Köszöntöm névnapjukon az Ilonákat Kosztolányi Dezső Ilona című versével sok szeretettel: Zsófi

Lenge lány,
aki sző,
holdvilág
mosolya:
ezt mondja
a neved,
Ilona,
Ilona.

Lelkembe
hallgatag
dalolom,
lallala,
dajkálom
a neved
lallázva,
Ilona.

Minthogyha
a fülem
szellőket
hallana,
sellőket,
lelkeket
lengeni,
Ilona.

Müezzin
zümmög így:
"La illah
il' Allah",
mint ahogy
zengem én,
Ilona,
Ilona.

Arra, hol
feltűn és
eltűn a
fény hona,
fény felé,
éj felé,
Ilona,
Ilona.

Balgatag
álmaim
elzilált
lim-loma,
távoli,
szellemi
lant-zene,
Ilona.

Ó az i
kelleme,
ó az l
dallama,
mint ódon
ballada,
úgy sóhajt,
Ilona.

Csupa l,
csupa i,
csupa o,
csupa a,
csupa tej,
csupa kéj,
csupa jaj,
Ilona.

És nekem
szín is ez,
halovány
kék-lila,
halovány
anilin
ibolya,
Ilona.

Vigasság,
fájdalom,
nem múlik
el soha,
s balzsam is
mennyei
lanolin,
Ilona.

Elmúló
életem
hajnala,
alkonya,
halkuló,
nem múló
hallali,
Ilona.

Lankatag
angyalok
aléló
sikolya.
Ilona,
Ilona,
Ilona,
Ilona.

Legalábbis, ha az ember még fiatal, rugalmas... Engem is nagyon vonzott kamaszkoromban a nomád nyári kalandok romantikája. Madárcsicsergésre ébredni, patakban mosdani, tábortűz mellett beszélgetni...!

Most viszont már többre értékelek egy kényelmes, puha ágyat, egy tiszta fürdőszobát - a madarak meg itt is csicseregnek. Csakhogy a fiam most ért a sátorozós korba - és egész nyáron rágta a fülünket, hogy próbáljuk már végre ki vele. Végül egy kölcsönsátorral, megpakolt hátizsákokkal az apja útnak indult vele, és kerestek egy megfelelő helyszínt a vadkempingezésre. Igen - a normál, zuhanyozós, kerítéssel biztonságossá tett kemping nem felelt meg az elképzeléseinek, erdőt akart és vadregényt!

Vadkempingezni nem tilos, csak természetvédelmi területen és magánterületen. Így ők egy horgásztó melletti erdő szélét választották ki az Őrségben. Vittek polifoam derékaljat, jó minőségű hálózsákokat, zseblámpákat, a tűzgyújtáshoz szükséges kellékeket is.

Hazaérkezvén a vélemények megoszlottak: a kamasznak jó kaland volt, nem fázott éjjel (pedig 10 fokra hűlt le a nyár végi éjszakán a levegő), és nem aludt kényelmetlenül - sőt, este 10-től reggel 10-ig húzta a lóbőrt.

A felnőtt ezzel szemben egész éjjel fázott (ugyanolyan meleg hálózsákban), mindenét nyomta a kemény talaj a derékalj ellenére. Igaz, ő is 10-ig aludt - de szerinte csak azért, mert hibernálódott a hidegben...

Sajnos a fiam annyira élvezte a dolgot, hogy sátrat kért születésnapjára, és azt, hogy azt a napot az egész család együtt, kempingezéssel töltse... Így aztán készülhetek én is a próbatételre - és újabb kiadásokra is, merthogy a kisebbik fiunknak van ugyan hálózsákja, de nekem venni kell egyet, és jó lenne valami puhább matrac is a család alá, hogy ne keljünk annyira összetörten, mint a férjem. Amit tehát megspórolunk a szálláson, azt ráköltjük a felszerelésekre!

De ilyen földhözragadt, felnőtt ellenérvekkel nem tagadhatom meg a gyerekektől azt, amit ennyi idősen én is nagyon szerettem! Sőt - kicsit reménykedem benne, hogy kiderül: még most is el tud kapni engem is a vadromatika...

Nóra

2012 egyik sikerfilmje volt a Holdfény Királyság, én mégis csak most jutottam hozzá, hogy megnézzem. Nem is baj: ehhez a filmhez kell a megfelelő hangulat. Lassan csordogál a története, aki akciófilmre vágyik, az ne ezt válassza! De a 28 elnyert díj, és 55 jelölés azt mutatja: nem csak nekem jött be ez a fajta mese. Oscar-ra is jelölték, a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriájában - bár elnyerte előle Tarantino filmje, a Django, de azért tudjuk, hogy már a jelölés is fontos!

A filmen a Twin Peaks és a Peter Greenaway-filmek nyomai érezhetőek, festőien megkomponált képek, színház-szerű díszletek jellemzik, amitől valóságtól elemelt hatása van az egésznek. És ez jó, mert ez olyan külsőség, ami a rendezőnek azt a szándékát szolgálja, hogy álomszerűvé tegye a filmet, mint egy igazi visszaemlékezést a gyerekkorunkra, túlzásokkal, a valós történések felnagyításával, felnőttes beszélgetésekkel gyerekek közt. Amikor visszagondolunk a gyerekkori emlékeinkre, mi is kicsit másképp, átszínezve látjuk a történteket.

