Már 2010-es bemutatása óta terveztem, hogy megnézem a Bibliothéque Pascal című magyar filmet, melyet Hajdu Szabolcs rendezett. Nem is a Filmszemlén nyert díjai, vagy a jó kritikák miatt érdekelt, hanem egy Hajdu Szabolcs-nagyinterjú miatt, amit az Origón olvastam.
De valahogy csak tegnap jutottam el odáig, hogy az m1-en, késő este tényleg meg is néztem a filmet. Ajánlom: ha valahol lehetőségetek nyílik rá, ti is nézzétek meg. Annak ellenére javaslom ezt, hogy a film messze nem „hibátlan”, és nem könnyű, pihentető néznivaló.
A címadó Bibliothéque Pascal a nevével ellentétben nem könyvtár – hanem egy extrém bordélyház neve, mely Liverpoolban található, s mely azt kínálja kuncsaftjainak, hogy a leghíresebb világirodalmi művek egy-egy jelentét eljátszva valósíthatják meg perverz vágyaikat. A film pedig a magyar-román keverék származású Mona története, aki valahonnan Romániából kerül – akarata ellenére – szexrabszolgának ebbe a műintézménybe. Otthon a nagynénjére hagyott, ám időközben a gyámhatósághoz került három éves kislánya várja, hogy Mona megszabaduljon, hazatérjen és újra magához vegye.
Ez a történet önmagában egy igazi, súlyos, kelet-európai dráma – ám ahogy Hajdu Szabolcs elmeséli, úgy korképnél jóval több lesz belőle! Több is, és más is.
Mona életét és felnőtté válását ismerjük meg, ahogy haladunk a történetben – de méginkább Mona fantáziabirodalmát, a valóságtól erősen elemelt képekkel, csodákkal, Márquez-féle mágikus realizmussal fűszerezve. Aki szereti Emir Kusturica filmjeit, annak itt is nagyon fog tetszeni a balkáni szürreál – de nevetni nem nagyon fog tudni ezúttal… Aki szereti David Lynch filmjeit, az a Bibliothéque Pascal-ban is meg fogja találni az emberi gonoszság elképzelhetetlen mélységeit, de ezúttal a sokak által istenített „sokszínű” Európába helyezve. Aki Peter Greenaway filmjeit tudja élvezni, annak élvezetes lesz a játék a színekkel, a szimbólumrendszer, amit Hajdu kalotaszegi népművészettel is fűszerez!
Ötös a film látványvilága, és nekem nagyon tetszett a főszereplő, Török-Illyés Orsolya játéka is (aki egyébként Hajdu Szabolcs felesége). Azt írtam az elején: a film nem hibátlan, és ezt leginkább a forgatókönyvre értettem (amit Hajdu maga írt). Számomra elhibázottnak tűntek az arányok – ahhoz képest, hogy a cím nagy hangsúlyt ad Mona bordély-beli tartózkodásának, túl hosszú a film bevezető szakasza (utazgatásai, kislányának megfogantatása, s az időszak míg kikerül Angliába). Néha leül a történet, és az önmagukban érdekes részletek együtt nem válnak elég izgalmassá.
De ez már szőrszálhasogatás! Összességében nagyon örülök, hogy egy fiatal magyar filmrendező ilyen színvonalú filmet készített, és remélem, hogy nem települ Amerikába (ahogy az interjú szerint tervezi).
Íme a film trailere:
És az interjú az Origón:
Nóra