Idén januártól egy éven keresztül három város képviseli Európában a kultúrát, mint európai kulturális fővárosok (EKF): a németországi Ruhr-vidéken található Essen, a dél-magyarországi Pécs, valamint a Boszporusz két partján fekvő Isztambul.
Nagyon büszkék vagyunk Pécsre, bár ellentmondásos volt a felkészülés, hallani lehetett jót, kevésbé jót, egészen rosszat is a szervezés menetéről: készen lesz-e a város, mindent sikerül-e időre befejezni, vagy nagy “blama” lesz a siker helyett…
Szerintem az egész ország (politikai hovatartozástól függetlenül!) nagyon szurkolt a pécsieknek, hiszen ez az év általuk az egész világ –de legalább Európa- figyelmét ránk irányítja, hogy van élet, főleg kulturális élet, nem is akármilyen, az egykorvolt “vasfüggöny” mögött is. Ez egy olyan lehetőség Pécsnek és az egész országnak, amellyel muszáj jól sáfárkodni! Tudta is ezt mindenki, így elég nagy nyomás nehezedett a városra.
Sajnos az „Európai Kulturális Főváros” néven futó beruházások körül sok bizonytalanság volt, így a hozzájuk köthető programok is kérdésessé váltak időnként. Emiatt félbemaradt számos magánberuházás is. Szomorú tény: több tervezett szálloda nem épült meg, mivel bizonytalanná vált, hogy jön-e elég turista, ha nem sikerül mindent időre megszervezni.
Azok a befektetők a „szerencsésebbek”, akik el sem kezdték a munkákat, míg több beruházásnak maradtak nyomai: gödrök, romok emlékeztetnek arra, hogy itt valami épült volna. Nem túl optimista látványt nyújtanak egy „európai kulturális fővárosban”!
Ne csak fanyalogjunk, nézzük meg „az érem másik oldalát” is: az EKF-kulcsprojektek között szerepelnek például a köztér-felújítások, a Zsolnay kulturális negyed kialakítása, valamint két nagyberuházás is, a Konferencia- és Koncertközpont, illetve a Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont felépítése. Az előbbi 6,1 milliárd forintból, míg az utóbbi több mint 4 milliárd forintból készül el. A Tudásközpontban lesz egy modern könyvtár, több száz ember számára alkalmas előadótermek, könyvesbolt, büfé.
Most néhány szó a programokról! Tegnap nyílt meg a SosemArt Kulturális Egyesület képzőművészeti kiállítása, amely több vizuális művészeti területet mutat be, mint pl. a fotó és a film. Az alkotók film és kommunikáció szakos hallgatók.
Március 15-től lesz Pécsi Tavaszi fesztivál. A program ajánlójában ezt olvashatjuk: “Klasszikus, kortárs, dzsessz- és könnyűzenei produkciók, táncos, irodalmi és folkestek, kamara- és kórushangversenyek, valamint kiállítások kapnak helyet a rendezvénysorozat programjában. A helyi szinten megszülető, professzionális és amatőr együttesek és szólisták által létrehozott projektek mellett világhírű magyar művészek és együttesek, valamint a világ művészeti életének reprezentáns szereplői is fellépnek a programsorozatban.”
Nagyon népszerű a szliveni Képzőművészeti Galéria „Keresztény művészet” című gyűjteményéből nyílt kiállítás is, amely 17-18. századi ikonokat, metszeteket, rajzokat, egyházi tárgyakat, kőplasztikákat és fafaragásokat mutat be a látogatóknak február végéig. A bolgár Szliven Pécs „testvérvárosa”.
Az ilyen híreket olvasva örül az ember, hogy egy „vidéki” városban mennyi színvonalas programot meg lehet szervezni és van is rá igény. Csakhogy megint visszatérve az „átlagos” magyar viszonyokhoz, az is egy új hír, hogy kritikus állapotban vannak a Pécsi Nemzeti Színház gépészeti berendezései. Múlt vasárnap a „Pletykák” előadásán zuhant le az egyik lámpáról egy három kilós lencse, amely halálos balesetet is okozhatott volna, de szerencsére senki sem sérült meg a színpadon.
Két nappal később pedig az “Elveszett levél” előadásán az első felvonás végére teljesen leblokkolt a díszleteket mozgató technika. Balikó Tamás igazgató a legfontosabb jelenetnél kiment a színpadra, és elmondta, hogy “gépészetileg” éppen mi történne, mit kellene látniuk a nézőknek. Ez is az európai kulturális főváros kulturális életének része! Sajnos!
(Kedves Olvasók! Mától a blogunk néhány írása megjelenik a Vigyázz, kész, nők /www.vigyazzkesznok.hu/ című internetes női lapban is!)
Zsófi