Szóval én egyetértek teljesen Nórával, de nem vagyok ennyire szogorú, mint ő. Én azt gondolom, hogy nem annyira közeli barátok ne kísérletezzenek velem, de jóbarátoktól ezt sem veszem tolakodásnak. Azt gondolom, különösen a nők keresik azt a pénzforrást, ami a gyerekkel, családdal összeegyeztethető és viszonylag kötetlen...ekkor jönnek ezek a csodafegyverek, sokszor ideig-óráig....ha a próbálkozó azért próbálkozik velem, mert velem legalább nincs zavarban, amikor nyomja a szövegét, amiben esetleg maga sem hisz, akkor megértem őt, én is a barátaimnak könnyebben tudnám ezt előhozni, mint idegeneknek. Viszont ha valaki csak tényleg pénzt akar kiimádkozni a zsebemből és közben úgy csinál, mintha mennyire hiányoztam volna az elmúlt években neki, akkor az nem szép dolog. Tiszteljük egymást legalább annyira, hogy őszinték vagyunk...
De azért az tény, pénz és egyéb (pénzen nem megvehető és eladható) dolgok között valahol meg kell húzni a határt.

@Zsófi: Én meg pont azt gondolom, hogy a jóbarátaim előtt semmiképp sem bírnám beégetni magam egy betanult eladó-szöveggel, amilyenből általában az ilyen cégek jól felszerelik a jelentkezőket. Nekem ez halál kiábrándító, ha valaki, akit eddig barátilag ismertem, hirtelen eladóvá változik...

A nem annyira közeli ismerősök nem váltanak ki efféle érzelmeket belőlem, így bennük nem csalódhatok akkorát... De a régi iskolatársakat pl, vagy a gyerekkori jóbarátokat, bármilyen messzire is sodródtunk időközben, nem szeretném ilyen oldalukról megismerni.

És igen: a legfontosabb, amit eredetileg a cikkbe is bele akartam írni, de kifelejtettem - az, amit a végén írsz, Zsófi: LEGYÜNK ŐSZINTÉK! Ez nekem mindig, minden élethelyzetben beválik. Ha valaki nem a hogylétem iránt érdeklődik, hanem el akar adni valamit, akkor kezdje ezzel: szia, ráérsz, hogy meghallgasd az ajánlatomat? (Ha profi eladási ötletre, kommunikációs tanácsra van valakinek szüksége, azt is adok, de azt már pénzért :-P :-DD)

Minden más megközelítés manipuláció, sunyiság, és mint ilyen, barátságtalan gesztus.

Nóra! Most elég nehéz helyzetbe hoztál ezzel a nyilatkozatoddal, mert elbizonytalanodtam, pedig már készülök rá, hogy előhozakodjam: nagyon profi, szobabicajjal fejlesztett árammal működő arcmasszírozóim vannak, csak ma, csak neked, csak kedvezménnyel. A szobabicaj ajándék a masszőrgéphez, és kettős előnye van az egész cuccnak: amíg hajtod a szobabicajt, hogy működjön a masszőrfunkció, megvan a napi sportadag, és a másik előny, hogy az arcod is szép és üde lesz a masszázstól. Ha felkeltettem az érdeklődésedet és még arra is kíváncsi vagy, hogy vagyok, találkozzunk! De ha se a gép, se én nem érdekellek, akkor még mindig van kivehetőajtós NDK turmixgépem, muzeális darab.

@Zsófi: Öööööö.....most nem is tudom, mit mondjak... olyan váratlanul ért....azt hittem, én érdekellek, most meg kiderült, hogy csak rám akarod sózni a szobabicajos masszírozó turmixgépedet... Egy világ omlott össze bennem. Majd ha magamhoz tértem a sokkból, fontolóra veszem az ajánlatodat... De azért kösz, hogy rám gondoltál.

Én akarok szobabicajt, hogy még ennél is szebb legyek. És ha télleg jó, ajánlanám mindenkinek. Ugye, ugye lehet?

Csillagúr, na végre egy okos ember, akit érdekel a szépsége és az egészségi állapota! Megoldjuk a kérdést! OK?

Sziasztok, már régen olvasom a blogot, de csak most regisztráltam végre.
Nem túl szerencsés, ha az ember hülyeségekkel zaklatja a barátait, de van amikor tényleg muszáj, szóval olyankor jobb, ha bevallja, hogy most a szükség diktál, nem az érzelmek, hátha ezt így elfogadják és megértik. Na de a vakerolás barátságról, amikor pénzt akarunk keresni, na az tényleg nem egy szuper ötlet!

