Akinek van gyereke, tudja, nem is olyan egyszerű ez a kérdés! A gyerek ízlése és igénye állandóan változik, amit reggel szeretett, este már rá sem néz, vagy fordítva...sok türelem és kitartás kell ahhoz, hogy a család kiskorú része nyitottá váljon az egészséges ételek és az új ízek elfogadására!

Persze ez függ a gyerektől is, mert lehet, hogy születetten mindenevő, és akkor ez a probléma már nem is létezik! De mivel -tapasztalataim alapján állíthatom- sokkal kevesebb gyerek születik „mindenevőként”, mint nem, ezért ez a kérdés sok családban gondot okoz.

Az én gyerekeim is különbözőek, az első kicsi kora óta mindent szívesen megkóstol és mindent rögtön szeret, míg a másik kettővel megvoltak a csatáim ezen a fronton....a legkisebbről egy év után annyi mondható el, hogy nagyon szeret enni, valószínűleg később is szívesen próbál majd ki új ízeket.

Ha nekem valaki panaszkodik, hogy nem akarja a gyereke ezt vagy azt megenni, mindig elmesélem azt a történetet, amelyik nagylányom kétéves kora körülről való. Nem evett meg egy főzeléket ebédre, én nem erőltettem, de este megint elé tettem. Megint nem evett. Maradt még másnapra pár kanállal, és újra kitettem elé, de elhatároztam, ha nem kéri, kap a friss ebédből csak...de a lányom fogta a maradékot és egy pillanat alatt eltűntette...neki elég volt egy nap ahhoz, hogy megbarátkozzon azzal az ízzel. Már kiskamasz, de gyakran járok vele így, amit ma nem eszik meg, másnap kétszer kér belőle...

Általában abból adódik sok probléma, hogy a kezdő anyukák az etetéstől félnek a legjobban. Amikor megszületik a baba, rögtön az az első idegbaj, hogy szopik-e. Pedig ez egy természetes dolog, ha a mama elhiszi, hogy ez nem bonyolult, a gyerek is el fogja...ha a mama ideges, a gyerek átveszi és nem akar enni, sír, hasonló problémák adódnak az etetés körül...ez egy ördögi kör, amire a kismama még nagyobb görccsel reagál és ez így megy addig, amíg az anyuka meggyőzi magát, hogy ez neki nem megy, nincs teje, stb., stb.

Azt gondolom, minden anyukának, aki kezdő, ebben is, mint mindenben, az állatvilághoz kell fordulnia...ha egy emlősnél sem gond ez, és nem apad el a tej, meg képes mind a kicsinyét etetni, akkor nálunk miért lenne ez másként! Lehet, hogy furcsán fog hangzani ez a példa, de ha egy tehénnek vagy egy majomnak megy ez, nekünk miért ne! Ha ezt nem felejtik el az anyukák, és megnyugszanak, mindenféle rossz szokás kialakulása, ami a kisbaba etetéséhez kapcsolódik, és később annyi sok baj forrása, elkerülhető!!!

Persze a kisgyerek evési szokásainak a kialakításában is a lényeg a szülői példamutatás. Ha a szülő sem válogatós és minden kerül az asztalra, akkor a gyerek automatikusan ki fog próbálni mindent, mert bízik a szüleiben: ha ők szeretik, rossz nem lehet.

Mostanában állandóan arról beszélünk, hogy a minőségi táplálkozás drága, esélye nincs rá egy szegény gyereknek. Én meg azt gondolom, hogy a „gazdag” gyereknek sincs, ha nem foglalkoznak ezzel a szülei...és a „szegény” gyerek is táplálkozhat egészségesen, ha figyelnek erre a családban.

TV-műsorban kérdeztek gyerekeket, hogy mit visznek enni az iskolába: és néztek a gyerekek, mint a moziban! Nem értették a kérdést! Nem visznek semmit, mert anyu-apu ad pénzt és azt elszórják a büfében, ahol köztudott, hogy csak olyan dolgokat lehet venni, amit a gyerek szeret, de nem egészséges: cukrot, csokit, csipszet, kólát, hadd ne soroljam tovább!

Na most kedves anyukák, „szegények” és „gazdagok”, venni kell egy nagy zsömlét, kenni kell bele valamit, sajtkrémet, vajat, vagy csak egy kis mustárt, bele kell tenni egy szelet felvágottat, de ha az nincs, marad „csupasz” a szendvics, mellé kell tenni két darab megtisztított sárgarépát, és egy almát. Nem számolom ki mennyibe kerül, de sokkal olcsóbb, mint a büfé, és sokkal-sokkal egészségesebb! Mellé még fél liter tea, vagy csak víz, és már nyugodt az ember, hogy a gyereke nem éhezik-szomjazik ebédig.

Ugyanez megtehető reggelire is! A nagy átlag nem reggelizik iskola előtt, a „szegénynek” nincs mit, a „gazdagnak” meg rohan az anyja, nincs idő, azért, hogy ne legyen szegény! Szóval az, amit a büfében magukba nyomnak a gyerekek, rendszerint az első étkezésük a napon. Hogyan lehet koncentrálni, dolgozni és nőni éhezve vagy silány étkeken!

Minden családnak kell lennie 15 percének a reggelire. Egy zsemle,  egy pohár tej, vagy egy kis müzli a tejbe, vagy egy banán, egy pohár kakaó egy pogácsával, egy mézes kenyér, egy kockasajt, soroljam? Ezek nem luxuscikkek, de már nem megy el iskolába a gyerek úgy, hogy az első órában kiájuljon a padból.

