Tegnap volt szerencsém részt venni a Kispál-film bemutatóján, és egyben egyetlen mozis vetítésén. 16 vidéki moziban és 6 budapesti helyszínen egyszerre kezdték vetíteni, a film előtt műholdas kapcsolat segítségével minden moziban láthattuk-hallhattuk, ahogy a West-Balkánban Varga Livius meginterjúvolja a zenekar tagjait és az alkotókat a filmről, a vetítés után pedig Lovasi és Dióssy utoljára eljátszottak egy számot.
Ez volt a búcsú utáni búcsú – a film művészi értékeiről és hibáiról nem kívánnék itt most értekezni – a jövő héttől ti is megvehetitek dvd-n (a mozijegyhez járt a dvd is, úgyhogy nekem már itt a kezemben a tokja, a lemez a lejátszómban – sokat elárul a tegnap esti hangulatunkról, hogy amikor hazaértünk a vetítésről, még beraktuk a filmet itthon is, újra…).
A moziban végig bugyuta, szeretetteljes mosollyal a képemen ültem, nagyon jó volt újra látni az augusztusi búcsúkoncert képeit, nagyon jó volt mozi-hanggal hallgatni a kedvenc számaimat, és nagyon jók a filmben elhangzó beszélgetések - pl. arról, hogy melyik legendás dalszöveg hogyan keletkezett. Bár Dióssy D. Ákos, a zenekar billentyűse megállapította a filmnek ezen a pontján: Lovasi tényleg hülye… eddig élt benne a hit, hogy Lovi meg tudja magyarázni a saját szövegeit, de most rá kellett jönnie: dehogy, Lovi egyszerűen hülye… Na, én ezt nem így gondolom – Lovasi szövegeit a kortárs magyar költészet legjobb versei közé sorolom.
Az is nagyon szépen megmutatkozik a filmből, hogy miért tudott 23 éven át létezni és alkotni együtt ez a kis csapat, és az is, hogy miért kellett felbomlania most. Hogy mennyire más irányt vett Kispál, aki szerint magyar ember csak pörköltöt eszik – és Lovasi, aki szerint meg kell ismerni a világ dolgait, aztán lehet, hogy rájövünk, hogy a kínai kaja is csak egy pörkölt…
A próbákra és a búcsúkoncertre való készülődés kulisszái mögé is jó benézni, jó látni, hogyan remegett Kispi kezében a cigi, amiről rágyújtott a következő cigire színpadra lépés előtt… Hogy még így, a legvégén is mekkora tétje volt számukra ennek a dolognak. Jó megtudni, hogy Dióssy sírdogált a koncert után, és leborotválta a fejét – pedig nem is tudta (utólag árulták el neki a többiek), hogy ez közismerten a gyász egyik kifejeződése…
Nem véletlenül ő gyászol leginkább: ő az, aki nem folytatja színpadi pályafutását, ezentúl csak a stúdiójára, hangtechnikusi munkájára koncentrál. Kispál a Velőrózsák nevű új együttesével lép tovább, Lovasi pedig azzal a sokmindennel, amit már eddig is művelt: elsősorban a Kiscsillag együttessel, amelyben a Kispál és a Borz legutóbbi dobosával, Mihalik Ábellel, és a régi kispálos Ózdi Rezsővel zenélnek együtt.
És elhangzik a filmben az ígéret: harminc év múlva, ha élnek, újra összeállnak majd – mert az azért elég vicces lesz, ha hetvenakárhány évesen nyomják el a régi dalokat…
Annak, aki szereti a Kispál és a Borzot (így, jelen időben, mert a zenék megmaradnak, csak újak már nem keletkeznek), annak melegen ajánlom a filmet, keressétek jövő héttől a dvd-t. Aki pedig nem ismeri eléggé a zenekart, azért ajánlom, mert a filmből nagyon szépen kiderül, mennyire szerethető emberek ezek, és nagyon jók a filmben szereplő koncertrészletek, jól szólnak a zenék is.
Tehát: „Napozz holddal”.
Íme, a film előzetese:
https://www.youtube.com/watch?v=M925QauqFgY
Szeretettel:
Nóra