A Föld napja nem is lehetne jobbkor, mint nagypénteken! Idén április 22-én összecsúszik a múlt és a jövő: emlékezünk Jézus kereszthalálára, és tehetünk valamit a jövőnkért. Hogyan? Úgy, hogy például kimegyünk a házunk elé, és összeszedjük az utcában és a legközelebb eső parkban, játszótéren a szemetet.
Nekem ehhez nem kell ünnep, minden nap megteszem, példát mutatok a gyerekeimnek és mások gyerekeinek is..ahová én járok a gyerekeimmel, teljesen függetlenül attól, éppen hová, ott egy idő után már nem szemetelnek a gyerekek a jelenlétemben, mert azonnal felveszem... és ezen természetesen annyira meglepődnek, hogy elszégyellik magukat...
Néha persze megkapom, hogy „anyaaa, olyan cikiii vagy!”, de ettől függetlenül szedik velem együtt más szemetét a gyerekeim is. A férjem pedig olyan mesterfokon űzi ezt, hogy már közmondásos a falunkban, ahonnan származom, hogyha szemetes a szüleimmel szemben lévő kis játszótér, a polgármester, aki ráadásul még a szomszédunk is, „viccesen” megállapítja apámnak: "össze kell szedetni a szemetet, mert különben jön a vőd és összeszedi".
Ugye mi szeretnénk polgári ország lenni...ami nem attól lesz, hogy azt mondjuk, "az" vagyunk, hanem attól, ha úgy is teszünk, mintha! Bizony-bizony egyáltalán nem megalázó lehajolni más szemetéért! Legyen neki megalázó, hogy eldobta! Szégyellje ő magát, ne én, aki összeszedem...
A Föld napja mozgalom egyik jelmondata: "Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?" Ez a gondolat és alapállás nekem nagyon tetszik, és ha jól belegondolok, mindig is ezt képzeltem magamról nagyképűen és szerénytelenül, hogy: ki monda? Nekem senki! A saját környezetemben mindig próbáltam megváltoztatni a "világot", ha máshogyan nem is, legalább azzal, hogy lehajoltam más szemetéért szívesen.
Öröm tudni, hogy az 1970 április 22-én, a Föld védelmére indított mozgalomba mára 125 ország polgárai és civilszervezetei kapcsolódtak be. Ma hallottam a TV-ben, hogy Észtországban például sikerült egy nap alatt többszáz illegális szemétkupacot, szeméttelepet felszámolni úgy, hogy sok ember egyszerre kezdett el takarítani a hazájában.
Szóval ha sokan akarnak-akarunk valamit, akkor annak már van eredménye is!
Néhány napja írtam (http://kerjtanacsot.blog.hu/2011/04/19/husvet_kozeleg_2#c13269333), hogy a falusi szokások egyike volt nagytakarítani a nagyhéten, kifényesíteni még a szerszámokat is. Ha valaki ezen a héten nem fejezte be a rendrakást, akkor most kétszeres indokkal és kedvvel láthat neki: népi hagyományörzőként a Föld tisztább jövőjéért indított mozgalomnak is részesévé válhat. Mostmár legalább értem, miért nem fejeztem be a lakás csinosítását idáig. Vártam a legmegfelelőbb pillanatra, ami most jött el!
Kívánok mindenkinek csendes és meghitt nagypénteket, valamint aktív és dolgos "Föld napját"!
Zsófi