Márpedig ez a film két gyerek életének fordulópontjáról szól a hatvanas évek közepén. Felnőtté válni nehéz, és nekik még az átlagosnál is nehezebb - a fiúnak meghaltak a szülei, a lány családja megcsalással, elszürkülő szülői kapcsolattal terhelt. Egymásra találnak, és egyúttal kapaszkodóra is a másikban. A film akkor kezdődik, amikor ők ketten megszöknek együtt - és vándorútra indulnak a kis, Új-Angliai szigeten, ahol a lány él, és ahol a fiú cserkésztáborozik. Nyomukba ered a helyi seriff - Bruce Willis alakítja remekül - , a cserkésztábort vezető Edward Norton (kedves, aggódó karaktere szintén nagyon jó!), a lány szülei (Billy Murrey és Frances MacDormand), és a gonosz "gyivis", a szociális szolgálat embere, aki eldöntötte: a szökevény árva fiút elektrosokk kezelésben kell részesíteni, ha megkerül! A film közben, bevallom, és végig rettegtem Tilda Swintontól, ő is annyira jó színésznő, hogy én elhittem: elektrosokkal kezelteti az engedetlen árvagyerekeket...   

Nagyon szerettem, ahogy az író-rendező átvezette a gyerekeket életüknek ezen a nagy kalandján. Jók voltak a sztárok is, ahogy finoman alájátszottak a két gyereknek.

De figyelmeztetek mindenkit: megfelelő hangulat kell hozzá. Nyugodt körülmények, és elég idő, hogy ne türelmetlenkedjünk.

Nagyon jó volt, hogy MÁS volt, mint a sok felejthető hollywood-i film. 

Egy dunaújvárosi rapzenekar, a BeatKOHO tavaly készült videoklipjével várjuk az augusztust.

Nóra

Köszöntöm augusztust ezzel a verssel: Zsófi

Babits Mihály

Augusztus

Idén nem ajánlottunk annyi nyári programot nektek, mint szoktuk. Ennek az egyik oka az, hogy én - bevallom - kicsit megcsömörlöttem a rengeteg fesztiváltól. Már tavaly is panaszkodtam erre, hogy lassan az ember választani sem tud a sok, színes nyári program közül. Persze ez pozitívum is: mindenki találhat olyan eseményt, ami vagy ingyenes, vagy annyira vonzó műsort kínál, hogy érdemes  rá kiadni egy kis pénzt. A nyár ettől is nyár - hogy szabadtéren, jó hangulatban szórakozunk!

Az utóbbi években egy-két kivétellel minden nagyobb fesztivált végigpróbáltam már. A Sziget az alapvetés (nekem már csak személyes okokból is!), persze - idén is muszáj kimenni, három olyan nap is lesz, ami érdekelne, de csak kettőn leszek ott biztosan: a nulladik napra rendezett Quimby Csodaországban-eseményre augusztus 6-án, és másnap, régi nagy kedvencem, Nick Cave koncertjére aug. 7-én. Szomorúan, de kihagyom a Blur fellépését - aki ráér, menjen el augusztus 9-én, pénteken megnézni őket, a britpop zenei irányzat legendás együtteséről van szó, akiket már a 90-es évek elején nagyon szerettem hallgatni. Most jöttek el először Magyarországra (én tíz éve egyszer már láttam őket élőben külföldön).

Tegnap kezdődött és öt napig tart az Ördögkatlan Fesztivál (amiről többször is írtam már a korábbi években). Idén is nagyon ajánlom, már csak a díszvendég, Jirí Menzel miatt is! Kicsit sajnálom, hogy idén nem alakult úgy a programunk, hogy beleférjen egy kis ördögkatlanozás is...

Július 31-től aug. 3-áig tart a székesfehérvári Fezen - rengeteg jó zenei programot kínál. Én valószínűleg meghallgatom a mexikói Tito & Tarantula zenekar koncertjét augusztus 1-én, tavaly sajnálkoztam, hogy nem tudok elmenni rá - erre kiderült, hogy a koncert elmaradt, valami baleset miatt nem ért ide a zenekar. Idén igyekszem ott lenni!

Minden más fesztivált hanyagolok ebben az évben, ez nem tudatos döntés volt, csak nem kívánkoztam most annyira a többi - egyébként hasonlóan vonzó programokkal tömött rendezvényre (a csodás Orfűre, az egyre népszerűbb Balaton Soundra, a soproni VOLT-ra...).

Aki viszont most kapott kedvet hozzá, az kezdje az augusztust Villányban, esetleg a Hajógyári szigeten, vagy Székesfehérváron!  Jó szórakozást.

Nóra

Egy filmecske Budapest mulatós oldaláról - nyilván lehet azon vitatkozni, hogy a tartósan Budapesten élőknek, itt dolgozóknak, vagy a nem 20-30-as éveikben járó, bulizó korosztálynak mennyire mást jelent ez a város.... De inkább örüljünk neki, hogy egy külföldi ennyire beleszeret a fővárosunkba, a kultúránkba, mindegy is az, hogy mit látott meg benne!

Van, aki szerint ez egyszerűen kocsmareklám - de én inkább arra figyelek, amit a filmhez a youtube-on csatolt leírás mond: Budapest az a város, amelyben egy  kicsit ott van egész Európa, és ahol ha eltöltesz egy pár napot, soha nem akarod majd többé elhagyni. A film készítőinek célja az volt, hogy bemutassák az európai kultúrát, a helyi kreativitást és egyediséget, Budapest emberközpontú arcát.

Nóra

Egy játékot ajánlok most, elsősorban földrajzot szeretőknek. A világ lassan kezdi természetesnek kezelni, de én még mindig sokszor elcsodálkozom rajta, hogy egy klikkel meg tudom nézni a Google Maps-szolgáltatásnak köszönhetően a Föld szinte bármely pontját, lefotózva - a saját házunkat is, az előtte parkoló autókkal, az általános iskolát, ahová jártam, az Amerikában élő rokonaim házát... Ezzel is el lehet tölteni órákat, hogy az ember megnézegeti élete fontos-érdekes helyszíneit, hogyan néznek ki most!

