Az elmúlt egy-két hétben egyre többször hallottam az íróasztalomhoz közeli ablakon valami furcsa puffanást. Mintha megdobta volna valaki az ablakot, de nem kővel, hanem valami puha dologgal… Mindig odaléptem megnézni, hogy mi történt, és csak több alkalom után esett le a tantusz: kismadarak repülnek neki ilyenkor az ablakomnak!
Ijesztő volt belegondolni: nem üti meg magát borzasztóan, amikor nekicsapódik az üvegnek? És miért tesz ilyet? Túl fiatalon került ki a fészekből, és az anyja nem tanította meg becélozni a repülés irányát… lehet, hogy elvéti a faágat, és véletlenül landol a szobaablakon?
Ráadásul nem valami szürke verébseregről van szó, hanem gyönyörű cinkékről! Minden látogatóm cinege, és jönnek folyamatosan. Puhán dobbantanak az ablakon, majd elröppennek.
Úgy döntöttem, egy cinke nem lehet ennyire tyúkeszű: biztos, hogy ez a sok baleset már nem véletlen. Akkor csak egy megoldás lehetséges: ezek a madárkák szándékosan kopognak be hozzám! Így jelzik, hogy ideje elővenni a madáretetőt, megtölteni eleséggel, mert már olyan hideg van, hogy röpködő bogarakkal nem laknak jól, az idén amúgy is szűkösen termett nyári maradékokat pedig már rég felcsipegették a kertből.
Engedtem hát az unszolásuknak, és tegnap kiakasztottam a madáretetőt – ezúttal nem a szokásos helyére, a kertbe, hanem pont ide, az ablakom elé, ahol kopogtattak. Került bele szalonna és egy magokból készült etetőlabda, meg néhány összezúzott diószem.
Szinte hallottam, hogy felsóhajtottak: na végre! Megértetted, amit kértünk… És jönnek, szépen sorban ideröppennek, de már nem repülnek neki az ablaknak. Először egy közeli faágról megnézegetik a kínálatot, aztán egy pillanat alatt kikapják az etetőből a falatot, és már odébb is állnak.
Hosszan próbáltam lefényképezni azt a másodpercnyi látványt, amikor épp az etetőben ül valamelyik – de csak erre az elmosódott képre tellett. Kénytelenek vagytok hinni a szavamnak, hogy a kép közepén, az etető bal, túlsó felén az a sárgás maszat fekete csíkokkal ugyanaz a cinke, aki a cikk bevezető képén borzolt tollal, kicsit felháborodott képpel a faágról bámulja: miben mesterkedik az a fura, nagy szemű madár az ablak túloldalán (én, a fényképezőgéppel)…
Szeretettel:
Nóra