Április 16-án, életének 77.évében, elhunyt Dr.Popper Péter, az ország egyik legközkedveltebb pszichológusa. Ő is egyike volt azoknak, akiket a televízió tett igazán ismertté és kedveltté néhány évtizeddel ezelőtt. A mi generációnk jól emlékszik azokra a műsorokra, amelyekben kamaszkorunkban arra tanított bennünket és sorstársainkat, hogyan lehetünk úrrá nehéz helyzeteken, hogyan oldhatunk meg számunkra megoldhatatlannak tűnő feladatokat, hogyan válhatunk viszonylag zökkenőmentesen felnőttekké. Azok a helyzetek, amelyeket együtt kitalált és eljátszott fiatalokkal, nagyon életszerűek voltak, Popper Péter tanácsai pedig humorosak és bölcsek. Minden adás végén azt gondoltam, hogy ennek a műsornak csak egy baja van, hogy nem tartott kétszer annyi ideig, mint ameddig tartott!
Tegnap ugyanezt éreztem, amikor rá emlékezve idéztek egy régebbi interjúból, amelyben elmesélte, hogy egy ismerőse megkérdezte tőle, rendben vannak-e a dolgai így az élete alkonyán, mire ő azt válaszolta, hogy rendben, ami meg nincs rendben, az is rendben van! Saját elmondása szerint a kérdező megdöbbent és azt hitte, Popper viccel, mire ő kifejtette, hogy azt gondolja, sok dolog rendben van az életében, de vannak dolgok, amelyek ellen egész életében küzdött, hogy rendben legyenek, mégsem sikerült megoldani, és ezek a dolgok már így vannak rendben. Számomra ő az igazi ember volt, a tökéletes tökéletlen, aki számos dologra kristálytiszta válaszokat adott fél perc alatt, de aki vállalta mindig saját magát is. Emlékszem, egyszer elmesélte, hogy bár ő nagyon szereti a feleségét, de van egy legénylakása, és heti 1-2 napot mindig ott tölt, tudja, hogy ez esetleg furcsa lehet másoknak, de neki ez kell.
Amikor én kamaszként néztem Popper műsorait, az egész televíziózás másképpen nézett ki, mint ma. Én egyáltalán nem ismertem még Budapestet, amikor már álmomban is fújtam, hogy MTV, Budapest, Szabadság tér 17. Az egész ország együtt izgult a sorozatok hőseiért, nem volt ember az utcán vasárnap este 9-kor, mert mindenki kapcsolt Rózsa Györggyel, és mindenki tudta kívülről, hogy nem lehet megunni, oh, soha soha nem lehet megunni....hogy mit is, arra már nem emlékszem, de arra még igen, hogy amit inni kell, az a Bedeko és Corso cipővel Corso cipőben jól lehet járni és bontott csirke, bontott csirke, megmondtam, hogy bontott csirke! Aki "28-as" (a "Hanyas vagy?" című, a 20.század történetét az 1928-ban születettek szemszögéből elmesélő írást Kálmán György színművész mondta lemezre), az félszavakból is megért, aki meg azóta született, annak elárulom, a nyolcvanas évek néhány reklámjából idéztem.
Ezek is ma jutottak eszembe, mert meghívták egy kis nosztalgiázásra az egyik műsorba Dr.Sütő Enikőt, Komjáthy (Skála) Ágit és Liener (Sugár) Mártát. A még mindig szép ötvenesek a legkeresettebb modellek és reklámarcok voltak 25-30 évvel ezelőtt. Nagyon érdekes dolgokat meséltek. Nem voltak szakemberek hadával körbe bástyázva, maguk oldották meg a sminket, a ruhát (ha nem adott terméket kellett reklámozni), és a fényképezésen a stáb általában két emberből állt, a fotósból és a modellből. Nem tekintették egy percig sem celebnek magukat, mindhármuknak ez egy mellékes vonal volt az életében, nem erre alapozták az életüket, bár amilyen sikeresek voltak, nyugodtan erre is alapozhatták volna. Liener Márta mindig zenélt, Sütő Enikő jogász lett, Komjáthy Ági meg addig akart modellkedni, amíg nincs meg a diplomája, mert azt gondolta, egy komoly diplomás nőhöz ez a mellékállás már nem illik. Megkapta a diplomáját és elkezdett munkát keresni, amikor felkérte a Skála, hogy legyen ő a cég arca. Erre ő azt válaszolta, hogy megszerezte a diplomáját és nem tudja elvállalni a felkérést, mert dolgozni fog. Erre egy óra múlva megint felhívták és megkérdezték, tulajdonképpen mit is végzett. Erre ő elmondta, hogy közgazdász, marketing és kereskedelem a szakterülete, mire rögtön felajánlott neki a Skála egy állást a marketing osztályon, és amikor már ott dolgozott, megkérték, hogy legyen ő a cég háziasszonya. Ilyen feltételek mellett már nem mondott nemet.