De ha erre ráunnánk, kitalálóst is játszhatunk ennek a játéknak a segítségével. A játék lényege: feldob egy fotót, ami valahol a világon készült, és gyakran semmi támpontot sem ad, hogy hol - mely földrészen, melyik országban... El kell indulni a Google Maps-ben ismert módon valamilyen irányba, és mielőbb találni valami azonosítási pontot - egy helységnévtáblát, egy hirdetést, akármit, ami segít kitalálni, hogy hol vagyunk.

Van, hogy szerencsénk van, és valami ismert látnivaló rögtön segít, de sokszor egy poros úton kell "botorkálnunk" egy ideig, míg találunk valami segítséget.

Miután megtippeltük, hogy hol lehetünk, és leszúrtunk egy jelölőt a térképre, a játék elárulja, hogy hány km-t tévedtünk a valósághoz képest. 5 kép után pedig összesíti, hogy mennyire voltak pontosak a találataink. Jó találgatást!

Nóra

Nyáron, aki teheti, útra kel, és más városok, esetleg más országok kultúrájával ismerkedik. Igazán mélyen azonban soha sem ismerhetjük meg, hogy hogyan élnek azok, akikhez ellátogattunk pár napra.

Egy olasz fotós, Gabriele Galimberti viszont két olyan momentumot ragadott ki a különféle országok lakóinak életéből, ami nagyon is árulkodó - ezeknek a fotóknak a segítségével tényleg beleláthatunk a mindennapjaikba!

Az egyik sorozat azt mutatja be, hogy milyen gyerekszobában laknak, milyen játékokkal játszanak az ottani gyerekek. Nagyon tanulságos - én a saját gyerekeimnek is megmutattam, hogy egy kicsit jobban érezzék a saját sorsuk szerencsés voltát... Ezen a linken tudjátok végignézegetni a különféle országok gyerekjátékait. Persze láthatunk jómódú, jó körülmények között élő gyerekeket is, de afrikai kunyhóban felnövekvőket is. A játékok sokszor nem is annyira a gyerekek egyéniségét tükrözik, hanem a szüleikét - hiszen ők vásárolják nekik! Angolul értőknek érdemes a képek alatti cikket is elolvasni.

Itt pedig egy másik project képei sorokaznak: mit főznek a nagymamák világszerte az unokáiknak? Természetesen mindenhol az elérhető legfinomabb alapanyagokat használják - csakhogy ez mindenhol mást jelent! Mást mennyiségben, és mást minőségben: nézegessétek, és csodálkozzatok, hogy milyen csodásan néz ki a végeredmény a legtöbb esetben! Nem véletlenül - hiszen a nagymamák arcán a szeretet is jól látható, mint legfőbb hozzávaló :-) Talán egyedül a malawi kukacragutól borzongunk kicsit...

Nóra

Ha valaki viszonylag olcsón akar nyaralni tengerpartnál, és sokat sem szeretne utazni, azoknak jó döntés lehet Szlovénia. Idén nyáron elmélyedtem szomszéd országaink tengerparti szállásainak tanulmányozásában, és arra jutottam, hogy Horvátországtól sokkal olcsóbb Szlovéniában megszállni...legalábbis családdal vagy nagyobb társasággal.

Míg Horvátországban egy 2-3 szobás apartman 5-6 személy részére általában napi 110-120-130 euró, addig ugyanez Szlovéniában már 80-85 euróért is megkapható. Nagyon szép a táj, sokat lehet kirándulni a környéken, van látnivaló bőven. Közel van Velence és néhány híresen szép olasz város, és sok horvát üdülőhely is.

Kedvcsinálónak két kisfilmet ajánlok: Zsófi

Bevallom, nekem ez egy kicsit sok, ami a királyi baba körül zajlik. Megértem, hogy az angolok lelkesek, mégiscsak egy jövendőbeli király születését várják, na de hogy ennyire, az nekem a sok(k)!

Pár napja hallottam, hogy megy a fogadás komoly pénzekben a baba nevére. Aki eltalálja, nagy pénzeket kaszálhat. Lehetetlen nevekre is voksolnak az angolok, azt mondta a fogadási iroda egyik alkalmazottja, ha ezek bejönnének, a fogadók egy életre megalapozhatnák jólétüket a nyereményből. Na de ehhez az kellene, hogy Katalin és Vilmos úgy döntsön, legyen a gyermekük például Chewbacca vagy Yoda.

Nem viccelek, tényleg tesznek pénzt erre a lehetőségre is a játékos kedvű angolok. Hátha, minden eshetőségre számítva...bár elég nagy fantáziával kell bírnia annak, aki elképzeli, hogy Erzsébet királynő odaszól kicsi dédunokájának: "Drága gyermekem, kicsi Csubakka Joda, gyere csak ide Dédihez!" 

Elképzelhetjük azt a jelenetet is, amikor a mostani gyermek egyszer trónra lép, és azt mondják majd a tudósítók: "Ebben a pillanatban felkerül a korona Őfelsége, I.Chewbacca fejére."

Nem ragoznám tovább a dolgot, inkább nézzük meg, hogyan örül Erzsébet a kicsi dédunokának. Ha valaki azt képzeli, hogy tévedek, hiszen még meg sem született a gyermek, akkor ajánlom elolvasásra ezt a cikket, ami szintén előbbi kijelentésemet támasztja alá: a szigetország lakói már nem bírnak magukkal, annyira várják a királyi csemetét.

http://www.borsonline.hu/20130718_megszuletett_katalin_babajanak_hasonmasa 

P.S.  A témával foglalkozó magyar cikkek egyikének valami olyasmi volt a címe, hogy: "Mindenki a királyi babát várja". Egy humorérzékkel bíró olvasó csak ennyit írt a cikk alá: "Én a szomszéd gyerekét jobban várom!"