Ugyanígy fontos, hogy amikor hazaérnek az iskolából, szoktassuk hozzá őket: nem csokizunk, nem sütizünk, legfeljebb később, hanem előbb eszünk egy szelet sajtot, egy puffasztott rizsszeletet, egy müzliszeletet, akármit, és hozzá egy-két darab gyümölcsöt vagy zöldséget nyersen.

Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni egész héten, a legcélszerűbb a hétvégén mindent megvenni a hétre a piacon: eltervezni, hogy melyik napon mi legyen az ebéd, aki otthon ebédel, vagy mi legyen a vacsora...egy-két óra munka van ezzel a hétvégén, de nem lesz fejetlen a hét az étrend szempontjából. Lesz otthon főzeléknek való, rágcsálni- és nassolnivaló, tízóraira- és uzsonnáravaló!

Mindezeken felül kellenek a kis trükkök, a kedvcsinálók ahhoz, hogy a gyerek szívesen rágcsáljon édesség helyett zöldséget, gyümölcsöt. Azt tapasztaltam, hogy időnként nincs kedvük a gyerekeimnek egy almára egyben. Ilyenkor szépen megreszelem szálkásra az almát, és így fejenként már kettő is elfogy, pláne ha még egy kis banánt is karikázunk bele. Máskor kettévágom a kiwit és versenyt rendezünk, ki tudja szebben kikanalazni a kiwi belsejét. Négybe vágom a narancsot, a héjánál bevágok egy kicsit a gerezd két végén, és a bevágásnál megfogva a narancs héját a gyümölcsöt kifordítom. „Szájharmónikázni” lehet vele, amíg a húsát kiesszük...De nagy kedvenc nálunk a sima joghurtba kevert karikára vágott banán (de még a joghurtba kevert aprított fokhagyma is!), vagy a tányérra fektetett banán egy kis tejszínhabbal díszítve.

Hogyan lehet bármilyen zöldségből finomat főzni, amit a gyerek is biztosan meg fog enni, arra van egy nagyon jó receptem. A neve: rakott valami, ami a hűtőben éppen van.

Ez az étel a rakott dolgok variációja, szabadon -alapanyagtól és fantáziától függően- variálható! Meg kell főzni a rizst, amíg fő, apróra kell vágni a zöldséget, (én már mindenből próbáltam, van „cukkini-padlizsán-paradicsom egyben párolva kiskockában”, zöldbabos, „lecsós”, káposztás változata...) és egy kis olajon puhára kell párolni, ízlés szerint fűszerezhető, kicsit lehet pikáns, lehet zöldfűszerekkel tarkítani, stb. Amikor készen van a rizs és a zöldség, el lehet készíteni a darálthúst is, vagy csak simán megfőzni egy kis olajon ezt is fűszerekkel, vagy lehet készíteni egy pörköltalapot, ki-ki hogy szereti. Azért írtam az elején, hogy ez az étel abszolút fantázia-függő, mert ha éppen nincs otthon darálthús, akkor sincs baj.

Egy kiolajozott tepsibe beleöntöm a rizst, arra ráöntöm a darálthúst, ha nincs, akkor kockára vágott sonkát, vagy párizsit, vagy karikára vágott virslit, vagy kolbászt, szóval akármit, ami húsféle és szeretjük...de lehet karikára vágott keménytojás is, ha finom vele a rakott krumpli, akkor más is!

Amikor ezzel készen vagyok, akkor jöhet rá a párolt zöldség, amit próbálok nem mutatni a maga "csupasz" állapotában a gyerekeimnek, hogy ne fujjoljanak: ma már megint „legelni” fogunk! Amikor a tepsiben van már a zöldség is, akkor jöhet rá a tejföl, és ha van otthon, akkor arra még a reszelt sajt!

Pár napja csak brokkoli és párizsi volt itthon, de a brokkolit csak én szeretem. Nagyon apróra vágtam, még az anyja sem ismerte meg mire a fűszerekkel megpároltam, de azért nagyon nem lett puha, hogy ne főzzem ki belőle a lényeget. Összekevertem a tejfölt, a reszelt sajtot és két nyers tojást, majd ezt a krémet ráöntöttem a brokkolis-párizsis rizsemre. Összesütöttem, a tetején lett egy aranyló „páncél” és a gyerekeim dupla adagot ettek belőle...persze csak a végén árultam el, hogy azok az apró zöld dolgok, amit szerettek, brokkoliból származtak! Nem bánták, azt hiszem ezentúl gyakrabban lesz nálunk brokkoli is.

Még egy gyors és variálható zöldséges receptem van: a krémleves! Dobáljunk bele egy edénybe zöldségeket, öntsünk rá vizet, főzzük meg, közben fűszerezzük, amikor puha már a zöldség turmixoljuk össze és a végén sűrítsük tejföllel vagy tejszínnel. Tíz perc alatt kész a leves és nagyon finom. Legalább heti egyszer készítek cukkini-, karalábé-, vagy zellerlevest ilyen módon. Annyi zöldséget főzök meg, hogy sokszor nem is kell liszttel sűríteni, a tejföl vagy a tejszín elég bele.

Együnk több zöldséget, mert egy héjában sült krumpli egy kanál fokhagymával ízesített tejföllel vagy joghurttal leöntve és hozzá egy adag reszeltrépa saláta már sokkal finomabb és egészségesebb vacsora például, mint a kenyér vagy a hamburger a gyorsétteremben!

Zsófi