Már azt hittem, megszűnőben a blog, annyira nem volt rajta mozgás napok óta :-)))
Erre jön Zsófi egy tökjó témával :-)
Magam is kedvelem a Quimbyt, bár szerintem Magyarország legjobb zenekara az East (kezdve 1981-től), de elvitathatatlan Kiss Tibiék népszerűsége és nagyszerűsége!
Én egy kollégámtól kaptam a Kilégzést, amelynek már első hallgatásakor megfogott az a zenében ritka érzés, hogy ez nem mindennapi, erre érdemes odafigyelnem!
Aztán -érdekes módon hasonlóan történt a dolog- az egyik barátomról derült ki, hogy hatalmas rajongójuk, innentől egyenes út vezetett a korábbi lemezek megismeréséhez és beszerzéséhez.
Ahol kell, fülbemászó sláger, de néhol igen komoly jazz szól tőlük, szóval ezek a fiúk igazán tudnak zenélni, ugyanakkor megerősítem Zsófi véleményét az ügyben is, hogy kifejezetten jó arcok valamennyien!
És ami még döbbenetes: már a '90-es évek lemezei is úgy szólnak (elsősorban a mélyek tekintetében), mint egyes audiofil kategóriába sorolt jazz cd-k!
Mi mást mondhatnék magam is: csak így tovább, amelyhez valamennyiüknek jó erőt és egészséget kívánok!

Mester! De jó, hogy írtál, én meg már azt hittem, megszűnőben a "törzsközönség". Az a helyzet, hogy "szerkesztői szempontokról" is szót ejtsek, Nóra az iskolai szünet miatt kivette a szabadságát, engem meg elkapott a tavaszi fáradtság és valahogy állandó időhiánytól szenvedek...a gyerekeim szintén érzik a tavaszt, nyűgösek, hisztisek, szóval nem könnyű a blogélet! Ez is megérne egy "misét", de túl személyesre alakulna a bejegyzés!

Nosza! Legyünk személytelenül is személyesek :-)))
Én csupán azért nem írtam, mert nem volt mire :-)))
A tavaszi fáradtság egy szempontból jó: hogy már tavasz van. Amit még onnan is tudhatunk, hogy újra indult a foci-bajnokság. Mert én sajnos más jelét nem látom...

Nahát! csak pár napot vagyok távol, és máris ennyire jó témák kerülnek elő! :-)) Én bizony szándékosan nem írtam eddig a Quimbyről, mert nekem ők annyira az életem részei, hogy nem is tudnék róluk jól írni... túl személyes lenne! :-)) Rengeteg koncertjükön voltam már, és még leszek is, minden számuk a véremmé vált, úgyhogy ha valaki a fentieken túl bármire kíváncsi Quimby-ügyben, kérdezzen bátran ;-) Az East-hez nem tudok hozzászólni Mesternek, de az én ízlésem szerint bizony a Quimby az, aki már 20 éve minőségi zenével tud jelen lenni a magyar zenei életben, ráadásul minden korosztályból vannak kedvelői (rajongói, bár nem szeretem ezt a szót, mert kissé bugyuta érzelmi viszonyt feltételez, az általam ismert Quimby-rajongók viszont épp ellenkezőleg, főleg szellemi táplálékot találnak a szövegeikben, zenéjükben). Egyébként ez a másik dolog, ami miatt fontosak nekem: van olyan baráti köröm, ami kifejezetten az ő zenéjük szeretete révén szerveződött, a koncertekről ismerjük egymást, de azon túl mutató barátságaink is szövődtek velük.

Még annyit Mester történetéhez, hogy őt rögtön megfogta az együttes zenéje: engem nem! Én már ismertem a régebbi lemezeikről is pár számot, éreztem is, hogy jó, de nem éreztem semmilyen késztetést, hogy elmenjek élőben is meghallgatni őket, vagy beszerezzem a lemezeiket - amíg 2006 februárjában egyszer egy dugóban ülve az autómban valamelyik rádióadó egyben, megszakítás nélkül leadta az akkor pár hónapja megjelent Kilégzés-lemezt. Na, én akkor ugyanazzal a lendülettel rohantam megvenni, és május végéig szó szerint ki sem vettem a lejátszómból, minden nap újra meg újra azt hallgattam! Arra is emlékszem, hogy az első benyomásom az volt, hogy nagyon közeli szellemi rokonai ezek a fiúk két nagy kedvencemnek: Tom Waitsnek és Nick Cave-nek, de anélkül, hogy egy hangot is koppintanának róluk. Ők a jazzt és a bluest valami egyedi, sanzonos hangzással ötvözik, de közben valahogy rockzenének, sőt, időnként punknak is tekinthetőek... szóval valami nagyon egyedi elegyet hoznak létre - és a Quimby, mint a két említett zenei istenség, szintén összetéveszthetetlen hangzású, mindenkitől különböző egyéniségű zenét művel.