Kívánok sok erőt és egészséget Katalinnak is a nagy naphoz és természetesen a kedves olvasó szomszédasszonyának is.

Zsófi

Hogy "legyen a zene mindenkié", azt Kodály Zoltántól tudjuk, aki az egész életét és munkásságát ennek az egy mondatnak szentelte. A zene egyidős az emberiség történetével, zene nélkül nehéz lenne élni. 

A Carmina Burana a bécsi pályaudvaron is "jól" szól!

https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=PJNp5UKRtbQ#at=221 

Szép napot kívánok: 

Zsófi

Idén nagyon sok dolgom volt július első két hetében...volt dolgom egész éven is, de a nyár beálltával sem nagyon csökkent. Így történhetett meg az, hogy én, aki mindig minden dátumra próbálok odafigyelni, elfelejtettem július 11-én felköszönteni Nórát a névnapján. Igaz, éppen Nóra is rohant aznap, ez is "hozzásegített" engem a mulasztásomhoz.

Így utólag is nagyon sok boldog névnapot és jó nyaralást kívánok Nórának! Azért sem fogom elfelejteni legközelebb  ezt a napot, mert július 12.-e meg Izabella-nap, az én kicsi lányom névnapja. Együtt ünnepelnek Nórák és Izabellák, Isten éltesse őket!

Zsófi

Egy nagyon érdekes embert szeretnék bemutatni itt. Dr.Kazanlár Aminollah Emil nagyon sokoldalú: bábozott, nyelveket tanult, volt tisztviselő, tolmács, filozófiából doktorált. Néhány éve már a jóslásnak él. Tíz évig festette meg saját tarot kártyáit, és könyveket ír a témában.

Kazanlár Emil Teheránban született török apától és magyar anyától a 2.világháború kezdetén, 1939. szeptember 17-én. 23 éves volt, amikor 1962-ben áttelepült édesanyja hazájába, Magyarországra. Iránban bábszínházat alapított, bábokat készített, majd Budapestre költözése után az ELTE spanyol-francia szakán diplomázott. 

Saját honlapján ez olvasható:

1990 óta foglalkozik az ezoterikus festészet és a tarot művelésével és tanításával.
Magának élete két sorsdöntő eseménye előtt jósolt.
Ha belefesthetné magát valamelyik tarot lapba, az Alef, azaz a Mágus lenne az.

„Az Amin név a-val, tehát aleffel kezdődik. A mágust pedig azért választanám, mert ő az utcán kínálgatja a portékáját, de látszik, hogy hamarosan tetőt tud a feje fölé húzni. A mágus védettséget élvez, ura az elemeknek. Képes arra, hogy birodalmat alapítson.”

Itt lehet többet megtudni munkásságáról:

http://www.kazanlar.hu/ 

itt nézhető,

https://www.youtube.com/watch?v=EvVs7iWLy1M 

és itt olvasható egy interjú vele:

http://www.kazanlar.hu/kazanlar-emil-amin/riportok-cikkek/kazanlar-emil-tarotkartyafesto/ 

Zsófi

Beírtam a blogunk keresőjébe a cseresznye szót, hogy megnézzem, hány írás is készült már, amiben megemlítjük a cseresznyét, az én egyik legnagyobb kedvencemet. Meglepődtem, mert több, mint amire számítottam. Íme néhány:

http://kerjtanacsot.blog.hu/2013/06/23/nyari_konyha_451 

http://kerjtanacsot.blog.hu/2011/06/21/nemcsak_fozni_de_sutni_is_lehet_gyorsan 

http://kerjtanacsot.blog.hu/2011/06/14/a_befozes_nem_is_akkora_ordongosseg 

http://kerjtanacsot.blog.hu/2010/08/11/nem_amerikai_pite 

http://kerjtanacsot.blog.hu/2010/07/08/francia_gyumolcsos_edessegek_nyarra 

Remélem jó ötleteket adtunk azoknak, akik szívesen készítenek cseresznyés ételeket!

Szép nyarat kívánok:

Zsófi

...egészen pontosan június 22-én volt az évfordulója. Nekem mindig egy nagy gyereknek, egy gyermeteg kisöregnek tűnt ő, ezt erősítették gyermekversei, melyeket - mint köztudott - nem a gyerekek iránti szeretet miatt írt! Az anaekdota erről vagy igaz, vagy sem, így szól: egyszer megkérdezte tőle egy riporter, hogy „Sanyi bácsi, maga biztosan szereti a gyerekeket, hiszen olyan sok verset írt nekik?”. Mire a költő így felelt: „A gyerekeket? Jaj, szörnyen utálom…” Mikor pedig megkérdezték, hogy akkor miért ír gyerekverseket, csodálkozva bámult: „Én? Én nem írok gyerekverseket!”.

Én azért a Bóbitán nőttem fel, és a gyerekeimnek is ez volt a kedvenc altatója a Sebő Ferenc által írt zenére, melyet Halász Jutkától tanultunk valamennyien.

Pedig Weöres nem csak gyerek(es) verseket írt, ajánlom, mélyedjetek el komolyabb témájú műveiben is. Nekem most ez tetszik a legjobban:

Weöres Sándor: ÖNKARIKATÚRA

Hárman vagyunk, ha egymagam vagyok. A háromságomat ki érti meg?
Egyikünk bölcs, mint a kő és éppoly rideg, hideg.
Másikunk nyárspolgár és langyos-meleg, akár a szörp a nyári napon.
Harmadikunk dilinós kicsit és költő is és gyerek nagyon.

Az pedig lenyűgöző, hogy  - bár 1989-ben meghalt, mennyire pontosan fogalmazta meg korunk, az új századforduló jellemrajzát:

Weöres Sándor: Századvég

Huszadik század vége: az idősebb
fáradtan nyalogatja sérülését
mit háború és diktatúra ejtett,
s az ifjabb tombol emléktelenül.

