Ugye milyen idegesítő tud lenni, amikor az ember le akar ülni a számítógépe mellé, hogy valamit elintézzen, de elkezdődik a huzavona: „Anyaaaa, egy kicsit hadd játsszunk!”
És milyen "váratlan fordulat", amikor végre odajutunk a géphez, fent említett kiskorúak által kialkudott játékidő végén, hogy cseteljünk egy kicsit a barátnőnkkel a kötelező elintézendők után, nagy lelkesen ráköszönünk: „Szevasz! De régen nem beszéltünk! Van most egy kis időd?”, és akkor jön a válasz: „Csókolom, nekem van, de anya NEM ÉR RÁ, mert süt-főz-takarít! Majd szólok neki, hogy tetszett keresni!”
Szóval letagadhatatlanul és visszavonhatatlanul nyomul az életünkben, egyre több „területet” meghódítva, a számítógép! Nincs miért bocsánatot kérnie a "szájber gyereknek", hogy beköltözött az internetre, mert a nagyon nem neten szocializálódott korosztályok is jelen vannak mindenhol az internetes társadalomban.
Lassan nem számít „menőnek”, sőt egyenesen "cikinek" számít az a nagymama és nagyapa, aki nem ért valamennyire a számítógéphez. És lássuk be, elég nehéz, és nem eléggé hiteles azt mondani az ifjúságnak, hogy: „Gyermekem ne ülj sokat a számítógép előtt, mert elferdül a gerinced, sorvadt szájber gyerek leszel, és különben meg ott van a kék tó a fák alatt...”, ha közben meg azt látja a gyerek, hogy anyu és apu egymással vív, ki üljön le hamarabb a számítógép elé, egy kicsit olvasgatni, vagy hogy mielőbb letudja aznapi feladatait, mint csekket "befizetni", orvoshoz vagy fodrászhoz bejelentkezni, és szülői munkaközösségi értekezletet "tartani".
Vagy éppen pizzát rendelni, ha már úgyis elszaladt a gép mellett az idő, vacsora meg nincs, és nem is lesz - mint ahogy Medve bácsi mondta a Nyuszikának abban a bizonyos „jépatortájáról” elhíresült viccben –, ha csak meg nem rendeljük!
Szóval lehet a számítógépet szidni, de azt azért mindenki belátja, hogy legalább annyira megváltoztatta az életet, mint amikor az ember „felfedezte” a tüzet, ami állítólag az emberiség történetének legnagyobb „találmánya”. Vagy ahogy a görögök tartották, nem is „felfedeztük” a tüzet, hanem lelopta nekünk, kiszolgáltatott és esendő halandóknak Prométheusz az Olümposz hegyéről, onnan is Héliosz szekeréről egy édeskömény-ággal, hogy megkönnyítse az életünket.
Bizony így könnyítette meg nekünk, esendő halandóknak az életünket Neumann János is.
Ugye ő volt az a magyar származású matematikus, aki a számítógépek logikai tervezésében elévülhetetlen eredményeket szerzett, és ennek alapvető gondolatait - mint a kettes számrendszer alkalmazása, memória, programtárolás, utasítás rendszer - mind a mai napig Neumann-elvekként emlegetik.
A számítógép nem csak gyökeresen megváltoztatta a huszadik, és az azt követő századokat, de az egyike azoknak a dolgoknak, amelyek a legellentmondásosabbak, és nagy vitákat idéznek elő az életünkben. Éppen azok miatt az okok miatt, amelyeket eddig soroltam és amelyeket még hosszan sorolhatnék.
Mindez tegnap jutott eszembe, amikor többször is szembesültem azzal, hogy a számítógép bizony nagyon jó dolog tud lenni!
Legelőször is kinyitottam a „postaládámat” és ezt találtam benne:
A Magyar Vöröskereszt gyűjtést szervez a vörösiszap-katasztrófa károsultjainak megsegítésére
Számlaszám: K&H Bank 10405004-00026547-00000000
közlemény: "ISZAP"
IBAN szám: HU37 1040 5004 0002 6547 0000 0000
SWIFT: OKHBHUHB
Ezt nem kell magyarázni, mindenki tudja, mit jelent. Hogy honfitársaink közül több falunyian milyen nagy bajban vannak, jelen állapotban megszűnt a normális életük, állnak a vörös szutyokban napok óta és azt próbálják kitalálni sokkos állapotban, hogyan is tovább...mert fel kell állni, és tovább kell élni, más lehetőség nincs. De tudjuk magunkról, hogy amikor nagy a baj, milyen jó, ha valaki kézenfog és hazavezet! (https://www.youtube.com/watch?v=6NbXt9ubrUU)
Ehhez pedig segíteni kell a megsemmisült falvak lakóinak, hogy legyen megint hová hazavezetni őket. Mennyivel nehezebben lehetne az információkat terjeszteni például most, ebben a nagy bajban, ha Neumann János nem akkora zseni lett volna, mint amekkora volt.
A napom végén pedig egy általános iskolai kedves osztálytársnőmtől kaptam ezt a kör-emailt. Mivel ő maga is az egészségügyben dolgozik „vállalkozó” házi beteggondozóként, „érintve” van a dologban. Íme a levél:
„Nagyon jóóóó és végre egy emberi gesztus! Nézzétek meg!
Az egész kórház személyzete táncol a mellrák gyógyításáért. Ha sikerül ezt a videót egy milliószor lejátszani, akkor a kórház a „Rózsaszínű Kesztyű-cégtől” egy nagyobb összeget kap a mellrák kutatására és gyógyítására. Kérlek, küldd el ezt minél több címre! Köszönöm!”
A videó tényleg nagyon aranyos és megható, pláne ha belegondol az ember, hogy milyen dologban próbálnak ilyen módon is segíteni a kórház dolgozói, a takarítóktól kezdve, a konyha személyzetén és a biztonsági őrökön át, az egészségügyi dolgozókig.
Jó dolog a számítógép! Vagy nem is? Ahogy az idevágó vicc mondja, ha már az egészségügynél tartottunk:
- Mi a panasza Kovács Úr?
- Doktor Úr, én hetek óta olyan bizonytalan vagyok!.....Vagy nem is?
Szerintem a számítógép is csak olyan, mint minden más az életben. Az a legjobb, ha használata során betartjuk az „arany közép” szabályait!
Kívánok mindenkinek nagyon kellemes időtöltést a számítógépe előtt, de hogy eszünkbe jusson, hogy „van egy kék tó a fák alatt”, ott is lehet ülni, ha igazán pihenni szeretnénk, idemásolom az egyik kedvenc dalomat.
Szeretettel: Zsófi