Az viszont eléggé zavar, ahogy a kereskedelmi média próbál valamit kezdeni velük...ha már ennyire népszerűek... Ettől a beharangozó címtől felállt a toll a hátamon: "A csápolva rajongó tömeg a zenekarral együtt kántálta a mára slágerré vált dalokat."... Hogy az anyukám valami nyolcvanas évekből megmaradt élmény hatására azt hiszi, hogy "a fiatalok csápolnak a rock-koncerteken", az még hagyján, de hogy a tévés, aki odamegy, megnézi, felveszi, beszerkeszti - az nem veszi észre, hogy azon a Quimby-koncerten a résztvevők max. táncolnak, időnként valóban együtt éneklik páran a dalt az énekessel, de hogy sem csápolás, sem kántálás nem figyelhető meg, az már a felvételt nézve is észre vehető...

Akkor ezek szerint te vagy Zsófi "egy" barátja :-)))
Kerdezhetek?
Miért cseréltek hangmernokot az Ékszerelmére (ami az én kedvencem amúgy) utan? Hiszen az az album elképesztően jól szól, ahogy ezt mar érintettem is.

Mester! Direkt nem írtam, hogy Nóra az az "egy" barát, de ezért tettem idézőjelbe! Tudtam, hogy majd úgyis lebuktatja magát, ha a kommentben elkezdi elemezni az együttes munkásságát! És ugye megint igazam lett!

@Mester MM: Nem gondoltam, hogy ez a titok kategóriába tartozna :-) A kérdésedre: igazából nem úgy volt az, hogy az Ékszerelmére után cseréltek hangmérnököt, hanem "rendes" magyar alternatív zenekar lévén, jól látható, hogy összevissza kallódtak stúdióról stúdióra, kiadóról kiadóra, lemezről lemezre... Csak a Diligramm és az általad említett Ékszerelmére volt Karp László hangmérnök, és az E Stúdió műve. A korábbi lemezek nem. Amennyire én tudom, a hangmérnökök többnyire egy-egy hangstúdióhoz kötődnek. Az Ékszerelmére után következett a Quimby legzűrösebb időszaka, amikor Kiss Tibi (és vele a zenekar is) teljesen szétesett - na nem zeneileg, de emberileg mindenképpen), és ekkoriban, a beszédes című Káosz Amigos idején kezdett a Tom-Tom Stúdióval dolgozni, ami a mai napig megmaradt. Egy kivétellel az összes lemeznek Nyíri Sándor azóta a hangmérnöke, a kivétel pedig nem más, mint az én kedvencem: a Kilégzés. Távolról sem szeretném magam audiofil szakértőnek feltüntetni, de én pl. kifejezetten szeretem a Kilégzés hangzását, szerintem nagyon míves lemez. Úgyhogy én nem emelném ki az Ékszerelmére lemezt, mint az egyetlen jól szóló lemezüket... Jó a többi is szerencsére.

Csak pontosítok, Nóra! Nem azt mondtam, hogy az Ékszerelmére szól a legjobban, hanem, hogy az én kedvencem az a lemez. És mellesleg jól is szól :-)
Azon, hogy a Kilégzés is, nem kell csodálkozni, egyrész ez jellemző a Tom-Tom-ra, másrészt ilyen múlttal és zenei tehetséggel... :-))
Az egész hangzás-dolgot csak azért hoztam szóba, mert a '90-es években ez nagyon nem volt jellemző idehaza.
Volt 1-2 előadó, akire ez igaz volt (pl. a Bonanza és Ákos vagy Tátraiék), illetve a komolyzenei lemezek mutatták, hogy jó szakemberek látják el ezen tevékenységet, de amúgy az átlag cd-k e tekintetben szóra sem érdemesek, ezért különösen kiemelendő, hogy egy "nevenincs" alternatív zenekar ilyennel rukkoljon elő.

@Ezt Zsófi mondja:: Nóra alig várta, hogy lebuktathassa magát :-))
Nem is értem, ekkora quimbysként hogy bírta megállni, hogy ne írjon róluk :-))))))))))))))

@Mester MM: Erre már azelőtt válaszoltam, hogy leírtad volna: szándékosan nem írtam róluk, mert túl személyes, nem tudtam volna jót írni róluk úgysem.