Korszak-váltás. Tagolt beszéd helyett
néhány tucat indulatszó elég,
míg füst-gatyában és már ismerősen
s lomhán megérkezik az ismeretlen.

Keressétek a centenáriumi megemlékezéseteket országszerte.

Nóra

Amikor nyolc éves voltam, a szemorvos egyik pillanatról a másikra úgy találta, hogy erős - 2 dioptriás - szemüvegre van szükségem. Egészen addig semmi nem utalt rá, hogy rossz lenne a szemem, az órákon jól láttam a táblát is, a könyvemet is.

A szocializmus kellős közepén egy szemüveges kisgyereknek nem sok féle modell közül lehetett választania: volt a fülre tekergetős, "ortopéd" fazon, meg a vastag, barna, "esztéká" keretes... Érthető, hogy - hiú kislány lévén - elkeseredtem, és kikötöttem: csak a fülre tekerőst NE!

Így történt, hogy a többek által szépnek mondott kislányarcomat nemsokára egy barna, szögletes keretes, cseppet sem kislányos szemüveg csúfította el. Igazi nagyokos-külsőm lett tőle! Persze az is voltam, könyvmoly, túl komoly, koravén kislány. Na de azért szerettem volna szép is lenni...

Valahogy nem is az hagyott igazán mély nyomot bennem, hogy kicsúfoltak (nem volt komoly csúfolás, elég népszerű voltam az osztályban, de azért egy-két, kötelező szurkálódás nyilván kijutott a hemüvegesnek). A legnagyobb sérelmem az volt, hogy a farsangi bálon éppen ebben az egy évben került a sor a mi osztályunkra, pont ekkor mi adtuk a bál hercegét és hercegnőjét, és az udvartartást! Én pedig, a hemüveges okostojás, természetesen szóba sem jöttem hercegnőként, de még udvarhölgyként sem... Az udvari tudós szerepét osztották rám! Hosszú lebernyegben, csúcsos süveggel, a pápaszememet az orromra tolva vonultam dúlva-fúlva a hercegnő mögött, aki (az osztály leggazdagabb kislánya volt) az alkalomra varratott, csilivili báliruhában tetszelgett - pedig valójában ő nem is volt szebb lány nálam!

Aztán, ahogy jött a szemüveg, úgy el is tűnt az életemből. Két év elteltével a hiúság okán egyre ritkábban vettem fel (pedig akkor már divatos, rózsaszín keretem volt!), és nem láttam rosszabbul nélküle, mint szemüveggel. Végül egy új szemorvos megvizsgált, és döbbenten állapította meg, hogy nekem egyáltalán nincs is szükségem szemüvegre! Vagy meggyógyult ilyen gyorsan a szemem (korrigálta a szemüvegnek köszönhetően a látászavart), vagy már eredetileg is rosszul mérték be...

Így aztán szemüveg nélkül éltem további életemet, az önbizalmam ugyan így sem lett sokkal több, de ezt már nem lehetett a szemüvegre fogni!

Most pedig itt ülök, a ma elkészült, vadonatúj olvasószemüvegemben - most már kétségtelenül, vitathatatlanul szükségem van rá: az utóbbi egy évben kínszenvedés volt már minden esti olvasgatás. Megint a hiúság tehetett róla, hogy ennyi ideig elhúztam a szemüveg felíratását - de most már megadtam magam! És csodák csodája: a millió lehetséges keret közül kiválasztottam egy vastag, fekete, szögletes keretet! A férjem agyondicséri,  a nagyfiam is elismerően hümmög, anyukámnak is tetszik az elküldött fotó alapján és én sem érzem magam csúnya okostojásnak benne - inkább csak érdekes érzés és szokatlan látvány, ha a tükörbe nézek.

Egyedül a kisfiam kezdte rosszallóan csóválni a fejét, amikor meglátott benne: "Cö, cö, cö... szerintem ez nem valami szép." De majd csak megszokja ő is!

Nóra

Nem nyárikonyha - ami olyasmi, mint a télikert... - hanem a megszokott, egész évben használt konyhánk, csak rengeteg nyári finomsággal megtöltve: ez lesz a mai témám!

Egy olyan hétvége, mint ez, a mostani, elképesztő mennyiségű finomság megalkotására ösztönöz. A gyerekeim épp hazajöttek a vakáció mínusz egyedik hetére időzített nagyszülős nyaralásokból: a tanítás végeztével azonnal elutaztak, ketten kétfelé - de péntekre vissza kellett jönniük, mert aznap volt az évzáró és a bizonyítványosztás. Az első tábor hétfőn kezdődik (a nyári táborokról írtunk már cikket, itt olvashatjátok). Így ez a hétvége az első igazi, szabad, együtt töltött, kánikulai víkend volt a mi családunknak!

Felsorolom, mi mindent "termeltünk" (és később mi mindent termeltünk be, sajnos): természetesen lecsót, mert azt egész nyáron szívesen esszük. Aztán fiatal tyúkocskából főtt húslevest, egy kis zsenge zöldborsóval gazdagítva (a borsófejtés jó móka a gyerekeknek is!). Rántott csirkemellet petrezselymes újkrumplival - az egészen kicsi, golyó alakú krumplik a legfinomabbak! Uborkasalátát - a család egyik fele fokhagymásan-tejfölösen szereti, a másik fele csak piros paprikával meghintve.

A fáról frissen szedve hatalmas mennyiségű cseresznyét és meggyet ettünk, és persze szedtünk vödörbe is - a meggy feldolgozása még várat magára, de a cseresznyéből a gyerekek cseresznyeturmixot készítettek, és segítettek kimagozni a többit is: pite sül majd belőle holnap! Pite receptet ajánlottunk már nektek itt - cseresznyés receptek közül érdemes még felidézni a clafoutis receptjét, és a cseresznyés gríztortát is!

