Nóra nagyon érdekesen írt a kókuszolajról (http://kerjtanacsot.blog.hu/2011/03/30/fogyokurazz_sutivel#more2782771) mai írásában. Teljesen véletlenül találkoztam egy másik érdekes cikkel, amelyik "továbbgondolja" ezt a témát, így leírom én is, hogy mit olvastam.
Idáig az volt az általános nézet, hogy a túlevés oka leginkább pszichés és a gyermekkorban alakul ki. Ez az a jelenség, amit én „örömevésnek” hívok, amikor az ember fel akarja magát vidítani, de sokszor maga sem tudja, mi a célja az evéssel, csak érzi, hogy ez megnyugtatja, jól lesz tőle. Azt viszont nem érzi, hogy jóval többet evett, mint ami elég kellene, hogy legyen. Kutatók szerint ez akkor alakul ki, amikor az anyuka állandóan aggódik, eszik-e eleget a kisbaba, és a legtöbb bajra úgy keresi a megoldást a mama, hogy megeteti a babát.
Ez a problémamegoldási mód „beépül”, és a nagyobb gyerek, majd a felnőtt is így reagál minden bajra, és stresszre: eszik!
Amerikai kutatók szerint a túlevés ugyanolyan függés, mint az alkoholizmus. A mértéktelen evés az agy élvezeti központjára hat, ahogy az alkohol is.
Most viszont egy új kutatással megállapították, hogy nem csak pszichés oka lehet ennek a jelenségnek: állhat a háttérben egy kémiai folyamat, amely azt okozza, hogy elég ennivalómennyiség után is éhségérzet marad.
Patkányokon kísérleteztek, hogy mi okozhatja, ha az elegendő élelmiszeradag elfogyasztása után is éhségérzet marad. Ahhoz, hogy az agyunkban jelentkezzen, már eleget ettünk, két hormon szükséges: a leptin és az inzulin.
Az étvágy mellett a test energiahasználatáért is a leptin felelős. Ez a hormon tehet arról, ha nem fogyunk, pedig koplalunk, mert az éhezés következtében takarékos üzemmódba kapcsol a szervezetünk. A hasnyálmirigy által termelt inzulin feladata a cukor sejtekbe juttatása, hogy ott energiává alakulhasson. Amikor a gyomor telítődik, a két hormon az idegsejteken keresztül az agyba jut.
A kutatók az állatkísérletek során megállapították, hogy vannak olyan zsírsavak, amelyek gátolják az idegi összeköttetést, vagyis azt, hogy az információ elérje az agyat, és ettől alakul ki a túlevés, aminek egyenes következménye az elhízás. A patkányokon is tapasztalták ezt a folyamatláncot.
Az állatok szervezetébe különbözőképpen juttatták be a zsírsavakat. Az egyik út az agy közvetlen elérése volt, a következő csoportnál egy, az agyba futó éren keresztül vezették be a zsírsavakat, a harmadik csoportnál pedig a gyomron át adagolták az anyagokat. A különböző bevitellel a zsírokra adott reakciókat vizsgálták meg. Az eredmény szerint a palmitinsav, ami telített zsírsav, nem engedi, hogy a hormonok eljussanak az agyig. Ha sokat eszünk ebből a zsírsavból, előfordulhat, hogy állandó éhségérzettel reagál rá a szervezetünk.
Ez a kutatás is egy újabb érv amellett, hogy inkább a reformkonyhát válasszuk. A palmitinsav az állati zsírok egyik fő összetevője: például a vaj zsírsavtartalmának 30%, de a disznózsírban is 27%.
A kifejezetten egészséges megoldásként elhíresült pálmaolaj és kókuszolaj sem megfelelő a kutatás szerint, ahogy a vaj és zsír elnevezésű változatuk sem, mert ezek is bőven tartalmaznak palmitinsavat.
Zsófi