Ma, azaz augusztus 3-án van a születésnapja Gárdonyi Gézának, akinek eredeti neve Ziegler Géza volt.
Gárdonyi Agárdpusztán született 1863-ban. Édesapja, Ziegler Sándor a szabadságharcot fegyvergyár létesítésével támogatta. A család szinte az egész országot végigvándorolta. 1870 tavaszán érkeztek a fővárosból Sályba, ahol szokatlanul hosszú ideig, három évig maradtak. Gárdonyi így ír erről: "hét esztendős voltam, mikor vidékre kerültünk. A falu, ahol apám állást foglalt, Borsod megyében van, erdők között". Itt kezdett iskolába járni az író, ennek emlékét ma tábla őrzi Sályban. 1873 tavaszán a Ziegler család Hejőcsabára, a ma Miskolchoz tartozó településre költözött, Gárdonyi itt fejezte be a negyedik elemit. (Emléktábláját itt is megtalálhatjuk.)
A középiskolát az ország több városában, köztük Sárospatakon végezte. 1882-ben fejezte be tanulmányait Egerben. A tanítói oklevél megszerzése után a Dunántúlon tanított (Karád, Devecser, Sárvár).
A középiskolát az ország több városában, köztük Sárospatakon végezte. 1882-ben fejezte be tanulmányait Egerben. A tanítói oklevél megszerzése után a Dunántúlon tanított (Karád, Devecser, Sárvár).
1885-től újságíró lett Győrben, Szegeden, Budapesten.
1897-ben Egerbe költözött, itt írta leghíresebb regényeit. (Egri csillagok, A láthatatlan ember, Isten rabjai)
1922-ben halt meg, kívánságára a várban temették el. Sírján egyetlen mondat olvasható: "Csak a teste". Egykori lakóháza ma múzeum.
Gárdonyiról mindenkinek Eger és az Egri csillagok jut eszébe, de nekem mégis egy másik regénye miatt az egyik legnagyobb kedvencem.
Hetedik osztályos lehettem, amikor a könyvtárban kezembe akadt az „Ida regénye”. Akkor még nem nagyon foglalkoztam ilyen fogalmakkal, mint nőmozgalom, női egyenjogúság, emancipáció. Elkezdtem olvasni és a könyv a kezemben maradt. Addig nem tudtam letenni, amíg a végére nem értem. És az egyik legmeghatározóbb könyvélményem lett!
Miért szerettem a regényt? Akkoriban azért, mert nagyon romantikusnak találtam, hogy mulatozós, iszákos apja lánya megkérdezése nélkül talál neki férjet, akiről persze hamar kiderül: a világ legtisztességesebb és legegyenesebb embere, akit ilyen furcsa módon találni lehetett. Merthogy apróhirdetésben találja a férj-jelöltet Ó Péter, Ida apja.
Balogh Csaba elszegényedett dzsentri, aki festeni szeretne, de nincs pénze, és Ida hozományából akarja elindítani festői pályafutását...a végére Ida és Csaba egymásba szeretnek és ráébrednek, hogy a sors úgy választotta ki őket egymásnak, hogy maguk sem dönthettek volna jobban.
Ha az ember öregebben olvassa a regényt, már azt is megleli benne a szerelmi szál mellett, hogy mennyire ismerte Gárdonyi a 20.század elején a magyar társadalmat, a női sorsot és a modernizálódó világban a feudális gyökerekkel megkötözött furcsa női léthelyzetet. Megmutatja, mire van és mire nincs joga egy fiatal és tanult nőnek, tud-e döntéseket hozni, alakíthatja-e saját életét úgy, ahogy szeretné vagy a szülői házat elhagyva csak annyi változik, hogy apjától férje kapja meg az irányítás és a döntés jogát.
Édesapja úgy adja férjhez Idát, mintha egy megunt bútortól szabadulna meg, csakhogy a „vevő” itt nem fizet, hanem éppen hozományhoz jut, csak vigye már a „megunt” bútort arrébb!
Szeretem a regényt korrajzáért, a művészélet bemutatásáért, a jellemek ábrázolásáért és az izgalmas és lebilincselő fordulatok miatt.
Jó olvasást kívánok!
Zsófi