@Spongya Bob: Szia, örülök, hogy írtál! És alapvetően egyetértek. Amikor a cikket írtam, még buzgott bennem a rossz érzés, hogy egy barát "támadott le", de most, pár nappal később már nekem is ez a lényeg a történetben: hogy ha tényleg muszáj ügynökölni, akkor is tessék megőrizni az emberi méltóságunkat, és nem hátulról jövős vakerolással (ahogy írod) elaltatni a szegény ismerősünket... Be kell vallani, hogy ez van, ez most a pénzkereset ideje, nem a barátkozásé... Igen, igazad van.

Tágabban nézve: bármit csinál az ember, ne veszítse el az egyéniségét, ne vegyen át betanult sablondumákat, legyen egyenes és őszinte.

Épp most olvastam egy bíróságon játszódó krimit (szeretem ezt a típust nagyon), az ügyész szemszögéből íródott a történet, és pont ezt hangsúlyozta, hogy ha a kikérdezett személy nyilvánvalóan őszinte, akkor sokkal jobban elnézik a hibáit is az esküdtek, mert mint személy, hitelessé válik.

Ugyanilyen fontos a hitelesség, ha el akar adni valaki valamit. Ha már az elején sumákol, akkor hogy hinném el neki, hogy a termékéről igazat mond?

...upppsz, most veszem észre, hogy Spongya Bobnak írott válaszomban véletlenül elsütöttem egy kommunikációs tanácsot! Kérek mindenkit, aki elolvasta, hogy legyen szíves átutalni nekem egy szép kerek összeget, mert ingyen nem osztom az eszet! Meg is kell élni valamiből, kérem...

@Spongya Bob: Neked pedig felajánlok némi jutalékot, ha hajlandó vagy beszervezni újabb hozzászólókat! :-DD

Na akkor egyetértünk, az ajánlat meg tetszik, szólok a haveroknak, az biztos! Még azt kérdezném, hogy szerintetek mi kell ahhoz, hogy egy csávó szimpi legyen egy nőnek. Szóval, hogy felfigyeljen rá!

@Spongya Bob: Amit most kérdeztél, arról regényt lehetne írni! Én szívesen leírom ma-holnap egy cikkben, amit én gondolok erről. Remélem, Zsófi is csatlakozik, mert biztos más szempontjai lesznek, mint nekem!

Vagyok, aki vagyok....
Szóaval sorolhatnám, kit mivel, kit kivel nem szabad összekeverni...
Mondhatnám: az üzlet, az üzlet, a barátság az barátság.
Itten, majd' a keleti végeken, valami petrnális okoból keverjük, keverünk szinte mindent az emeberi kapcsolatok terén. Valahogy az érzelmi indíttatásaink elsőbbséget élveznek. Pedig a dolgok jól, és pontosan elválaszthatók lennének.
Nemrég egy olyan szituációban voltam rlésztvevő, amelyben érzelmeim szerint expasiként, a kérdező szerint barátként, ebből fakadóan a kérdező szerint intim barátként kellett részt vennem. Igyekeztem helytállni, kétségkívül nem volt könnyű, de azt gondolom, le tudtam küzdeni az expasiságomat, és tudtam barátként viselkedni.
Bár kárörmmel eltöltve vigadozhatnék, mégis inkább roppantul sajnálom, ami történt.
Ebből kiindulva, roppant felemelő Nóra 'mea culpa''-ja a barát-üzletkötő relációban.
Igen, mert a szükségben, s ez nem csak lelki lehet, hanem egyre többször anyagi is, kihez is fordulhatunk, ha nem azokhoz, akiket barátainknak is tudhatunk. Hozzátéve persze, hogy kinek-kinek vérmérséklete szerint - az agresszív tolakodás semmilyen relációban sem megbocsátható. S azt gondolom, hogy Nóra első 'felbuzdulása' is sokkal inkább ennek szólt....
Megint csak bocsánat a személyes példáért, de kérlek, ezt hagyjátok ennyiben.

@wampeer: Javítás: petrnális = paternális
rlésztvevő = résztvevő

Onnantól kezdve, hogy "van annyi pénz, amennyiért korpás lehet ahajam', tényleg eladó az egész világ....
De ne csüggedjetek, miden a Ti döntésetek szerint történik. Mindig van döntési lehetősége mikndenkinek - ebben áll a szabadság, sőt mi több, ebben ál az emberségünk!

