Adva van egy szép nő. Egy nagyon szép nő, igazság szerint GYÖNYÖRŰ. Nem csak úgy átlagosan: 1999-ben ő lett Miss France – tehát a legendásan sikkes, sármos és gyönyörű francia nők közt a legszebb… Ami azt illeti, 1998-ben pedig Miss Tahiti volt – merthogy Tahitin született. A tahiti nők sem a rondaságukról híresek…
Nos, ennyi adomány a jóistentől a legtöbb embernek elég lenne ahhoz, hogy egész életében ebből éljen meg. De ez a nő, Mareva Galanter nem ül a babérjain, hanem felmegy a színpadra, és énekelni kezd. Nem akárhogy – nagyon jó énekesnő. Sőt, csodás előadó is. Az ízlése is kitűnő: nagyon jó dalokat énekel.
Ámde akkor felmegy a színpadra mellé egy másik nő. Ő nem volt soha Miss France, és más ország Miss-e sem volt. De gyönyörű ő is. És még valami: van kisugárzása, és a színészi képességeinek köszönhetően elvarázsolja a közönséget, játszik vele, megbűvöli őket. Teljesen őrültnek tűnik, de jóféle őrület ez, amikor egy művész minden más szempontot félretesz annak érdekében, hogy a benne tomboló szenvedély átjöjjön a dalokon. Az ő neve Liset Alea, Kubában született, s miután szüleivel elmenekült az országból, Costa Rica, Miami, New York, Amszterdam és London érintésével érkezett meg Párizsba, hogy végül toute parisienne legyen, csakúgy, mint a tahiti gyökerű Miss France…
Ők ketten együtt még többek, mint egyenként lennének - van köztük egyfajta furcsa erotikus összjáték is a színpadon, de csak épp annyi, amennyi hozzáad a dalokhoz. És ez már így bőven elég is egy különleges zenei élményhez.
Elég lenne…
Csakhogy a Nouvelle Vague zenekar (mert róluk beszélek) jóval több, mint két szép és tehetséges nő színpadi jelenléte. A Nouvelle Vague-ot a férfiak alapították, a zenészek. Marc Collin és Olivier Libaux kitalálták, hogyan lehet megújítani a világhíres, ámde mára kissé beporosodott francia chansont, mint műfajt.
A Nouvelle Vague név beszédes: azonnal tudjuk belőle, hogy francia zenekarról van szó, hogy kötődik a 60-as évek kultikus francia filmjeihez, melyet szintén így neveztek: francia újhullám. Hogy kötődik a 80-as és 90-es évek könnyűzenei forrásaihoz, amelyeket szintén new wave-ként, új hullámként emlegettünk, s volt benne punk, post-punk, és elektronikus popzene egyaránt. S végül kötődik ahhoz a zenei irányzathoz is, amely az új hullám portugál nevét viseli: a bossa novához!
Ez a zenei egyveleg nagyon izgalmasnak bizonyul, és a zenészek ezt spékelik meg általában egy-két csodás tehetségű énekesnő énekével, mindig másokkal! Fellépett már a zenekarral Camille Dalmais, Melanie Pain, Phoebe Killdeer, Marina Celeste, Nadeah Miranda – ők mind, szólóénekesént vagy saját zenekarukkal is sikeres és tehetséges előadók -, aztán a nálunk is ismert Vanessa Paradis, és még egy férfi is: Gerald Toto.
Eszembe jut erről a furcsa zenekari körforgásról és a koncepcióról a magyar Budapest Bár, amelynek énekesei szintén saját jogon, saját produkcióikkal váltak híressé, de a híres, régi magyar dalok megmentése és felfrissítése érdekében a Budapest Bár lemezek felvételére és a Budapest Bár koncertekre összeállnak időről időre. Egy jelentős különbség a Budapest Bár és a Nouvelle Vague közt: az előbbi főleg magyar dalokat újít meg, az utóbbi pedig a francia sanzon hangzásvilágára formálja át a világ számos híres (többnyire nem francia) dalát.
Most tehát Mareva Galanter-val és Liset Aleával jött el a zenekar Budapestre. Az a38 hajón játszottak sanzonosított Dead Kennedys-t, Sex Pistols-t, Joy Divison-t, Depeche Mode-ot… a dalok angolul, néha franciául szóltak. De volt egy spanyol szám is: eredetileg Mano Negra játszotta a „Mala Vidá”-t.
A kedvencem ez a dal (2006-os lemezük címadó dala volt), a cikk címét is ennek a dalnak a szövegéből kölcsönöztem: https://www.youtube.com/watch?v=ekQZPozjCX8
A zene Nouvelle Vague – a filmrészlet pedig egy Godard-filmből való, több mint 50 évvel korábbról…! Mégis tökéletes az összhang a kép és a zene ritmusa közt! A „Bande a part”, magyarul „Külön banda” című filmben a fiatal Claude Brasseur (korombeliek Vic papájaként ismerhették meg, a Házibuli című filmben!), Anna Karina és Sami Frey táncol. További filmtörténeti érdekesség, hogy Tarantino erről a filmről nevezte el filmgyártó cégét, „A Band Apart” a neve…
A számot egyébként eredetileg egy alig ismert New Wave zenekar adta elő a 80-as években, The Lords of the New Church a nevük, erős idegzetűek és kellő humorérzékkel rendelkezők itt megnézhetik:
https://www.youtube.com/watch?v=5CYN14Ki5o8
Akik pedig további Nouvelle Vague számokra vágynak inkább, azoknak ajánlom a Just Can’t Get Enough című számot (eredetileg Depeche Mode): https://www.youtube.com/watch?v=SbR_u5oMq1s&feature=related
Koncerthangulat az eheti turné egyik felvételével, Liset Alea énekli az In a Manner of Speaking című számot:
https://www.youtube.com/watch?v=mpdFtG1_5RY
Egy kis bolondozás interjú címén:
https://www.youtube.com/watch?v=Dx0GKuOtUEk
Egy francia szám (lehetne több!):
www.facebook.com/#!/video/video.php
És egy szám (eredetileg The Clash), aminek a hangzását gyökeresen megváltoztatta a Nouvelle Vague… The Guns of Brixton itt:
Végül fotók a budapesti koncertről itt:
http://www.flickr.com/photos/nimachaichi/sets/72157626410314868/
és itt:
https://picasaweb.google.com/bhomoki/NouvelleVagueApr12011#
(A fotós elég jelentős figyelmet szentelt az énekesnők lábainak… férfiolvasóknak már csak emiatt is érdemes megnézegetni a képeket!)
Úgy búcsúzom, ahogy a budapesti koncert utáni facebook-bejegyzését zárta Liset Alea:
Bisous!
Nóra
