Nekem gyerekkoromtól az igazi nagy kedvencem a karácsony, de most nem erről fogok írni. Hanem arról, hogy éppen ezért mindig azt gondoltam: milyen „rossz” lehet születésnapot tartani karácsony környékén, mert minden más elsikkad „a” születésnap mellett, amit december 24-én ünneplünk.
Persze gyerekként nem erről az oldalról közelítettem meg a témát, hanem arról, hogy elég „zaklatott” lehet ama gyermek gyermekkora, akinek össze tudják kötni a születésnapját a karácsonnyal és így a két jeles napra szóló ajándékokat is „közös nevezőre” lehet hozni, és „kettő az egyben” remek lehetőségként elsütni!
Aztán hogy, hogynem, ahogy cseperedtem, egyre több barátom lett decemberi...akkor még nem tudtam, hogy a Nyilas egy ilyen jegy!
Amikor befejeztem az általános iskolát, úgy döntöttem, hogy nem maradok otthon, és nem megyek el a falunk TSZ-ének tehenészetébe dolgozni, mert se a tejet nem szeretem annyira, se állatbarát nem vagyok annyira...és akármennyire is fenyegettek a tanáraink a középfokú tanintézetek szigorával és magas követelményrendszerével, én azért mégis amellett szavaztam, hogy „süssön nekem Édesanyám egy hamuban sült pogácsát, mert bizony én elmegyek világgá”! Anyám megsütötte a pogácsát, feltett a vonatra és onnantól felnőtté váltam. Persze én azt akkor még nem tudtam, hogy ehhez elég felülni egy vonatra...
Sokat nem vonatoztam, csak egy órát, de nekem az is elég volt, hogy nagyon megijedjek, hová is cseppentem és főleg egyedül...bár sokat jártam Miskolcra a szüleimmel már azelőtt is, egyedül, iskolába, tömegközlekedve nem igazán...
Amikor az első héten reggelente megláttam a nagy épületet, én azt is elfelejtettem, hogy fiú vagyok-e vagy lány...úgy, hogy négy faluval arrébb jártam általánosba is, szóval akkor már évek óta egyedül tömegközlekedtem, na de falun.
Úgy jutottam el eleinte a gimnáziumban a második emeletre az osztályunkba, -merthogy az épületben két helyen is volt lépcső- hogy az iskola felé siető tömegben kiszúrtam valakit, rendszerint egy fiú volt az, aki mindig akkor jött, amikor én, és őt követtem. Hogy ez ma milyen viccesen hangzik, és ez a "hatalmas" épület tulajdonképpen milyen átlagos, arra most nem térek ki! Nem ez a "dolgozatom" célja! Csak megint lassan érkezem el a lényeghez!
Szóval elég göröngyösen indult "városi polgárrá" válásom. Már az elején észrevettem, hogy van egy lány, aki nem egy beszélgetős típus, és van egy nagyon menő is...mivel szerettem a változatosságot és „kihívást” jelentett nyitott, de konzervatív kislány-létemnek mindkét egyéniség, velük próbáltam először összebarátkozni...a csendessel könnyen ment, mert annyit beszélhettem, amennyit csak akartam, nagyon hálás közönségem volt...a menő csajon meg nagyon meglepődtem, mert nem csak szóba állt velem, de egyre világossabbá vált számomra, hogy érdekesnek is tartotta a velem kialakuló párbeszédeket...
Körülbelül szeptember végére már jobban éreztem magamat, egyre több embert ismertem meg, de ez a menő lány került hozzám a legközelebb...a nagyon hallgataggal együtt...
Ő lett velem a legnyitottabb és legkedvesebb...nagyon hamar meghívott magukhoz és találtam náluk egy második otthont, fésűvel (!!!) kifésűlt szőnyegrojtokkal (kiderült időközben hogy anyukájának elvei vannak, és ez az egyik!).
Volt egy nagy macskája, attól kicsit féltem, amikor elindult tarolni, meg több együttes képe a falán, akikről én azt sem tudtam, hogy fiúk-e vagy lányok, de szó szerint kell ám ezt érteni. És volt egy nagyon jó kis asztalkája, ami kinyílt a szekrénysorból, és sok éven át rengeteg házi feladatot készítettünk el rajta „sztereóban”. És nagyon sok fiút kibeszéltünk, ki miért dilis, ki helyes, ki nem az, és nagyon sokat megváltottuk a világot, és elterveztük a jövőnket! És összevesztünk, meg kibékültünk, hogy megint össze lehessen veszni valami eget rengetően fontos világpolitikai helyzeten...hogy persze aztán ki lehessen békülni...
A lényeget el is felejtem említeni, ez a „szegény” lány is azon „zaklatott” sorsú gyermekek közé tartozott, akiket a legelején már említettem: karácsony előtt három nappal született. Nyilas-jegyű!
Mit mond erről a jegyről az asztrológia! A Nyilasok uralkodó bolygója a Jupiter, tűz jegy, egyenes jellem, szabad szellem. A Nyilasok mindig az újra, az ismeretlenre, az izgalmas dolgokra, a szabadságra, a kötelék nélküli életre vágynak. Legfontosabb érték számukra a szabadság, erőteljesek és kifelé élnek. Születésüknél fogva lelkesek, nyughatatlanok és túl optimisták ahhoz, hogy bárminek teret engedjenek, ami elronthatja az örömüket. Érdeklődő természetük végtelen kalandokba sodorja őket. A Nyilasok rendkívül egyenesek és idealisták. Akár tetszik, akár nem, rögtön elmondják véleményüket. Intuíciós képességük kiváló, de miután kigondoltak valamit, hamar ráunnak. Nagyszerű mesemondók, humorérzékük miatt a Zodiákus legkedveltebb személyiségei. Becsületességük, őszinteségük tiszteletreméltó, de könnyen elfogadják, hogy mások is ugyanolyan becsületesek és őszinték, mint ők. Bár a Nyilasok a holnapnak élnek, mégis a legjobb barátok lehetnek. Néha felelőtlenek ugyan, bájuknak nehéz ellenállni.
Nem csak nehéz ellenállni bájuknak, de nem is kell! Isten éltesse a barátnőmet, és remélem már régen tudja azt, amit én is : a « Nagyok » ilyenkor születnek !
P.S. Isten éltesse az összes Nyilas-jegyűt, a december 21-én született másik barátnőmet is, és keresztlányomat, aki az unokahúgom is !
