Van egy nő...

2010.08.31. 08:54 Kérj tanácsot

A legtalpraesettebb, akit valaha ismertem. Mikor mi kamaszodtunk, ő már felnőtt. Mikor mi buliztunk, ő a jövőjén gondolkodott. Mikor mi fiúzni kezdtünk, ő nem foglalkozott ilyen butaságokkal.

Van egy nő. A legszebb egyetemista éveit élte, amikor én ráeszméltem a felnőtté válásra, és beszippantott a munka. Irigyeltem. Világgá ment (többször is), elmerült egy másik nép kultúrájában, utánament az álmainak, amikor én egy kockafejűeket foglalkoztató, multinacionális cégnél szürkültem. Kivirágzott.

Amikor én megtaláltam egy jónak vélt utat magamnak, ő az útkeresést választotta. Megszenvedte minden percét, de győztesen került ki belőle. Olyan pályára lépett, ahol a férfiak az urak, ahol egy nő kétszeres erőfeszítéssel juthat csak előre.

Van egy nő. Ahhoz ment férjhez, akinek az illata megsúgta: ő az igazi. Mindig hallgatott a megérzéseire, hagyta, hogy az eszén kívül az érzelmek is vezessék.

Van egy nő. Egy anya. Négy gyermeket szült, akkor, amikor sokan egy gyermek vállalásától is visszarettennek. Nem véletlenül szülte őket – elhatározott szándékkal, akkor szülte mindegyiket, amikor akarta. Elviselte a morgolódókat, akik kéretlenül véleményt mondtak a választott életformájáról. Feladta a gyerekekért a munkát, amit jól és szívesen végzett.

Ment a maga útján. És megy ma is. Remélem, soha nem fogják elbizonytalanítani a kétkedők.

Mert amit csinál, ahogy él, az jó.

Van egy nő. Utálni fogja, hogy személyes dolgokat írok róla.

Pedig ma van a születésnapja. Isten éltesse!

Nóra

(Elnézést kérek Esterházy Pétertől, amiért meggyaláztam a stílusát... Mondhatnám, hogy az "Egy nő" című művének parafrázisa a fenti írásom, de ez súlyos sértés lenne, a minőségi különbség okán...)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

10 komment

Címkék: születésnap ünnep nők önismeret önmegvalósítás női szerepek

A bejegyzés trackback címe:

https://kerjtanacsot.blog.hu/api/trackback/id/tr322260757

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

wampeer 2010.08.31. 13:36:35

Bár másutt már megtettem, de itt is csatlakozom: Isten Éltesse!
S maradjon ilyen, amilyennek Nóra jellemezte!

Válasz erre

Ezt Zsófi mondja: 2010.08.31. 14:22:24

Ma délelőtt összefutottam egy hasonló nővel (hogy én meg Karinthy segítségét kérjem nagy megszorultságomban, mint ahogy Micimackó járt a Nyúlnál, torkoskodása után!), mondta nekem, hogy ma fáj a bölcsességfoga helye, mert tegnap kivették, de azt is mondta, hogy sikerült betévednie a blogra, nagyon meglepődött és meghatódott, pár évvel ezelőtt még reklamált volna a szerkesztőknél ezért a "nyálas" szövegért, de már sajnos ő is öregszik, ahogy ez a jeles nap is mutatja, és már nem protestál, inkább kérte, mondjam meg Nórának, hogy nagyon szépeket mondott róla, kicsit túlzásba is esett, de nagyon szépen köszöni...Nóra meg vigyázzon, még ezt is üzeni, mert december legsötétebb napján eljön a "bosszú" ideje!

Válasz erre

Ezt Zsófi mondja: 2010.08.31. 14:24:42

Wampeer! Neked meg azt üzeni ez a nő, hogy ugyan még máshol nem látta, de Neked is nagyon-nagyon szépen köszöni, és nagyon kedves vagy, hogy két helyen is!!!! Ja és üzeni még, hogy pusssz!

Válasz erre

Ezt Nóra mondja: 2010.08.31. 20:05:58

@Zsófi: Mondd meg annak a nőnek, hogy pár éve még én is szégyelltem volna kimutatni (vagy pláne leírni) az érzelmeimet, vagy - OK, finomítsunk - az érzelgős véleményemet, de ma már azt gondolom, hogy jót is, rosszat is addig kell elmondani mindenkinek, amíg lehet. Azt sem bánom, ha valaki nyálasnak tartja a véleményemet.
Fog-ügyben jobbulást neki, remélem, a bölcsességét nem vesztette el, csak a bölcsességfogát...

Válasz erre