Nőnap körüli bejegyzéseitek kapcsán elgondolkodtam, milyen nő-képet tükröztetek nekünk ti, férfiak.
Wampeertól egy nagyszerű Márai írást kaptunk, „Köszönet a nőknek” címmel. A Füveskönyv e részlete – az én olvasatomban - a nő menedék-voltát írja le sokféleképpen. Hogy mennyire fontos a zűrös világban állandóan harcokat vívó, a haláltól és a magánytól rettegő férfi számára az, ha a nő mellette türelmes és jó tud maradni. Ha vigaszt nyújt, még akkor is, ha csak egy mosoly vagy egy pillantás erejéig is!
A nő – bármennyit emancipálódott is, bármilyen rangot is vívtak ki nekünk a feministák, meg mi magunknak – mindig meg kell, hogy maradjon ilyen hátországnak. És ez nem azt jelenti, hogy ne éljük meg saját képességeinket, vágyainkat, ne valósítsuk meg mindazt, ami nekünk, magunknak fontos. Hanem hogy a nagy önmegvalósítás közben képesnek kell maradnunk arra, hogy megőrizzük a nyugodt, kiegyensúlyozott, hátteret biztosító női énünket is! Mert ezt keresik bennünk azok a fránya férfiak… És mert menedéknek lenni jó. Semmi nem ad akkora önbizalmat, mint ha érezzük, hogy mások ránk bízzák magukat.
S igenis, az anya-pótlékot is keresik bennünk, nincs ezen semmi felháborodni való. Felborul a legerősebb férfi is, ha nem áll mellette egy nő, aki eteti-itatja, és nagylelkűen elviseli minden hibáját, nyűgét… Vagy több nő, akik mind adnak valami kis apróságot, ha már nem testesülhet meg abban az egyben minden!
Az a nő pedig, aki elfeledkezik róla, hogy egy férfi számára mindig is mennyire fontos marad a testi szerelem, nagy hibát követ el. A legfennköltebb író-költő sem mulasztja el beleszőni a műveibe azt az elragadtatást, amit a férfi a nő fizikai jelenlététől, illatától, érintésétől kap!
Zsófi nőnapi köszöntésként kapta, és meg is osztotta velünk Zorán dalát (amiről egyébként azóta megtudtam, hogy Billy Joel She’s Always a Woman c. számának magyar változata), a magyar címe: „A nő”.
Zorán nő-képe (és talán annak a férfinak a nő-képe is, aki ezzel köszöntötte Zsófit – hiszen a saját érzéseit akarta kifejezni vele, nyilván) sokkal árnyaltabb, és nekem nagyon izgalmas. Ez a nő nem csak jó és gondoskodó – ahogy fogalmaz: „soha nem bűnös, nem szent, csak önmaga mindig”.
És ez a legtöbb, amit egy férfi szerethet bennünk. Önmagunkat, hibáinkkal és gyengeségeinkkel, gyakran sebeket okozó tüskéinkkel, és gyakran idegesítő kis játszmáinkkal… Ez a versszak különösen ismerősen hangzik minden, párkapcsolatban már megfordult nő és férfi számára:
„Ő élvez minden csatát
És ha vesztésre áll
Kész egy újabb szabály” … no meg
„úgy sebez meg, mintha ő maga tűrne”…
Tegyük hozzá: Zorán okkal ismeri jól a nőket. A lánya 12 éves volt, amikor Zorán megözvegyült, kettesben maradt vele - később mindig azt nyilatkozta, a lánya tartotta benne a lelket felesége elvesztése után, pedig ennek épp fordítva kellett volna lennie... Aztán újranősült, és elvett egy színésznőt, akinek szintén volt már egy kislánya. E között a négy nő között valóban szerezhetett némi tudást arról, milyenek vagyunk úgy általában...
És tudjuk ezt mind mi is magunkról, köszönet azoknak a férfiaknak, akik ezzel együtt elfogadnak, sőt, nem tudnak betelni velünk!
Szerintem ez a legtöbb, amit egymásnak adhatunk. Elfogadást, megértést, türelmet és a képességet arra, hogy a gyengeségeivel együtt is csodálni tudjuk a másikat.
A harmadik köszöntés, ami egy férfiolvasónktól, Bagamoyótól érkezett, egy filmecske volt, amiben a kigyúrt, gatyára vetkőzött ablakpucoló fiú ejti ámulatba a fodrászatban unatkozó nőket… a vége-poén ebből a szempontból mindegy is! Ez a film a nők nyíltan felvállalt szexualitására apellál – arra, hogy – míg régen erkölcstelen és megvetendő lett volna egy félmeztelen férfira bámuló nő, vagy pláne egy szobányi nő! – ma már nem sütjük le a szemünket egy jó pasi láttán… És ezt a férfiak, valljuk be, nagyon szeretik bennünk! Szeretik tudni, hogy le tudnak nyűgözni minket a fizikai valójukkal, hogy az emancipációnk ellenére elgyengülünk egy izmos férfikarnak már csak a láttán is, pláne akkor, ha az a kar át is ölel bennünket! A férfiak elvárják, hogy csodáljuk őket azért, mert férfiasak – és ez, szerintem legalábbis, jó hír. Mert a sok metroszexuális, emós, unisex parfümtől illatozó, kisminkelt férfi mellett még megtalálhatjuk azokat a férfiakat is, akik szeretnek férfiasak lenni.
A férfi tehát, az őt csodáló nő szemében szereti meglátni saját férfias énjét!
Ne szégyelljük hát megmutatni nekik…
Nóra