Ugye jól tudjuk, ki volt Dugovics Titusz. Hős katona, és várvédő, Hunyadi seregének legendás alakja, aki még az életét is feláldozta, hogy a török ne tudja kitűzni a zászlót a nándorfehérvári csatában a várra...amikor Dugovics látta, hogy nem tudja megakadályozni a törököt abban, hogy a zászlót kitűzze a várfokra, akkor inkább magával rántotta a mélybe.

  Ez a történet több festőt megihletett, de a leghíresebb Wagner Sándor 1859-ben készült festménye, amelynek a címe: „Dugovics Titusz önfeláldozása”, és a Magyar Nemzeti Galériában van.

E hős emlékét legjobban a Vas megyei Nagysimonyi községben ápolják, ahol Dugovics Titusz -állításuk szerint- született. Van a faluban egy kőkereszt az emlékére, és róla nevezték el az általános iskolát is.

"Szülőfaluja" méltán lehet büszke...vagy csak lehetne?

A történészek nagy illúziórombolók! És „törökgyilkoló”-gyilkosok?

A hős várvédő -a történészek kutatásai alapján biztosan állítható- kitalált személy volt. A történészek megállapították, hogy egyedül Antonio Bonfini: „A magyar történelem tizedei” című művében van utalás a zászló kitűzésének megakadályozására, de a szerző nem nevezte meg a hőst.

„Emlékeznek egy zászlóval odalopakodó törökre, aki gyorsan kúszott fölfelé, a legmagasabb toronyra, hogy királyának jelvényét annak a csúcsára kitűzze, és ezzel bátorságot öntsön a többiekbe […]. Nyomban utánaered egy magyar, és mielőtt amaz a nemzeti zászlót ledobná, a torony tetején verekedni kezdenek. És mert a magyar másképp nem tudja megakadályozni, megragadja a törököt, és a legmagasabb csúcsról azzal együtt a mélybe veti magát.”

Bonfini a történet forrásáról azt írta, hogy: szóbeli hagyomány. Ami körülbelül annyit jelent, hogy beszélnek egy ilyen történetről, de a tényeket nem ismerjük.

Aztán teltek-múltak az évszázadok, nincs említés Dugovicsról, mígnem 1824-ben a Tudományos Gyűjtemény először említi őt név szerint.

A Gyűjteményben megjelent cikk arra hivatkozott, hogy Vas megyében előkerült egy dokumentum. Dugovics Imre birtokában volt egy adománylevél, amit ősének, Dugovics Bertalannak adott Mátyás király. Dugovics Bertalan apja pedig a hős Titusz volt, jelentette ki Dugovics Imre.

A történészek minden lehetséges forrást megvizsgáltak, és kiderült, hogy az adománylevél hamis. Ezt valószínűleg Dugovics Imre rendelte meg, felmenője hősi tettének bizonyítására.

Végül összeállt a kép: a 15. századi források vizsgálata azt mutatja, hogy keringett egy történet az ismeretlen várvédő katonáról, aki bebizonyította hősiességét a zászlócserével próbálkozó török megölésekor.

A 18-19. század fordulóján ezt a vitéz tettet fedezte fel a magyar történelmi emlékezet, és így vált a romantikus nemzeti múlt-kép fontos részévé.

Az 1820-as évek elején ezt a történetet használta fel Dugovics Imre, hogy saját családját rokonságba hozza a hőssel. „Bizonyítékként” hamis oklevelet készíttetett magának, azonban ő sem gondolta, hogy Dugovics Titusz alakja bekerül majd a nemzeti panteonba.

Én azt gondolom, hogy Dugovics Titusz személyétől függetlenül történelmi tény, hogy világra szóló győzelmeket aratott a török felett Hunyadi János, és fia, Mátyás király, megakadályozva azt, hogy Európa gazdaságilag mindig fejlettebb nyugati részét is veszélyeztesse a török „feudalizmus”, amely évszázadokra vetette volna vissza a fejlődést. Ahogy tette ezt Európa keleti felén! Van mit megköszönni várvédő őseinknek, bárhogyan is hívták őket!

Zsófi