Tegnap éjjel, míg a szél süvöltését hallgattam, és néztem, ahogy a ház mellett álló cseresznyefát csavargatja, neki-nekicsapja az ablaknak a szél – azon tűnődtem: még mindig mennyire kiszolgáltatott az ember…
A régi időkben az emberek mindennapjai még sokkal inkább az időjárástól függtek – ezért alakult ki a sok (egyébként ma is hasznos) népi megfigyelés, és a sok hiedelem, babona is. Ez a mostani nagy vihar a harmadik fagyosszent másnapján érkezett (Pongrác május 12., Szervác május 13., Bonifác május 14.). A három neves szentéletű férfi a 3-4. században élt, s az európai hiedelem szerint ruháit a szegényeknek adva halálra fagyott… Innen ered ünnepük május havának közepén, amikor gyakran visszatérnek a hajnali fagyok, és zordabbra vált az időjárás a korábbi, pár hetes melegedés után. A magyar néphit azonban nem pontosan így írja le a történetüket: a magyarok szerint Pongrác kánikulában, a subáját viselve fagyott meg, Szervác a Tisza közepén megfulladt, Bonifácot pedig halálra csípték a szúnyogok – ezért haragszanak, bosszút állni járnak vissza évről évre, s tönkreteszik a sarjadó veteményt…
Ma már azt is tudjuk, hogy ennek a néphitnek van valós alapja: a Kárpát-medence időjárási megfigyelései alátámasztják, hogy május első felében nagy valószínűséggel törnek be sarkvidéki hideg légtömegek a medencébe.
S a mai ember mégis, még ma is, amikor a tudomány nagyrészt uralja a hétköznapjainkat, és műholdas felvételeken figyelhetjük nap mint nap a felhők, a ciklonok vonulását – még ma is keresi az irracionális, vagy még inkább a szenzáció-szerű, katasztrófát sejtető magyarázatot – arra, amire már generációkkal ezelőtt megvolt a valódi magyarázat…
Tegnap hallottam, hogy ez a szörnyű esőzés és a hideg, viharos szelet hozó időjárás biztosan a 2012-re jósolt világvégét jelzi... De van, aki szerint a sokat emlegetett izlandi Eyjafjallajökull vulkán pöfékelése miatt van… (Ennek annyi valós alapja lehet, hogy a szintén izlandi Laki vulkán 1783-mas kitörése szintén több európai országban változtatta meg az időjárás alakulását. A terméshozamok akkoriban egész Nyugat-Európában visszaestek, éhínségek törtek ki - egyes történészek ennek okán a francia forradalommal is összekapcsolják azt a kitörést.)
Mások viszont a rendkívül divatos globális felmelegedést teszik felelőssé az idei fagyosszentek viharaiért is… Ez az a szakkifejezés, melyet a 8 éves fiam is gyakran használ – igaz, rosszul, bár többször elmagyaráztuk már neki a pontos jelentését. Mégis fennsőbbséges hangon közli, ha izzad a napsütésben: "Szörnyű ez a globális felmelegedés!". De egy nyolcévesnél még talán elnézhető az az általánosítás, fogalomkiterjesztés, ami a felnőttek esetében már sokszor nevetséges méreteket ölt.
Én azt tapasztalom, hogy ahogy régen az isteneket, a szenteket tették felelőssé az emberek a nekik kellemetlen vagy ijesztő természeti jelenségekért – úgy emlegették pár éve szegény El Ninót, most már a Globális Felmelegedést.
Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy az El Nino nem egy létező időjárási jelenség (dehogynem, minden évben megfigyelhető a Csendes-óceán keleti térségében decemberben-januárban jelentkező anomália: a szél- és tengerjárás, és a léghőmérséklet összjátékának megváltozása. Ráadásul 3-7 évente fel is erősödik, özönvíz-szerű esőzéseket hoz Dél-Amerika csendes-óceáni partvidékeire, míg Ázsia és Ausztrália keleti vidékeire rendkívüli szárazságot.) Csak annyit jegyeznék meg csendben, hogy az El Ninóra ráfogni mindenféle időjárási viszontagságot butaság (főleg Európában).