Ezen kívül újra megpróbálkozom a kovászos uborka készítésével - még soha nem sikerült igazán jól, de nem adom fel! A kiforrázva tisztára mosott, csíramentesített üvegbe a jól megmosott, és oldalt beirdalt uborkákat beleállítottam, forralt, és kissé visszahűtött sós vizet öntöttem rájuk, két fokhagymagerezdet és egy csokor kaprot dugtam melléjük (a kaprot a nagyfiam termesztette, egy iskolai kertészkedő-feladat keretei között - a retek mellett a kapor nőtt meg a legszebben!). Ezután egy tiszta textilszalvétába csomagolt kenyérvéget dugtam az üveg tetejére, és tányérkával letakarva várja, hogy a napon, a melegben megérjen! 

A kovászos uborka jégbe hűtve nem csak a legfinomabb savanyúság kánikulában húsok-sültek mellé, de akár még egy szelet pecsenyezsíros kenyérrel is - hanem készíthetünk belőle csodálatos hideg levest is, étteremben ettem már, de még nem próbálkoztam itthon vele. Ha jól sikerül a kovászolás, meg fogom próbálni! Így fogom elkészíteni a kovászos uborkalevest:

Ugyanannyi mennyiségű joghurtot, kovászos uborkalét, és zöldséglevest összekeverek, belekockázok 3-4 kovászos uborkát, belereszelek egy kis gerezd fokhagymát, és ezt az egészet összeturmixolom, majd jégbehűtöm. A tetejére pirított szalonnakockákat is szórhatunk tálaláskor, vagy fokhagymával bedörgölt pirítóssal, esetleg sajtos-fokhagymás pirítóssal is nagyon finom!

De ez csak a jövő hétvégébe fog már beleférni, ma még csak elkezdődött a kovászolás, beraktam egy 5 literes üvegnyi uborkát.  

Az pedig egyenesen csoda-számba megy, hogy ennyi főzőcske meg gyümölcsszedés-feldolgozás közepette még strandolni is volt időnk, és a garázstakarítással is sokat haladtunk! Továbbra is a nyár a kedvenc évszakom, én olyankor vagyok energikus és pörgős, amikor mások kitikkadtan pihegnek a hőségben!

Szép nyarat kívánok nektek is!

Nóra

Június 20.-a a menekültek világnapja. 1975 óta emlékezünk meg ezen a napon minden embertársunkról, aki elmenekült hazájából. 

2001 óta rendezvények szervezésével hívják fel a világ figyelmét a menekültek helyzetére és arra, hogy ezek az emberek segítségre szorulnak.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) szeretné felhívni a fejlett világ figyelmét arra, hogy a fejlődő világban mekkora problémát jelent a menekültügy kezelése.

Zsófi

Saját tajtékos napjaim közepette majdnem lemaradtam a filmről, amit már hónapok óta nagyon vártam.

Kamaszkorom egyik legnagyobb mániája volt a szürrealizmus, mindent megnéztem-elolvastam erről a korszakról, (osztálytársaim jó része által meg nem értett, kinevetett) kiselőadást tartottam a szürrealista képzőművészetről. Az irodalomban pedig nagyon eltalált Boris Vian, aki maga a szürrealizmus, a sokoldalú tehetség - jazz-muzsikusként, zeneszerzőként és festőként is ismert lett, eredeti szakmája matematikus, műszaki főiskolát végzett, a Francia Szabványügyi Hivatalban szerzett unalmas tapasztalatai, valamint a világháborús és ifjúkori élményei szolgáltak alapul 1947-ben saját neve alatt megjelent, első regényéhez, a Tajtékos napok-hoz. 

"Vian művei meglepő humorral, költői érzelmességgel, szürrealista cselekménnyel, és elegáns cinizmussal léptek túl az egzisztencialista búskomorságon. Írásait eredeti tehetség, bravúros nyelvhasználat és polgárpukkasztó tartalom jellemzi. Az utókor által legjobbnak ítélt művei az 1946-ban készült Tajtékos napok – amelyet Raymond Queneau „korunk legmeghatóbb szerelmi regényének” nevezett – és a Pekingi ősz." - írja még róla a wikipédia.

Hát ezért vártam annyira a filmfeldolgozást - tudtam, hogy kb. mostanra érett meg a filmtechnika arra, hogy meg tudja a vásznon jeleníteni Vian tobzódó fantáziáját.

És nem kellett csalódnom! A film eleje a Vianhoz méltó vizuális ötletek egész tárháza volt, visszaköszönt a művészettörténet szürrealizmus-fejezetének rengeteg gegje! A trükkök szándékosan kicsit esetlenre voltak megcsinálva (a sandacsacsa közben a rongylábak, az egér-szereplő, stb).

Aztán ahogy a történet elszomorodik, úgy a látvány is kopik - követve a regény dramaturgiáját, egyre nyomasztóbb lett az egész. A történetbeli elszegényedés együtt járt a vizuális elszegényedéssel, a történetbeli agónia a filmben is nyűglődés lett.

Vicces volt és megható, felkavaró és elszomorító - nekem ez bőven elég ahhoz, hogy ajánljam mindenkinek, akit nem rettent el a fantázia ilyen mértékű túlburjánzása! Végül is - ez csak egy átlagos történet:két szerelmes egymásra találásának, házasságának története, némi krimivel és drámával fűszerezve... és NAGYON másképp elmesélve, mint ahogy megszoktuk.