Jó volt hallgatni őket, hogy szépek és okosak ezek a nők, hogy letettek már valamit -nem is keveset- az asztalra életük során, de ma sem úgy nyilatkoznak, hogy ők vitték ám valamire, ahogy teszi ezt helyettük az a sok "celeb" és "sztár", aki feltűnik 5 percre a TV-ben ma és ettől "világhírűnek" számítanak vagy legalábbis annak számítják magukat...legalább 3 napig. Aztán jönnek újabb felejthetetlen sztárok, akikre már egy év múlva sem emlékszünk, nemhogy 20-30 év múlva. Megváltozott, felgyorsult a világ. Sütő Enikő mondta, ő tíz évig dolgozott a szépségiparban, volt nagyon keresett modell, amit ma nem nagyon tehetne meg, mert 2-3 évente új arcok jönnek.
Miután ez a műsor befejeződött, tovább kapcsoltam a csatornaváltón, akkor meg belefutottam Bors Mátéba. Újra megy a sorozat az M2-n. Hiába telt el annyi év, történt egy rendszerváltás, a partizánok kora elmúlt és közben minden "profi" lett, Bors Máté ma is szórakoztató, a poénokon pedig lehet nevetni. Bors Mátéról meg eszembe jutott, ahogy 25-30 évvel ezelőtt minden sorozatot mindenki látott és erről beszélt...ahogy pl. "közügy" volt az önhibáján kívül kémmé vált úriember sorsa pár hétig, amikor ment a "Nem kell mindig kaviár" és mindenki úgy reagált egy-egy váratlan helyzetre az országban, hogy: "Ha én ezt a klubban egyszer elmesélem!" Az is előfordult, hogy az ország izgult egy rabszolgalány sorsa miatt és várta kegyetlen gazdája, Leoncio megbüntetését...voltak, akik még pénzt is hajlandóak lettek volna gyűjteni, hogy Isaura szabad lehessen, mások meg mindeközben gyártották az Isaura-vicceket.
Néztem a TV-t és eszembe jutott még valami. Egyetemista koromban egyszer bejött órára egyik kedvenc tanárunk. Szép, negyvenes éveiben járó tanárnő volt, akit mindenki szeretett egyénisége és tudása miatt. Szokatlan módon nem kezdte el az órát, elmélázott és arról kezdett beszélni, milyen is volt anno, az ő korában az egyetem, ahová mi is jártunk, és ahol ő is diák volt, majd tanár lett. Mesélt, mesélt, és sorolta, mi minden volt akkor jobb....majd megállt és azt mondta: "Ha egyszer odajutnak, hogy elkezdik összehasonlítani a jelen dolgait a múlt dolgaival és egyre többször jutnak majd arra az eredményre, hogy egykor több dolog volt jobb, mint ma, akkor ez azt jelenti, hogy öregszenek." Nézve a TV-t, nem tudtam eldönteni, tanáromnak volt igaza vagy tényleg vannak dolgok, amelyek rosszabbak, mint egykoron voltak...és idáig eljutva rájöttem, hogy ez az a kérdés, amit nem is szeretnék megfejteni és megválaszolni, legalábbis pár évig még nem....addig kritizálom a dolgokat csak úgy!
Zsófi