Nagyon sok olyan szituáció van, amelyet mi is másként értékelünk, és ahogy akkor vagy később kiderül, a másik fél is. Ezek sokszor idegesítőek, vagy bosszantóak, de legtöbbször fájóak, mert általában férfi-nő kapcsolatban szokott előjönni. Nóra szerintem nem azon háborodott fel a cikkben, hogy agresszív volt, aki nyomult "üzleti ügyben", hanem hogy "elaltatta", és úgy jött, hogy jaj de régen nem beszéltünk, stb., stb. Na de ezt Nóra hivatott elmondani, bocsánat!

Wampeer! Teljesen igazad van, én veled értek egyet és nem Nórával, aki szerintem kicsit idealista, attól függetlenül, hogy ő kettőnk közül a "kemény" üzletasszony...szerintem is eladó a világ, sajnos, erről szól, néha jó lenne mindenkitől egy kis önmérséklet, na de ha nincs meg mindenünk, az nem trendi, beszerezni mindent meg sok pénz...innentől nehéz a választás és jönnek a kompromisszumok, az örök versenyfutás. Pont most hallottam a Fókuszban, hogy pár éve ciki lett volna gumicsizmában sétálgatni Budapest belvárosában, ma meg az ciki, ha nincs pár darab otthon, és ezek a trendi gumicsizmák több tízezer ft-ba is kerülnek...
Pár napja meg Beri Arival (Szerelem ilyen-olyan vérig) hallottam interjút, utálta a hírnevet, a sikert, zavarta, hogy mindenki imádja, zaklatja, elbujdosott Angliába, nem épített itthon karriert, ma 43 évesen semmije nincsen. Mert utál a pénzzel foglalkozni, nem ért hozzá, pedig rajzol, zenét, és szöveget szerez, kitűnő színész volt, mindenben jó, amihez hozzákezd, csak nem áll egy lábbal sem a talajon. Szóval nehéz megtalálni az egyensúlyt sok esetben a pénz és az emberség között. A mai kor igazából erről szól, ez a legnagyobb "kihívása".

@Ezt Zsófi mondja::
"...embernek maradni minden körülményben..."
ez minden kor parancsa, nemcsak a máé!
És minde korban azanosan hangsúlyos - volt, van, lesz!

Bocsánat, nem bírom a komolyságot:
Lenin zsil, Lenin zsivot, Lenin bugyet zsity. :P

Nem akarok okoskodni, de szerintem: Lenin zsil, Lenin zsiv, Lenin bugyet zsity. Rongyő, szilvalé!

@wampeer és @Zsófi: Igen, az álságos, személyem iránti érdeklődésbe csomagolt üzleti ajánlattal volt a bajom, ami nem volt agresszív, csak őszintétlen.

Abban Zsófinak igaza van, hogy kettőnk közül én vagyok az üzletasszonyabb :-)), de talán pont ezért mondhatom: nekem nincs az a pénz, amiért korpásodik a hajam... Még ha tudom is, hogy a legtöbb embernek van. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy nem vagyok elég jó üzletasszony. Viszont cserébe megőriztem értéknek mindazokat a dolgokat, amiket már említettem (szerelem, család, barátság, tisztesség...)

Az utolsó kérdéshez nem tudok érdemben hozzászólni, már szegény Koszorús Pista bácsi is hozzám vágta a székét, annyira nem buzgólkodtam az orosz nyelv elsajátításában... Miközben az angol és a francia jól ment, azt hiszem, ez dühítette fel a legjobban - hogy nem hülye vagyok, csak az ő tantárgyát ignorálom. Azzal próbáltam kárpótolni, hogy minden latin közmondást megtanultam :-) Ezért lehetett jópontokat kapni, és egy ötösnyit összegyűjteni oroszból :-))

...ja, és még valami: eddig még nem kerültem olyan helyzetbe, hogy a hajam korpásodásán múlt volna a megélhetésem vagy a családom kenyere... Ezért nem állítom, hogy a fenti (valóban kissé idealista) hozzáállásomat mindig, minden körülmények között fenntartanám.

Azt hiszem a nagyon fiatalok kedvéért (az én gyerekkoromban Gábor Miklóssal és Mészáros Ágival meg a Latyikkal és Sárdy Jánossal meg Németh Marikával minden évben kétszer levetítette az MTV) ki kell egészítenem az előbbi hozzászólásomat, a rongyő, szilvalé, a Mágnás Miska című filmből való, ahol kisasszonynak öltöztetik a parasztlányt és ennyit mondogat, hogy elég művelt legyen és "le ne bukjon", a mon dieu és a s'il vous plait helyett.

