Amíg a gyerekeim az apai nagyszülőkkel kempingeztek, mi leléptünk Villányba fesztiválozni… Olyan szerencsésen estek egybe az időpontok, hogy az Ördögkatlan Fesztivál nyitónapján, kedvenc zenekarom (Quimby) koncertjén már ott is tudtunk lenni Nagyharsányban.
Hogy miért mezítlábas az Ördögkatlan? A két alapító – Bérczes László, a Bárka Színház művészeti tanácsadója, és Kiss Mónika főszervező együtt magyarázza a megnyitón: mert Móni mindig mezítláb jár, és ez az Ördögkatlan Fesztiválra tökéletesen illik is – hiányzik belőle a nagy fesztiválok olajozottan működő gépezete, olyan emberléptékű itt minden. Nem harsány szponzorok, nem az üzleti érdekek határozzák meg a rendezvényt, hanem a művészet élvezete. Na meg a hamisítatlan baranyai hangulat – a résztvevő négy falu – (Kisharsány, Nagyharsány, Palkonya és Villány) szinte mediterrán atmoszférája.
Az Ördögkatlant idén rendezik meg harmadszor – először 2008-ban, amikor a nagymúltú Művészetek Völgye anyagi források hiányában megszűnt létezni. Ennek hatására fogtak össze a Bárka Színház művészei a szervezőkkel, és létrehoztak valami hasonlót, de mégis egészen mást, mint a Művészetek Völgye. Hangsúlyozom: hogy milyen a MV, csak hallomásból tudom, mert azon még sohasem vettem részt. De úgy sejtem, jóval nagyobb szabású, hömpölygősebb, vásáribb, mint az Ördögkatlan.
A Katlanban minden lassú, normális, kellemes. Nem kell rendezvényről rendezvényre rohanni. Amikor felülünk például a Katlanbuszra, hogy átmenjünk Nagyharsányból Villányba (ha már arra járunk, a borospincéket is meg kell nézni!), kiderül, hogy épp a mi járatunkon utazik a „Busz-színház” társulata! Mucsi Zoltán és Scherer Péter (ismert becenevükön: Kapa és Pepe), valamint ifjú, kevésbé ismert színésztársaik (Lass Bea, Szabó Vera, Göttinger Pál, Takács Géza és Pál András) rögtönzött előadással szórakoztatnak útközben. Mivel könnyesre nevetjük magunkat, eszünkbe sem jut Villányban leszállni, a palkonyai végállomásig nézzük (és elszenvedjük… mert a nézőt nem kímélő, provokatív de nagyon vicces performanszokból áll ez a menet – a férjem például madárfióka módjára hátravetett fejjel tűri, hogy Mucsi bort töltsön a szájába – inkább, mint az itatás másik kilátásba helyezett módján: Mucsi cipőjéből… Más utasok hagyják, hogy a táskájukat körbekínálja a művészúr: „Tessék parancsolni, vegyenek belőle bármit, ez Kovács Andrea táskája, válasszanak belőle valami szépet!”… Aztán gyűjtést rendeznek a válságtól sújtott Amerikai Egyesült Államok megsegítésére... Majd megkérnek két utast, hogy segítsenek felsöpörni és felmosni a buszt. Jutalmul nyalókát kapnak a takarítók...).
De a továbbutazás sem baj, mert Palkonya is csodaszép, hangulatos borospincék sorakoznak a falu szélén, a fesztivál erre a helyszínre nagyszerű gyerekprogramokat hozott.
Nagyharsányban szállunk meg, egy helybéli néni adja ki nekünk a szebbik szobáját! Ez nagyon jellemző a rendezvény helyi fogadtatására – nem valami kellemetlenségként tekintenek a Fesztiválra az ott élők, amit elszenvedni kénytelenek minden nyáron, hanem a falu felvirágoztatásának egy eszközeként élik meg. Segítőkészek, kedvesek, bevételük éppúgy van a rendezvénynek köszönhetően, mint szórakozásuk – merthogy minden koncerten képviseltetik magukat, méghozzá jelentős számban! Olyan nénikkel találkozunk pl. a Quimby koncertjén, akik soha el nem mennének más körülmények között egy hasonló zenei eseményre…
A mi házinénik pedig reggelire friss kelt rétest és pogácsát süt nekünk, leírhatatlanul finom a túrós és a mákos rétes forrón, frissen a tepsiből! A háza kulcsát is megkapjuk, végtelenül megtisztelő ez a bizalom.
A programokra visszatérve: megnézzük a Cseh Tamás rajzaiból rendezett kiállítást, és a Cseh Tamás dalaira készült képregényes rajzokat, melyeket Jordán Katica, pécsi nagycsaládos édesanya készített a gyermekeinek, hogy megértsék Cseh Tamás dalait! Cseh Tamás volt az Ördögkatlan fővédnöke, halálhíre épp a tavalyi Fesztivál idején érte a rendezőket, idén sok-sok programmal emlékeznek meg elhunyt barátjukról. (A másik fővédnök Törőcsik Mari – ő szerencsére felgyógyult súlyos betegségéből, a fesztiválra hangfelvételben küldte el jókívánságait.)
