Ha meghalljuk ezt a szóösszetételt: „karácsonyi hangulat” – először fahéj- és fenyőillatú, áhítattal teljes képek formálódnak az agyunkban. Szinte halljuk a puha hó roppanását a talpunk alatt, a csilingelést és a csillagszóró pattogását. A gyerekek gyöngyözve kacagnak, mindenki szemében öröm és békesség csillog.

A valódi karácsonyi hangulat viszont évről évre messzebb távolodik ettől a képtől – mert a karácsony mára a fogyasztás össznépi ünnepévé vált.

Ilyenkor még azt is elkapja a vásárlási hév, aki az év többi 48 hetében normális… Aki rendszerint nem költi minden megkeresett fillérjét újabb és újabb nélkülözhetetlen tárgyakra – vagy akinek nincs is semmi elkölthető pénze arra, hogy vásárolgatással szerezzen örömöt magának.

De most… advent szent heteiben az ember belép egy áruházba, és kígyózó sorokat lát, a vásárlók szemében az izgalom és a bosszúság elegye fénylik, kosaraikban pedig megannyi példája annak, hogy hogyan tesszük tönkre a Földünket értelmetlen tárgyak milliárdjainak az előállításával.

Ép eszű ember ugyanis nem ül otthon azon morfondírozva: „Nem tudom tovább élni az életemet, ha nem szerzek be azonnal egy ufó formájú, műanyag szappanadagolót… Mi lesz velem, ha nem kerül a birtokomba sürgősen egy alumínium gyertyakoppintó? Nem élet az élet anélkül, hogy ne függne a szobám plafonjáról egy LED-égőkkel világító, spirál alakú függődísz! Ha nem sorakozna a komódomon egy újabb tucat színes, mesterséges vegyszerekkel illatosított gyertya! Ha nem tehetnék a nappaliba egy újabb tál, festett és illatosított, hamarosan porrá málló szárazvirágokból készülő pot-pourrit!... Ha az idén az a sok, vacak, régi karácsonyfadísz lógna a fámon, és nem vennék azonnal egy trendi, lila-fekete flitteres óriási gömböt!”

A sort végtelen hosszan folytathatnám. Az ötletek nagy részét a közismert svéd lakberendezési áruházban merítettem, de nem mondanám, hogy köszönet értük… Az a hely a fellegvára a fölösleges, tömeges fogyasztásnak. Minden polcon ott sorakozik valami olyasmi, amire nézve még én is felkiáltok: „Jé, ez milyen ötletes! Nincs nekem erre szükségem?”

Persze nincs, de sokan győzik le a józan eszüket, és csábulnak el a formatervezők újabb és újabb bravúrjainak köszönhetően.

Ezért aztán Kínában soha nem látott méreteket ölt az ipari szennyezés, szorgos kis kezek szerelik össze és festik ki tiritarkára a hiábavalóság megannyi apró szobrát.

Ezért aztán emberek milliói erejükön felül kiköltekeznek - a semmiért! Olyasmikért, amikre nincs szükségük, amit néhány hét, néhány nap, de talán néhány óra után félredobnak, és többé eszükbe sem jut.

Mi pedig lassan elfelejtjük, hogy mit és hogyan is kell ünnepelni karácsonykor. Hódolunk az új istenségnek, a fogyasztás és birtoklás istenének.

Tegnap sajnos én is vásárlással töltöttem a napom jelentős részét. A szeretteimnek szánt ajándékok egy részét beszereztem (jobban állok, mint ahogyan más években szoktam advent harmadik hetében).

De nem érzem még a fenyőillatot, és nagyon erősen be kell hunynom a szememet ahhoz, hogy halljam a csengettyűszót, és lássam a betlehemi csillag fényét.

Itt az ideje, hogy lelassítsak. Bekapcsolok valami téli hangulatú zenét, és összeírom, miket fogok főzni az ünnepek alatt. Rendet rakok magam körül, hogy bennem is kialakuljon a rend. Hogy úgy várhassam a karácsonyt, ahogy azt várni illik.

Nektek is ezt kívánom: lassítsatok, hogy karácsonyra éppen odaérjetek, nehogy lemaradjatok a legfontosabbról!

Nóra