Szögezzük le: szeretem az ünnepeket, minden ünnepnek megvan a maga sajátos, csak rá jellemző hangulata. A karácsony a legmeghittebb családi ünnep, húsvétkor örülünk, hogy itt a tavasz, március 15-én átérezzük Petőfi lelkesedését, hazaszeretetét. Augusztus 20-a pedig az az ünnepünk, ami jelzi a nyár végét - fennkölt, mert az állam alapítását ünnepli, de egyben kicsit vásári hangulatú is, mert kirakodóvásárokkal és tűzijátékkal ünnepeljük.
Idén négy napos ünnep lett belőle, mert keddi napra esett. Mi is igyekeztünk kihozni belőle a legtöbbet - négy nap, az már majdnem egy mini-vakáció! A gyerekeknek persze a nagy vakáció is zajlik még, de nekünk, felnőtteknek azért általában nyáron is dolgoznunk kell. A négy napos ünnep ez alól kicsit felment legtöbbünket.
Úgy alakítottuk, hogy lehessünk egy kicsit itthon is együtt - de volt benne állatkerti látogatás is, hajókázás a Dunán, strandolás a margitszigeti Palatinus strandon, korzózás a Duna-parton, a Parlamenttel szemben, a Batthyány tér körül felépült ünnepi kirakodóvásárban. A fiúk bicikliztek a falunk melletti erdőben, a kertünkből megnéztük a kis tűzijátékot, majd a tévében a nagyot is.
Utána mi, felnőttek belenéztünk az István, a király jubileumi előadásába is - de hamar, szomorúan el is kapcsoltunk. Gyatra színészi alakítások és hamisan éneklő szereplők, vásári színvonalú hangszerelés, a nézőt ostobának tekintő rendezés - vagy a rendezőnek tényleg nem voltak kifinomultabb ötletei, mint a katonai egyenruhák, és a vörösen világító keresztek?! Azt gondolta, nem értenénk meg a mondanivalóját, ha ennél kevésbé direkt eszközökkel mutatná meg? (...ha már egyáltalán ragaszkodott hozzá, hogy a politikai nézeteit rendezze bele a 30. évfordulóját ünneplő darabba, ami a rendszerváltozás korának emlékezetes műve volt - eddig...) Ha ezzel a rendezéssel akarta bebizonyítani, hogy igenis méltó volt a nemzet színházának vezetésére - akkor épp az ellenkezőjét érte el, ez a színvonal nem ütötte meg a nemzeti színházi mércét. Ha vissza akart vágni az őt leváltóknak - akkor pedig kicsinyes gesztus volt.
Ma viszont már elérkezett az első, nyugis hétköznap. Nem törjük a fejünket újabb és újabb programokon, tesszük a dolgunkat, a gyerekek pedig élvezik az itthoni semmittevést (pláne úgy, hogy egyikük barátja is átjött hozzánk). Kellenek ilyen napok is. Máskülönben mitől lenne ünnep az ünnep?
Nóra