Egy nagyon egyszerű ötlet ahhoz, hogy változatosabbá tehessük a főzőcskét: főzzünk-süssünk édes húsételeket, vagy sós süteményeket. Akik már eddig is próbálták az ilyesmit, azok se lapozzanak… Hátha ez a két recept nekik is mond újat.
Pár napja felhívott az unokahúgom, hogy mit főzzön a fiújának a sikeres vizsgája megünneplésére. Egyszerű, gyors, nem túl drága receptre volt szüksége, ami azonban egy kicsit különleges is. A vizsgaidőszak alatt nem nagyon volt idejük főzőcskézni, ki voltak már éhezve a jó főtt ételre. Eszembe jutott az egyik kedvenc gyors főztöm, amit a fiaim nagyon szeretnek. Több változatban szoktam készíteni, az egyiket elhadartam az unokahúgomnak. Ez volt az:
Mézes csirkefalatok mazsolás rizzsel
Hozzávalók: fejenként 1 vagy 2 csirkemellfilé (vagy aki jobban szereti, csirkecombfilét is használhat),
1 nagy fej hagyma,
pár evőkanál olívaolaj,
2-3 evőkanál méz,
só, frissen őrölt bors,
2 mokkáskanálnyi fahéj (csak azoknak, akik nem allergiásak rá),
fejenként 5 dkg rizs,
1 csésze mazsola.
Elkészítése: a csirkehúst félujjnyi csíkokra vágjuk, besózzuk, őrölünk rá frissen egy kis borsot. A hagymát apró kockákra vágjuk, felforrósított olívaolajon üvegesre megpirítjuk (de ne barnára, mert akkor már keserű). Beletesszük a húst, átforgatjuk, míg minden húscsíkocska kifehéredik. Ha fahéjjal készítjük, akkor rá lehet tenni és azzal is jól összekeverni. Aztán felöntjük egy csésze vízzel, lefedjük, és puhára pároljuk a húst. Amikor már megpuhult (nagyon hamar, pár percen belül), kitakarjuk, és elfőzzük a levét. Mikor már alig van alatta víz (…de még nem száradt ki! Jó, ha egy kicsit szaftos marad), rátesszük a mézet, jól átforgatjuk benne, tovább pároljuk, addig, míg a mézből elpárolog a rengeteg víz nagy része. Hagyjuk, hogy pirosra karamellizálódjon a mézbevonat a húsfalatkákon. Állandóan keverjük, hogy le ne égjen. Ha túl száraznak találjuk, egy kis löttyintésnyi vízzel szaftosabbá tehetjük. Ezalatt beáztatjuk meleg vízbe a mazsolát. Sós vízben puhára főzzük a rizst, majd leszűrjük. A mazsoláról is leöntjük a vizet, és belekeverjük a mazsolaszemeket a rizsbe – és kész a mézes csirkefalatok mazsolás rizzsel. Ez az étel úgy édes, hogy közben sós is – tudom, hogy van, aki idegenkedik ettől, de érdemes kipróbálni, hátha sikerül eloszlatni az előítéleteket…
Ennek a fordítottja, amikor egy édesnek megszokott sütemény-féleséget sós ízesítéssel készítünk. Ez meg arról jutott eszembe, hogy a barátnőm karácsonyi ajándéka egy francia nyelvű sütős könyv volt, és hozzá kis sütőformák. A könyv címe lefordítva kb.: Mini tortácskák – előételek és ínyencfalatok. A sütőformák kicsik és tégla alakúak – kb. mint egy miniatűr gyümölcskenyér (és olyan szép a színük, hogy a gyerekeim már többször megpróbálták elcsenni őket játszani…). De akinek nincs ilyen alakú sütőformája, az sütheti ugyanezeket a recepteket muffin-formában, a mérete is kb. ugyanakkora lesz.
A könyvben vannak édes és sós receptek egyaránt, de a fenti logika alapján én most sósat választottam közülük nektek, ráadásul igyekeztem olyat, ami bárki által hozzáférhető alapanyagokból készül, és nem drága.
Répás-szalonnás mini-tortácskák
Hozzávalók: 12 dkg liszt,
2 tojás,
8 dkg reszelt sajt (az eredeti recept Gruyere sajtot ír, ezt helyettesíthetjük emmentálival),
kicsit kevesebb, mint 1 dl tej (ő 7 cl-t ír…),
ugyanennyi olívaolaj,
fél zacskó sütőpor,
só, bors,
1 répa,
7 dkg szalonna (vagy bacon),
1 maréknyi petrezselyemzöld
Elkészítése: előmelegítjük a sütőt 180 fokra. Kivajazzuk és kilisztezzük a sütőformácskákat. Meghámozzuk a répát, és lereszeljük. Felaprítjuk a petrezselyemzöldet. Apró kockákra vágjuk a szalonnát vagy bacont. Egy tálban felkeverjük a tojásokat az olajjal és a tejjel. Belekeverjük a lisztet, a reszelt sajtot, a reszelt répát, a szalonnát és a petrezselymet. Megsózzuk, megborsozzuk. Alaposan összekeverjük. Óvatosan belekeverjük a sütőport. Megtöltjük a keverékkel a formácskáinkat (ha muffinformát használunk, tehetünk bele süthető papír-bélést is). Betesszük a sütőbe. Kb. 30 perc alatt sül meg, tűpróbával ellenőrizzük a vége felé, hogy megsült-e már: beleszúrúnk, és ha a tű (vagy fogpiszkáló, vagy hegyes végű kés) nem marad ragacsos, amikor kihúzzuk belőle - akkor megsült. Kissé kihűtjük, mielőtt kivennénk a formából őket. Akkor néz ki jól, ha a reszelt répától kicsit borzas a sütik teteje. A színe nagyon szép, tarka a petrezselyemtől és a répától. Reggelire vagy tízóraira is adhatjuk, egy bögre tejjel nagyon finom lehet! De előételnek, sörkorcsolyának is való. És íme – egy sütemény, ami nem édesség!
Jó étvágyat.
Nóra