A fekete-fehér fotón egy fiatal pár, kiöltözve, babakocsit tolva – akár a mi szüleink is lehetnének. Szemmel láthatóan a hetvenes évek elején járunk, árulkodik a ruházatuk, a babakocsi formája, a háttérben felsejlő kockabérház…

Ezt a semmitmondó képet választottam a több tízezer darabból álló archív fotógyűjteményből, pedig választhattam volna valami izgalmasabbat is. De a Fortepan gyűjteménynek számomra épp ez a lényege: hogy a hétköznapok apró pillanatait őrizte meg - és ezzel a legtöbbet tette, amire csak az emberi elme képes lehet: ha egészen patetikusan akarok fogalmazni: legyőzte a múló időt, sőt, egy kicsit talán még a halálon is győzedelmeskedhetett… Hiszen akire még gondol valaki, az nem múlt el egészen!

A hetvenes évekbeli ifjú pár és kisbabájuk még biztosan köztünk vannak (szeretném ezt hinni!), de a fotógyűjtemény legelső darabjain szereplők már biztosan nem. Hisz a Fortepan privátfotó gyűjtemény első darabjai kb. 1900-ból származhatnak! Hogy pontosan mikoriak, azt nem lehet tudni, hiszen a gyűjtemény - ahogy a weboldalukon fogalmaznak – egy nem létező archívum! Gyűjtése úgy indult, hogy két fiatalember, Szepessy Ákos és Tamási Miklós a budapesti lomtalanításokból megpróbálta megmenteni a kidobált negatívokat, Leicát, 6x6-ost, síkfilmet, üvegnegatívot, papírképet, diát… Idővel vásárolni is kezdtek, és beszállítóik lettek!  A fotók gyűltek, valamit kezdeni kellett velük. Mivel a képek jó részéről semmit nem tudunk, sem a szereplőinek kilétét, sem a készítés dátumát, így a gyűjtemény nem kereshető - nem lehet benne pl. kulcsszavak szerint válogatni.

Arra jók, így, ebben az állapotukban, hogy nézegessük őket. S ha megtesszük, kb. 90 év családi életének amatőr lenyomatát látjuk. Őszintén bevallom: nekem megrendítő, megható érzés nézegetni a vadidegen embereket – hogyan éltek, hogy mulattak, hol dolgoztak, kiket szerettek, kiket akartak megőrizni az örökkévalóságnak…

A Fortepan a gyűjtemény legjobb minőségű 6408 db képét elérhetővé tette weboldalán, itt lapozgathattok ti is – felfedezhetitek szülővárosotok régi arcát (én felismerni vélem az avasi templom belső boltíveit, egy harmincas évekből származó képen ott a diósgyőri vár, 1960 környékéről van kép a Szinva-hídról a Kossuth szoborral, és megtaláltam a miskolci színház épületét is!). És ott a biatorbágyi Viadukt, még mielőtt felrobbantották volna… De láthatjuk azt is, ahogy a negyvenes évek elején egy uszodában Persil-mosószer reklám előtt pancsolnak a fiatalok, és a huszas évek végén a Kelvinator elektromos hűtőszekrények üzlete mellett Harley Davidson motorkerékpárokat árusítanak… És a magyarországi helyszínek mellett külföldi utazások emlékképei is felbukkannak.   

Vigyázat! Ha elkezditek böngészni a képeket, nem lehet abbahagyni – magával ránt a múlt. Én legalábbis valahányszor felnyitom az oldalt, mindig ott ragadok jó időre előtte.

Jó keresgélést kívánok – de egy dologban ne reménykedjetek: ismerőst nem fogtok találni a képeken. A gyűjtemény tulajdonosai legalábbis azt mondják, még senki nem jelentkezett, hogy felismerte volna magát, rokonait.

De talán mégis, lehet, hogy pont ti fogjátok felfedezni saját, személyes múltatokat a szemcsés, régi képkockákon!

A Fortepan itt található: http://fortepan.hu/

Nóra

Zárásul az egyik legviccesebb fotót beillesztem utólag, ha már az alábbi hozzászólásomban emlegettem: