Mindenki, aki látta a Vaslady című filmben Meryl Streep alakítását, borítékolta: ő fogja kapni az Oscar díjat az idén! Sőt, aki nem látta, még az is...

Pár napja egy filmes fórumon olvastam egy beszélgetést, így hangzott:

- Ki a kedvenc színésznőd?

- Meryl Streep.

- Ne már, őt nem ér mondani! Ő MINDENKINEK a kedvence!

És tényleg! Mi is írtunk már róla, legutóbb a Julie és Julia című film kapcsán, amiben szintén lenyűgöző volt:

kerjtanacsot.blog.hu/2010/04/05/julie_es_julia_egy_filmelmeny_haziasszonyoknak

Szinte nem is tudnék olyan alakítást említeni a munkásságából, amelyben átlagos, szürke, vagy pláne rossz lett volna. És még csak nem is arról van szó, hogy idővel beérett a művészete - hiszen már az 1978-as Szarvasvadászban, a 79-es Kramer kontra Kramerben, 81-ben A francia hadnagy szeretőjében, 82-ben a Sophie választásában olyan kimagaslóan jó volt, hogy harmincas éveinek elejére már színészkirálynőként kezelte az egész világ. Első két Oscar díját is ekkor kapta!

A harmadikat pedig most, 30 évvel később! Közben további Oscar-jelölések - összesen 17!  Eddigi pályafutása során összesen 111 díjat szedett össze.

De ami ennél is fontosabb: nem csak a filmes szakma, a kritikusok, hanem a közönség is imádja. Szerepválasztásaiban nem hibázik, interjúiban szerény és kedves, jó humorú. Nincsenek botrányai, férjével, Don Gummerrel 1978 óta házasok, négy felnőtt gyerekük van, akik közül ketten színésznők lettek, egy szem fia pedig zenész.

A Vaslady megint csak tökéletes választás volt a részéről (igen, úgy képzelem, ő azon kevesek egyike, akiket nem a rendező és a producer választ, hanem aki maga választhatja meg, hogy mit szeretne játszani...). A film talán csalódás lehetett azoknak, akik a nyolcvanas évek bonyolult angol politikai helyzetét szerették volna részletesen megismerni, meg azoknak is, akik csakis az erős, rendíthetetlen Thatchert akarták látni! De mindenki mást lenyűgözött a karrierje csúcsára ért nő - aki egy száz százalékosan férfiak uralta világban száznyolcvan fokos fordulatot hoz a hazája történelmébe! És a hatalomból kicsúszó, öregen esendő, élete hű társát elengedni nem tudó nő is. Meryl mindkettőt tökéletesen hitelesen alakítja a filmben - sőt, nem is alakít, hanem átlényegül Margaret Thatcherré! És elviszi a filmet, persze...semmilyen más aspektusa nem tud érvényesülni a történetnek - csakis az ő személye, személyiségfejlődése. Ne felejtsük el megemlíteni: a film sminkesei is Oscart kaptak, tökéletesen megérdemelten: még sohasem láttam ennyire tökéletes öreg-sminket. Jellemző: a férjem a moziból kisétálva azt kérdezte, "De ugye öregen már nem Meryl Streep alakította?"

Nézzünk pár bejátszást, és örüljünk együtt a díjának!

Egy jó interjú, melyben azt mondja, a Vaslady egyfajta női Lear király-alakítás volt a számára:

Időben visszafelé haladva, a Julie és Juliában:

És a 30 évvel ezelőtti Sophie választása (amelyből a kulcsjelenetet kellett volna belinkelnem, amelyről a film és a regény a címét kapta - de azt sajnos nem bírom megnézni, annyira beleszakad a szívem...):

Szeretettel válogattam:

Nóra