A filmet Michel Gondry rendezte (leghíresebb filmjei: Egy makulátlan elme örök ragyogása, Az álom tudománya), Audrey Tautou játssza Chloét (Amélie csodálatos élete, A Da Vinci kód, Coco Chanel), már nem elég hamvas a kislányos első jelenetekhez, de még mindig nagyon szeretnivaló. Colin szerepében Romain Duris-t látjuk, aki elsősorban Franciaországban sztár, én korábban egy Moliére-ről szóló film címszerepében láttam. A legfontosabb mellékszerepben pedig Omar Sy játszik, akit nagyon szeretek az Életrevalók című film óta!

Budapesten már csak alig néhány mozi játssza a filmet, siessetek megnézni.

Nóra 

Néhány jellemző kép a filmből:

Nagyon jó híreket olvashatnak végre a környezetért aggódók: a német Neumayer III. Antarktisz-kutatóállomás vezetője közzétette mérési eredményeiket, mely szerint az ózonlyuk kezd eltűnni végre.

Három éve kezdődtek a Földünket védő, évtizedek "gondos" környezetszennyezése következtében kilyukasztott ózonpajzs gyógyulásának jelei. A fluor-klór-szénhidrogén-gázok felhasználásának világszintű tilalma tehát - ha lassan is, de meghozta a várt eredményt.

1987. szeptember 16-án 46 ország írta alá a sztratoszférikus ózonréteg védelmét szolgáló montreali jegyzőkönyvet. Mára több mint 189 ország csatlakozott hozzá, köztük Magyarország 1989-ben. Ez volt az első olyan globális környezetvédelmi megállapodás, amely igazán sikeresnek mondható.

Az egyezmény értelmében a csatlakozó országok vállalták, hogy megszüntetik a magas légköri ózont lebontó klórozott vegyületek gyártását, kereskedelmét, és használatát. A jegyzőkönyvet aláírók minden év szeptemberében tartják éves találkozójukat, amelyen igyekeznek minél több olyan intézkedést hozni, mely az ózonréteg eredeti állapotának gyors visszaállítását segíti elő.

2006-ban az ózonlyuk több mint 27 millió négyzetkilométeres volt, 2012-re pedig a mérete 18 millió négyzetkilométerre zsugorodott - így szólnak a hírek, melyek attól a kutatóintézettől származnak, mely az elmúlt 27 évben hetente mérte meg az ózonlyuk alatti állomásról felbocsátott ballonok segítségével az ózon állapotát. Ez úgy hangzik, mint egy igazi sikertörténet!

Ám ha az ember alaposabban utánanéz, hogy mi is történik az ózonréteggel, ennél sajnos sokkal árnyaltabb képet lát.

Ezen a weboldalon évről évre közzéteszik, hogy hogyan alakul az adott év szeptember hónapjában az ózonlyuk mérete. Jól látható, hogy sajnos folyamatos csökkenésről egyáltalán nincs szó. Utoljára a nyolcvanas években volt 20 millió négyzetkilométernél kisebb. A 2009-es, 2010-es évek valóban csökkenést hoztak, a  2011-es évben azonban újra kismértékű növekedést látunk a szeptemberi értékekben, míg 2012-re ez a weboldal 22,1 négyzetkilométert mutat, a sajtóhírekben megjelent 18 nkm-es értékkel szemben.

Hogy melyik a valós adat, azt mi nem tudjuk eldönteni. Vagy mindkettő valós, csak más mérési időpontban készült, és Gert König-Langlo, a német Neumayer III. Antarktisz-kutatóállomás vezetője nem tett mást, mint az optimista verziót tette közzé, és arra alapozta a reményt keltő híreket?

Nem tudom. Mindenesetre úgy érzem, még nem dőlhetünk hátra elégedetten, hogy ezt is megoldottuk! Továbbra is jól tesszük, ha kíméljük a környezetünket, törekszünk arra, hogy a lehető legkevésbé járuljunk hozzá a légszennyezéshez.

Nóra

Gilberto Gil Grammy-díjas brazil énekes, gitáros és szövegíró. 2003-tól 2008-ig Brazília kulturális minisztere volt.  Zenéjében a bossa nova, a szamba és a jazz keveredik.

Fekete zenészként elhatározta, hogy felkeresi a világ különböző pontján élő, különböző kultúrával rendelkező népcsoportokat. Így jutott el Ausztrália északi részére, ahol sok őslakos él, majd innen Dél-Afrikába utazott, hogy ottani zenészekkel találkozzon. Innen tért haza Brazíliába.

Erről, a világban tett zenei és kulturális antropológiai utazásról készült a Viramundo című film. A film elmeséli és bemutatja Gilberto Gil hosszú útját, és a közel két óra alatt megismerhetjük Brazília jelenét két különböző régió bemutatásával, képet kapunk arról, milyen Ausztráliában fekete őslakosnak lenni, és milyen a mai Dél-Afrika zenei élete. 

Szép a film, és nagyon jó a filmben elhangzó összes zene is. 

Itt található információ a filmről és az utazásról, 

http://www.viramundo-film.com/en/ 

itt részletek a filmből,

szép napot kívánok: Zsófi

A 2. világháború egyik leghíresebb hadművelete - sőt, az egész hadtörténet egyik legizgalmasabb eseménye 69 éve történt. Június 6-án még ma is, minden évben sok ezren zarándokolnak el azokhoz a francia partokhoz, ahol a szövetséges csapatok partra szálltak a náci Németország által megszállt Normandiában, új nyugati frontot nyitva a háborúban.

Rommel tábornagy 1944. április 22-én mondta a segédtisztjének: "Higgye el, Lang, a partraszállás első huszonnégy órája döntő lesz… Németország sorsa akkor dől el… a szövetségeseknek is, a németeknek is az lesz a leghosszabb nap."

Az eseményekről "A leghosszabb nap" címmel el is készült 1962-ben az egyik leghíresebb világháborús film, sztárparádéval, történelmi hűséggel, maratoni hosszúságban: a 180 perces alkotásban feltűnik Henry Fonda, John Wayne, Richard Burton, Mel Ferrer, Sean Connery... a francia sztárok közül Bourvil, Arletty.