A klímaváltozást, globális felmelegedést szintén sokkal óvatosabban kezelném. Az utóbbi néhány évben annak lehetünk szemtanúi, sőt, sokan aktív részesei is, hogyan alakul ki egy hatalmas iparág erre a vélt környezeti változásra alapozva. A klímakutatás önálló szakterületté vált, és nagyon gyakran összekapcsolódik a környezetvédelmi kérdésekkel, a fenntartható fejlődés előmozdításával.
És itt hangsúlyozom ki: a környezet pusztítása szerintem is, és minden józan paraszti ésszel gondolkodó ember szerint is elviselhetetlen méreteket öltött napjainkra. Ennek megállítása létfontosságú. Ezért megtenni minden lehetséges lépést kutyakötelességünk.
De vajon van-e a környezetszennyezésnek köze, világos ok-okozati összefüggése a globális felmelegedéssel?
Ebben már nem vagyok annyira biztos. Pedig milyen egyszerű lenne: túl sok széndioxidot és más üvegházhatású gázt bocsát ki az iparosodott társadalom, irtja az esőerdőket, elvékonyodik az ózonréteg, több káros sugárzás éri a Földet, felmelegszenek az óceánok, elolvadnak a jégtakarók… Ma már minden „művelt” ember, sőt, már a gyerekek is ismerik ezt a folyamatot. És létezik „Éghajlatváltozási Kormányközi Testület”, az ENSZ-nek van „Éghajlatváltozási Keretegyezménye”, s az ezt kiegészítő, híres Kiotói Jegyzőkönyve.
Azám! De vannak tudósok, akik szerint ez a kérdés – bár fontos – de nem ennyire egyértelmű…
Nézzétek meg, ha van egy kis időtök ezt a kis filmecskét (magyar felirattal), mely engem mélyen elgondolkodtatott a globális felmelegedésről:
Többek közt azt is elhangzik benne, hogy a Föld története során számos olyan időszak volt már, amikor a mostaninál sokkal melegebb vagy sokkal hidegebb volt. A Föld mostani melegedési folyamatát 200 évre tudjuk visszavezetni. Előtte, a XVI. században egy kis jégkorszaknak nevezett kort élt át Európa – azelőtt viszont, a középkorban a mostaninál sokkal melegebb volt az éghajlat! Ma a felmelegedést apokaliptikus hatásúnak tartjuk, pedig a középkori meleg időszak valójában gazdagságot hozott! És a ma olyannyira féltett sarki jégtakaró is túlélte a korábbi meleg időszakokat, nagyon jól alkalmazkodott a múltbeli melegedésekhez. A 19. század óta a föld hőmérséklete valójában csak fél Celsius fokot emelkedett, ráadásul a hőmérséklet-emelkedés jórésze még a század első felében, az autók, és a 2. világháború utáni gazdasági-ipari fellendülés ELŐTT következett be… és a második nagy emelkedési hullám a 70-es évek gazdasági visszaesésével esett egybe! A film szerint a széndioxid-kibocsátás és a globális felmelegedés összekapcsolása tévedés…
Hm. Kevés vagyok én ahhoz, hogy eldöntsem: kinek van igaza? Nemhogy másodkézből, de sokadkézből jutnak el hozzám az adatok, a mérési eredmények. Nem vagyok szakember sem klímatörténetben, sem meteorológiában, sem semmilyen egyéb kapcsolódó tudományágban.
A legtöbb, amit tehetek, hogy jó erősen bezárom a tetőri ablakokat, keresztet vetek az idei cseresznye-termésre, ráadom a kapucnis dzsekit a fiaimra reggel, és nagyon vigyázok a környezetemre…
Ja, és nem használok olyan tudományos fogalmakat a hétköznapi beszélgetéseim során, amelyeknek a valódi jelentéséről, valóságalapjáról fogalmam sincs… Nem akarok tudósabb lenni a tudósoknál - hisz még ők sem biztosak abban, merrefelé halad ez a világ...
Nóra
