kultúrális örökség megőrzése érdekes lehet.
De azt is látni kell emögött, hogy egy-egy kisnyelv kihalása egyben egy-egy kis népcsoport kihalását is jelenti egyben. Ez az emberi népesség genetika diverzitását (sokféleség) csökkentve a homogenizálódás felé hat. Minél homogénebb a genetiak állomány, annál rosszabb az alkalmazkodó képesség, annál sérülékenyebb a faj, fokozódik a kihalás veszélye.
Tehát nemcsak a nyelveket, hanem ezeket a kis népcsoportokat is menteni kellene!

@wampeer: Így van, ugye nyelvében él a nemzet... És ezek a népek nemsokára nem fognak különbözni a körülöttük élő nagyobb kultúrától, ami beolvasztja őket... Hacsak ezek a mesterséges kísérletek a nyelv megőrzésére oda nem vezetnek, hogy marad valamennyi a népcsoportból, aki továbbviszi a nyelvet, és ezzel a többiekétől különböző kultúráját.