Nóra már megemlékezett egy érdekes kisfilmmel a Nőnapról(http://kerjtanacsot.blog.hu/2012/03/08/a_mi_napunk_5), és most én is különös módját választottam az ünneplésnek.
Ha azt gondolnánk, hogy a múzeumba, galériába járók száma egyre kevesebb, és elavult, kispolgári csökevény régi korok műalkotásait nézegetni, akkor megnyugodhatunk, mert ez egyáltalán nincs így.
Az elmúlt évtizedben hódítanak a megakiállítások: olyan festményeket állítanak ki egy helyen a szervezők, amelyeket soha senki sehol nem láthatna együtt. Ilyenkor az emberek képesek akár több órát is sorban állni türelmesen, hogy bejuthassanak az eseményre.
Tavaly novemberben nyílt, és ez év február ötödikéig volt megtekinthető Londonban, a National Gallery-ben Leonardo Da Vinci képeinek kiállítása. (https://www.youtube.com/watch?v=AkoZwsUH26M&feature=related)
Hosszú időt vett igénybe, míg az angol szervezők meg tudták győzni például párizsi és krakkói kollégáikat, hogy a féltve őrzött kincseket kiadják erre a pár hónapra a National Gallery-nek.
Így "találkozhattak" végre a művészettörténet -konkrétabban Leonardo Mester- halhatatlan nőalakjai.
Az én kedvenc Leonardo-portrém a „Hölgy hermelinnel.
A hölgy a képen egy tizenhat éves fiatal lány volt, Cecilia Gallerani, aki egy előkelő család művelt leánya, és Ludovico Sforza milánói herceg szeretője volt, amikor a kép készült róla, 1489-ben.
Ceciliának érdekes élete volt, gazdag családba született, és hat fiútestvérével együtt taníttatták. Hamar megtanult latinul, ismerte az irodalmat, a filozófiát, énekelt, és zenélt.
1489-ben találkozott Sforza herceggel, akinek évekig volt a szeretője, és akitől 1491-ben fia született. A herceg
házasságkötése után felesége rájött titkos viszonyukra, és ekkor Ceciliának el kellett hagynia a milánói udvart. 1492-ben férjhez ment, majd férje halála után visszavonultan élt.
1489-ben a hercegi udvarban ismerkedett meg Leonardo Da Vincivel, és a Mester munkásságának köszönhetjük, hogy még ma, fél évszázad után is megcsodálhatjuk legalább annyira rejtélyes és gyönyörű mosolyát, mint amit később Leonardo Mona Lisának is megfestett.
Zsófi
