Nóra felidézte (http://kerjtanacsot.blog.hu/2011/10/18/szinesznok_a_ma_asszonyarol_a_film_szinhaz_muzsika_1960_julius_1_i_szamabol) 1960-ból Tolnay Klárit, aki egy interjúban mondta el, mi a véleménye a modern darabok női alakjairól, és saját női kortársairól:

„...milyenné vált a ma asszonya? Úgy gondolom, ezerféle árnyalatúvá. A modern nő dolgozik, politizál, szül. Anya, s férfimunkát is végző ember együtt. S este még erőt kell gyűjtenie arra, hogy szép tudjon lenni… És bár a nők sokfajta munkát vállaltak magukra, sok a válás, az összezördülés. A dolgozó férj kiabál: ideges vagyok. És a dolgozó nő joggal szólhat vissza: én éppen olyan ideges vagyok.”

Tolnay Klári úgy nyilatkozta mindezt 1960 nyarán, 46 évesen, hogy –tudjuk róla!- számára egész életében a színház volt az első. És az is maradt haláláig. Ő volt „A” SZÍNÉSZNŐ sok generáció számára!

Élete kalandos volt: az úri-birtokos családból indulva, az apácáktól kapott útravalóval, a kezdeti kudarcok ellenére ünnepelt színésznővé vált fiatalon.

1914-ben született, és még csak húsz éves volt, amikor többszöri sikertelen kísérleten túljutva, 1934-ben felkérik első filmszerepére.

Erre így emlékezik a Tolnay Klári: "Egyes szám első személyben" című könyvben, amelyet Párkány László írt:

„1934 tavaszán a Tolnay Klári név talán nem is fordult elő a színlapokon, hiszen csak néma vagy kurta mondatos szobalány-szerepekben "léptem fel"...Éppen ezért meglepett a Reflektor filmprodukció felkérője.
Budapest, 1934. augusztus 17.
Nagyságos Tolnay Klári színművésznőnek, Budapest.
Megállapodtunk Önnel abban, hogy Meseautó filmünk egyik szerepét Ön fogja eljátszani. Ezen szereplésért fizetünk Önnek naponta 40 P-t, azaz Negyven pengőt, mely összegből a szokásos adók levonásba hozatnak.
A felvételek az Ön számára kb. f. hó 23-24-én fognak megkezdődni. Mi csináltatunk Önnek egy ruhát, mely a produkció tulajdonát képezi. Teljes tiszlelettel - Reflektor, filmprodukció. »

Így indul a fényes karrier.

Jönnek a filmek, amelyből szerintem a legemlékezetesebb a “Katyi” című. Szülőföldjéről hozott palóc tájszólással alakítja a cselédlányt, nagyszerűen.

1936-ban férjhez ment Ráthonyi Ákos filmrendezőhöz. Első igazi sikere a színpadon 1938-ban a “Francia szobalány” a Vígszínházban. Erre így emlékezik a már említett életrajzi könyvben:

“Jób (Jób Dániel rendező és színházigazgató) hangja a fülemben: - Tévedtem. Nem lesz belőled igazi színésznő. Idevezetett az örökös filmezés. Megmondtam neked, a film tönkreteszi a színészt. Nincs egy őszinte mozdulatod, se magyarul, sem palócosan nem beszélsz már, nem érted a darab nyelvi humorát. Ez egy förgeteges vígjáték, kedvesem...!
Teremtőm! A színházba jövet plakátok úsztak el mellettem, felettem transzparensek. A színház nagy önbizalommal hírdette a város 1938. október 15.-i szenzációját: a Francia szobalányt, Tolnay Kárival a főszerepben.
Megszólalt az ügyelő:
- Művésznő, kérem a színpadra, megkezdjük a második felvonást. Szedlacsek néni is visszanyerte a hangját.
- Tudod, gyöngyöm, hogy kereken húsz percig rázott ez az istentelen direktor?
- Csak húsz percig? Nekem többnek tünt...”

A rendezőnek nem lett igaza, a közönség l0-15 percig ünnepelte Tolnay Klárit, a szobalány alakítóját.

“Fel kell jegyeznünk, hogy megérdemeltebb tapsvihart régen hallottunk. Tolnay Klári, Deval darabjának címszerepében egészen példátlan sikert aratott." /Budapesti Hírlap/

Tolnaynak 1940-ben született meg Zsuzsa lánya, akivel viharos volt a kapcsolata. Ráthonyi, a férj, a háború után elhagyta az országot, Tolnay Klári nem ment vele…

Erről az időszakról így emlékezett:

“Minden darab kegyetlen kerítő..."