Nagyon alaposan bemutatja a film a bonyolult stratégiai tervezést, ami megelőzte a partraszállást, a számos, különféle haderőt, amit a szövetségesek bevetettek - az ejtőernyősöket, a tengerészgyalogságot, a repülősöket... A rafinált megtévesztő hadműveleteket, melyekkel sikerült a németek éberségét kijátszani, elhitetni, hogy nem ott, nem akkor érkezik a támadás...

Nagyon tetszett újranézve a film!

Újabb készítésű, 1998-as Spielberg alkotása, a "Ryan közlegény megmentése" című film, melynek leginkább az első jelenetsora vésődik be örökre az emlékezetünkbe: a partraszállásnak azt a szakaszát mutatja meg véres részletességgel, nagyon realistán, amikor a hatalmas szövetséges haderő katonái csónakokkal a francia partokra érkeznek, a német sortűzzel szembeszállva, hatalmas veszteségek árán kievickélnek a homokdűnék közé, és megkísérlik bevenni a parti erődítményeket. A film alapcselekménye viszont engem mindig kicsit felbosszant: az amerikai nemzeti öntudat kissé túlzó megnyilatkozásának tartom, hogy a film szerint a hatalmas téttel bíró hadművelet közepette sok, értékes, képzett katona életét kockáztatva megpróbálnak kimenteni a tűzvonalból egy közkatonát, csak mert szegény szüleinek milyen rossz lenne, ha két elesett testvérbátyja után ő is odaveszne...

De van egy tévésorozat is, melyet az HBO 2001-ben forgatott "Band of Brothers", magyarul "Elit alakulat" címmel. Ez a mű ugyanezt a témát teljesen más szemszögből mutatja be: a 101-es légi szállítású hadosztály játssza a főszerepet, az ő felkészülésükön, bevetésükön, veszteségeiken keresztül ismerjük meg testközelből, hogy milyen lehetett átélni ezt a pokoli méretű hadműveletet.

Néhány adat arról, hogy mi is játszódott le ezen az 50 mérföld szélességű partszakaszon: 326 000 katona szállt partra június 6. és 11. között, ebből az első napon 50 ezren! Ezzel szemben a németek kb. egymillió fős haderőt állomásoztattak a térségben. 

A hadművelet végső mérlege: Egyesült Államok: 29 000 halott, 106 000 sebesült és eltűnt. Egyesült Királyság: 11 000 halott, 54 000 sebesült és eltűnt. Kanada: 5 000 halott, 13 000 sebesült és eltűnt. Franciaország: 12 200 civil halott és eltűnt. 

A német oldalon: 200 000 halott, sebesült és eltűnt; 200 000 hadifogoly.

A hadművelet a szövetségesek győzelmével végződött. Méltán ünnepli évfordulóját ma is minden, ott élő francia - akik múzeumok, emlékhelyek fenntartásával év közben is megemlékeznek a történtekről. De megjelenik a helyszínen sok mai katona, és rengeteg, a történelem iránt érdeklődő ember is június 6-án. Tűzijátékokkal, felvonulással, korhű járművekkel idézik meg a nagy csatát.

Nóra

Szabó Lőrinc: Májusi orgonaszag

"...Öt napja, öt éje...Az orgona kezdte,
s azóta csupa fölszakadt
sajgás vagyok, álom és csupa zsenge
sóvárgás, néma indulat,
s az hangot követel, éneket,
zengőt, emberit, édeset,
mintha enélkül - így fenyeget -
nyomtalan halnék szét az egekbe,
ahogy a májusi orgonaszag."

Radnóti Miklós: Május

Szirom borzong a fán, lehull;
fehérlő illatokkal alkonyul.
A hegyről hűvös éj csorog,
lépkednek benne lombos fasorok.
Megbú a fázós kis meleg,
vadgesztenyék gyertyái fénylenek.

Juhász Gyula: Egy régi nőnek

A múltak májusába
Eljössz-e még velem?
A múltak májusába,
Mely csupa szerelem.

Az én holt ifjúságom
A legszebbik halott,
Az én holt ifjúságom
Vígan föltámad ott!

Az én tűnt édenkertem
Csupán neked terem.
Az én tűnt édenkertem
Az első szerelem.

Ady Endre: Hideg május

" Nem tudom én, hisz május volna most is,
Van most is asszony, fény, illat, meleg,
Elvétve tán nyit orgonavirág is,
Vannak tán most is ifjú emberek,
Józan eszét tán most elhajítja
Mámoros éjjel egy-egy szeladon: -
De mégis, mégis nem lángolunk, mint régen,
Olyan ész nélkül, olyan szabadon..."

Szép nyarat kívánok!

Zsófi

A facebook-on bukkant fel ez a 80-as évekből származó magyar reklámfilm, jól emlékszem rá a gyerekkoromból! a Márka üdítő ital már akkoriban sem számított a legmenőbb dolognak (bár nagy választék nem volt!), talán ezt akarták ellensúlyozni a reklámfilm készítői ezzel az ereszd-el-a hajamat hangulattal...

"Ha úgy érzed, hogy elfáradtál, nehéz volt a nap - minden jobb lesz, fogd meg csak a hideg poharat..." - énekli benne Postássy Juli, és bizony sokan meg is fogadták a jótanácsot, csak éppen nem Málna Márkával töltötték meg a hideg poharat, hanem valami olyasmivel, ami elfeledtette velük a nyolcvanas évek minden nehézségét.

Nehéz eltekinteni az ilyen áthallásoktól, amikor a dalocska szövegét figyeljük, a képeken meg egy kocsmában Márkával koccintgató, bulizó társaságot figyelünk...

Nóra