Éljen május elseje, énekszó és dal köszöntse....többre nem emlékszem, de ez a sor, ez minden május elsején beugrik....talán második osztályban tanultuk, én abban a különleges helyzetben voltam, hogy az édesanyám tanította meg ezt velem, ahogy minden mást elsőben és másodikban.

Minden gyerek nagyon irigyelt ezért, pedig nagyon nem volt mit! Nehéz egy anyukát délelőtt tanító néninek, délután anyának hívni. Nehéz megérteni egy hét-nyolc éves gyereknek, hogy ha nem kétszer olyan szogorú vele az anyja az iskolában, mint a többi csemetével, akkor mindenki "bundát" sejt és ennek hangot is ad...a gyerekek már csak ilyenek, mindig tudják, kinek mi a gyenge pontja, ki a pápaszemes, ki a nagyfülű, a gebe, a dagadt vagy kinek "könnyű", mert az anyja tanítóóóóóó!

Mivel én leginkább magamfajta gyerekekkel nőttem fel, szüleim baráti körének köszönhetően, tudom, hogy pedagógus gyereknek lenni nem volt könnyű....hogy ma milyen, nem tudom, de az én gyerekkoromban egy falusi iskolában nem nagyon tudta elkerülni egy gyerek a "végzetét" és a szüleit, ha éppen pedagógusok voltak.

Ennek a helyzetnek a jellemzésére csak egy történet: másodikba jártunk, amikor a lányok kitalálták, hogy leskelődjünk a fiúk W.C.-jébe, mit lehet látni...persze ha mindenki ment, én sem maradtam ki a játékból...valaki közülünk azonnal bement anyámhoz és közölte vele, hogy én leskelődöm, de persze azt nem tette hozzá, hogy kb. nyolc másik kislánnyal együtt. A terembe beérve kiderült azonnal, hogy nem voltam egyedül, mégis csak én kaptam fekete pontot, a többi nem...Amikor hazaértem, nagyon izgultam, hogy mit fog szólni apám! Elmeséltem neki mindent, azt is, hogy többen voltunk "elkövetők", de csak én kaptam fekete pontot...apám látta, hogy izgulok, szégyellem is magamat és igazságtalannak is tartom, hogy mindig szigorúbb elbírálás alá esem, mert az anyám tanítóóóó! Apám rám nézett, majd ennyit mondott, hogy anyám is jól hallja: "Bemegyek az iskolába és megmondom a tanítónak, hogy igazságtalan ne legyen a gyerekemmel!" (Dehogy ment volna, mert volt két szabály nálunk: 1. Egy pedagógus gyerekének kétszer annyit kell tanulnia, mint a többi gyereknek! 2. Kritikamentes és feltétel nélküli tisztelete minden pedagógusnak!) Ilyen előzmények után mentem ötödik osztályba négy faluval arrébb, egy nagy körzeti általános iskolába, ahol végre már nem mondta egy gyerek sem, hogy nekem milyen jóóó, mert az anyám tanítóóóó!

Szeretem a májust, szerintem ez az év legszebb hónapja, különösen szeretem május elsejét, amikor ez a hónap a legfrissebb...ilyenkor kezd igazán megéledni a mi vidékünk is, ilyenkor "költöznek ki" az emberek a kertekbe kertészkedni, pihenni, bográcsozni, szalonnát sütni...

Ez a május különösen szépen kezdődik, elseje után másodikán Anyák Napja! Amikor köszöntjük az anyákat, jusson eszünkbe, hogy bonyolult kapcsolatrendszerünkben csak a szülő-gyerek kapcsolat az, amelyik feltétel nélküli szeretetre épül, különösen a szülői oldalról. Mint gyerek, úgy kapunk, hogy cserébe semmit nem adunk, csak a puszta létezésünket...Ezt akkor értjük meg, amikor szülővé válunk és rádöbbenünk, hogy igazából soha nem fogjuk tudni meghálálni ezt a feltétel nélküli szeretetet és elfogadást, csak a gyerekeinknek tudjuk megadni ugyanezt, akik majd tovább adhatják az unokáinknak!

Amikor az ember ráébred arra, hogy "tartozik" a szüleinek, állandó lekiismeret furdalás gyötri, amit ilyenkor, Anyák Napján próbál enyhíteni, sokszor az ajándék árába beépítve azt! Pedig se pénz, se anyák napja nem szükséges ahhoz, hogy időt szánjunk egymásra, meglepjük szeretteinket apró, saját készítésű figyelmességekkel, akár egy tepsi süteménnyel, vagy egy albumnyi friss, családi fényképpel, akármivel, ami rólam és róla, rólunk szól...aminek örülni fog, hogy gondoltam rá és ami kifejezi, hogy mi egy család vagyunk!

Éljen Május Elseje! Éljenek az Anyák és a Nagyanyák erőben, egészségben...

Most már megköszönök minden fekete pontot...meg is mondom apámnak, hogy ne menjen be a tanítóhoz, mert nem volt igazságtalan, csak az életre nevelt!

Zsófi