“Darvas Ivánnal 1946-ban találkoztam Várkonyi Zoltán Művész Színházában. A szerelmesek esztendeje volt ez az év: ekkor talált Apáthi Imre Sennyei Verára, Várkonyi Zoltán Szemere Verára s én itt ismerkedtem meg Ivánnal. Feljegyzésre érdemes, hogy ekkor esett szerelembe Pécsi Sándor Lorán Lenkével, de ebből nem lett házasság.
Valóban szép tavasz volt, Halász Rudolf még dalt is írt, hozzám címezve: 'Te vagy a fény, az éjszákában...Várkonyi, Anouilh Euridiké-jét vette elő. Majdnem teljes volt a szereposztás, kivéve Orpheust, rá nem talált megfelelő színészt Várkonyi. Rátkai Marci bácsi buzgón ajánlgatta egyik tanítványát, akit valamiért kirúgtak az akadémiáról, s most tolmácskodik valahol. Várkonyi sürgősen üzent érte.
Köztünk már a harmadik próbán kitört a szerelem. Szerencsére nem egy szezonig tartott, hanem majdnem 13 évig.
Az Euridike kirobbanóan nagy siker volt. Cs. Szabó László például ezt írta: "Darvas Iván még teljesen nyers. Szűzi hitének és nem tudásának köszönheti, ha mégis fej fej mellett lépést tart Tolnay Klári félelmetes tudású játékával, amely láthatólag őt is elragadja s tanítja."

Tolnay Klári ekkor 32 éves volt, Darvas Iván 21!

A Vígszínház épülete és társulata hatalmas károkat szenvedett el a háborúban.

A színésznő karrierje 1948-ban vett fordulatot, amikor Benkő Gyulával, és Somló Istvánnal együtt a Vígszínház igazgatójává nevezték ki. E művész-hármasnak köszönhető, hogy a Vígszínház visszatalált egykori önmagához.

A lányával való kapcsolatára bizonyára erősen hatottak ezek az évek. Az 5-6 éves gyereknek meg kellett élnie a háború borzalmai után azt, hogy apja elhagyta, anyja pedig állandóan dolgozott, és még újra férjhez is ment. (Idézzük fel újra Tolnay 1960-ban tett nyilatkozatát arról, hogy a női szerep mennyire átalakult, megváltozott, milyen sok erőt kíván a nőtől a modern élet. Szól ez a kijelentés saját keserű tapasztalatairól is!)

Lánya, Ráthonyi Zsuzsa 16 évesen, 1956-ban úgy döntött, hogy elhagyja édesanyját, és Nyugatra megy apja után. Először Londonban élt, majd férjével Bécsbe költözött, ahol rádiós zenei szerkesztőként dolgozott.

Tolnay Klári több interjúban is megemlítette egészen haláláig: mennyire fájt neki az, hogy nem tudott olyan anya lenni, amilyen szeretett volna, és talán ennek is köszönhető, hogy lánya elhagyta kamaszként.

Talán az is hatott anya és lánya kapcsolatára, hogy Zsuzsa úgy nőtt fel, édesanyja új férje “félúton” volt korban közte és Tolnay Klári közt. Amikor 16 évesen, 1956-ban Londonba utazott, Darvas Iván még csak 31 éves volt, anyja már 42...

Tolnay Klára ez utáni korszakát is a játék töltötte ki. Nagy színházi sikerek, és még nagyobb filmsikerek következtek...

1990 és 1998 közt rengeteg színházi szerepet kapott, megcáfolva azt az állítást, hogy “öreg” színésznőkre kevés szerep vár. Volt olyan év, amikor öt főszerepet játszott el.

1998 őszén a Nemzeti Színház méltó szerepet szánt neki: Szabó Magda Régimódi történetében ő lett volna a szeretetre méltó apácafőnök, de október 28-án meghalt a művésznő.

Akit érdekel az is, hogyan lett bele szerelmes 1945-ben a kor egyik legnagyobb íróegyénisége, a nős Márai Sándor, itt olvashat róla:

http://magyarorszag.ma/modules.php?name=News&file=article&sid=9674

Zsófi