Az egyik legizgalmasabb program is kapcsolódik egy különleges módon Cseh Tamáshoz: a nagyharsányi Falutörténeti Múzeum egyik melléképületében, egy régi parasztházban Cseh Tamás fia, Cseh András képzőművész, valamint ef Zámbó István festőművész, Kiss Tibor (a Quimby énekese, festőművész) festékkel és ecsettel, Simon Edina és Surman Edit mesebeli kerámiáikkal kortárs művészeti tárlatot alkot – kifestik és berendezik a ház egy szobáját műveikkel.
A színházi programok is nagyon gazdagok: mi a nagyharsányi iskola tornatermében Ördögkatlanhoz illő, pokoli körülmények közt, melegben és levegőtlenségben végignézzük az amúgy nagyszerű „Nézőművészeti Főiskola” című előadást, Tasnádi István művét, melyben újra a buszról már jól ismert Mucsi Zoltán és Scherer Péter brillíroznak.
Utána épp odaérünk Varga Livius és Kubányi Bálint stand-up comedy-előadására.
Később, már a következő helyszínen megnézzük és kipróbáljuk Lois Viktor, mechanikus zseni zenélő szobrait. Villány határában, egy hegytetőn álló, elhagyott kőbányában berendezett Szoborparkban (ami nem a Fesztivál keretei közt került ide, hanem állandó látnivaló!) vagyunk, ahol csütörtök este átéljük a Fesztivál számunkra legcsodásabb programját is: a Braindogs együttes koncertjét.
Ez az alkalmi társulás öt magyar, egy osztrák és egy angol zenész találkozásából jött létre. Évente 2-3 alkalommal összejönnek, és tudásuk legjavát adva eljátsszák a zenész-zseni, Tom Waits dalait. A magyarok: Kiss Tibor (Quimby, Budapest Bár), Varga Livius (Quimby, Kutyavacsorája), Frenk (ex-Hiperkarma, ma szólózenész és Budapest Bár-énekes), Varga Laca (Hiperkarma), Nagy Szabolcs (Hobo Blues Band). Az osztrák: Ripoff Raskolnikov, nem evilági figura… Énekes, gitáros művészlélek, gomblyukában mindig óriási, vörös műrózsát visel... Az angol: Ian Siegal blues-énekes, az általam valaha látott legjobb előadóművészek egyike. Nem csak jól énekel és kitűnően gitározik, de a színpadi jelenléte is fantasztikus. Átlagos külsejű, az átlagnál alkoholistább angol fickóból átlényegül a ledögösebb mozgású, vonzó és taszító rosszfiúvá, amint a színpadra lép… Télen látott koncertjükön Ian kígyóbőr zakót viselt, nadrágja farzsebéből időnként előhúzta kisfésújét, hátrafésülte zilált fürtjeit… A közönség pedig tombolt.
Nos, most sem volt ez másképp. A Braindogs még napsütésben kezdett játszani, a közönség a fűben ülve hallgatta – de egyre nehezebb lett az üldögélés, hisz viszketett a talpunk! A koncert 2 óra 20 perces maratoni táncba és közös éneklésbe torkollt, a vaksötét hegyoldalon csak a színpad világított, fölöttünk denevérek röpködtek, mégsem volt mehetnékje senkinek. Szerencsére a zenészeknek sem… Kifulladásig játszottak.
Én pedig kénytelen voltam azzal szembesülni, hogy az erőm véges. A lendület vitt volna még, de a lábam már nem bírta a táncot.
Ráadásul véget ért a váratlan miniszabadságunk is, még a koncert után haza kellett indulnunk.
Hihetetlen, hogy ennyi minden fért másfél napba, és mégsem volt egy percig sem zsúfolt vagy hajszolt a program!
Most már itthonról irigykedem, hisz a Fesztivál még augusztus 8-áig, vasárnapig tart. Lesz még többek között Ian Siegal szólókoncert is, meg Budapest Bár, Ghymes, Firewater, Jazz Műhely, Cseh Tamás emlékest, rengeteg színházi előadás, gyerekprogram is.
És akik olyan szerencsések, hogy még csak ezután látogatnak el az Ördögkatlanba, megnézhetik, milyen lett az elkészült szoba – Kiss Tibi személyesen magyarázta el nekünk festés közben, hogy a mű témája a helyi legenda – amely a Falumúzeum leírása szerint így hangzik: Egyszer az Ördög beleszeretett egy boszorkány lányába, a gyönyörű Harkába. A boszorkány kikötötte: csak akkor adja neki Harka kezét, ha a hajnali kakasszóig felszántja a a villányi hegyoldalt! Az Ördög az ekéje elé macskákat és kecskét fogott, így sikerült is félig felszántani a hegyoldalt – ám ekkor a boszorkány megijedt, hogy oda lesz a lánya, felébresztette a kakast, aki idejekorán kukorékolva meghiúsította a munka befejeztét… Az Ördög mérgében elhajította az ekét – ami Harkányig repült, ott felhasította a földet, s felbuzgott belőle a híres harkányi gyógyvíz!
Ezúton kérek elnézést Kiss Tibitől, amiért rókáknak néztem az eke elé fogott macskákat…
Nóra