Nóra! Pedig éppen az üzletben szokták mondani, hogy minden eszköz megengedett, a lényeg a profit, nem?
Nem tudom -ugye ez a híres mondás Prokop (jól írom?) Dórától származik, hogy van annyi, amiért még az ő haja is korpásodik, amikor sampont reklámozott! - hogy ez bűn lenne-e, hogy pl. egy ilyen nő, mint P.Dóra pénzért ilyet csinál...szerintem nem az. És ha ez egy munka és feladat, miért ne lehetne érte pénzt kapni? Persze vannak olyan feladatok, amiket nem tart magához illőnek az ember, és akkor nem vállalja, sírnak is ezen a színészek, hogy ennél a példánál maradjunk, hogy milyen jó volt pl. egy Básty Lajosnak, vagy egy Páger Antalnak, hogy nem kellett pl. kutyatápot reklámozni ahhoz, hogy mindenki megismerje őket és ne haljanak éhen! Ez van!

És még valami: Madách szinte minden nagy emberi kérdésre választ ad remekművében...erre is. Lehet filozofálni, bölcselkedni, de ha hideg van és kevés a fóka, ott már meghal minden egyéb és marad az ösztön, enni kell!

@Zsófi: Én az üzletben sem engedtem meg magamnak minden eszközt, soha. Van, aki így fogja fel az üzletet, van, aki másképp.

P. Dóra pedig - igaz, eredetileg orvos volt - akkoriban modellkedett, tehát ő megengedhette magának a korpásodást. De egy Básty-, vagy Páger-szintű színésztől még ma is felhördül a közönség, ha reklámban szerepel. Elég szomorú, hogy néha rákényszerülnek. De talán némi vigasz: a leghíresebb amerikai színész-sztárok is szerepelnek reklámban. Csak hát az egy másik kultúra...

Zsófi! Köszönöm megkopott orosz tudásom korrekcióját.
Érdekes párhuzam: Édesapám szintén latin közmondások megtanulását díjazta az rosz nyelv oktatása során is. Merthogy eredetileg latin-görög szakos tanári diplomája volt, és azután 1952-55 közöt gyorstalpalón el kellett végeznie az orosz szakot.

Lányok! Én nem ítélek el senkit, aki reklámokban szerepel, mindenki úgy keresi meg a etévőre valót, ahogy tudja. A munka nem szégyen.

P. Dóra kijelentése azóta már sokkal mélyebb értelmet kapott - szerintem, semmint, hogy szó szerint kellene értelmezni.

@wampeer: Az édesapáddal talált párhuzamról az jutott eszembe, hogy "Historia est magistra vitae" :-)

A reklám szégyellnivalóságáról: van egy híres mondás, amit egy Magyarországon nagyjából ismeretlen francia reklám-guru írt le először. Így szól: "Ne mondjátok meg anyámnak, hogy a reklám-iparban dolgozom. Azt hiszi, hogy egy kuplerájban vagyok bár-zongorista..."

/Ezt a mondást manapság gyakran hallom elferdítve a politikusokra változtatva... úgy is ül.../

Nos, ha úgy tetszik, én is voltam vagy 10 évig zongorista egy kuplerájban... :-DD

Nóra, ez a mondás nagyon vicces és találó is, szerintem az újságírók legalább ennyire kijelenthetik ezt magukról, mint a reklámosok vagy a politikusok...
Wampeer, persze, hogy bőven saját maga fölé emelkedett már ez a mondás, a korpáról és sokkal többet mond annál, ahogy Dóra mondta, de jó tisztázni, hogy milyen szituációban hangzott el eredetileg, hátha nem mindenki emlékszik rá, csak ezért egészítettem ki. És én is többször kifejtettem már, hogy semminemű munkát nem ítélek el, ha nem árt senkinek, és a reklám is egy munka, tehát aki tudja, csinálja! (aki meg nem tudja, tanítja? ezt nem tudom, hogy mennyire igaz, csak ez is ugye egy mondás, ha már ilyeneknél tartunk!)
Még a kuplerájos zongorista is egy munka, ha a zenéhez ért szerencsétlen, és ez több pénz, mint egyéb muzsikálás, engem nem zavar, ha a "kolléganőit" sem zavarja.

@Ezt Zsófi mondja:: :-DDDDDD

Az előbbihez még annyit, remek filmalkotás a "témában" az "Egy erkölcsös éjszaka" című Makk Károly film 1977-ből. (na nem vagyok ennyire zseni, de kíváncsi voltam, kb.mikor készült és az előbb megnéztem.)