Gyerekeim megállapították, hogy nagyon gyorsan elment a november, már csak pár nap van belőle, és mostantól kezdődik az év számunkra legkedvesebb időszaka. Ilyenkor kezdjük el várni a karácsonyt.
Az igazat megvallva mi december 31-től a karácsonyt várjuk, természetesen a következőt ! (Csak nincsen hozzá egész évben felöltöztetett műfánk, ami Antal Imre “specialitása” volt.)
Az év nálunk úgy fest, hogy nagy nehezen letudjuk a hosszú januárt, örülünk egy kicsit a februárnak, túlesünk a tavaszi fáradtságon, ellenállunk a szeszélyes időjárási viszonyoknak. A nyár megérkeztével ki-becsomagolunk, úton vagyunk, melegünk van, és izzadunk. Mindezen erőfeszítések azért vannak, hogy végre egyszer elinduljon az iskolaév, majd megérkezzünk novemberbe és annak is a legvégére!
Ha már végre itt vagyunk, mint most, akkor elkezdhetjük számolni a napokat, hogy mikor lehet már meggyújtani az adventi koszorúnkon az első gyertyát !
Nekem eszembe se jutott még a naptárra nézni, amikor pár nappal ezelőtt felhívták a figyelmemet rá gyermekeim, hogy még nincs adventi koszorúnk, és ez nagy hiba, mivel « hamarosan » meg kell gyújtani az első gyertyát. Rohantunk is beszerezni egyet, « nehogy elkéssünk » !
Mindig lilagyertyás koszorút veszünk, hogy aztán itthon egy gyertyát kicseréljünk rózsaszínűre, egyházi hagyomány szerint. Szóljon arról az advent, amiről szólnia kell : ez elsősorban nem egy téli hangulatú díszes koszorú, amely jól mutat vasárnap az ebédnél, hanem a « várakozás » jelképe. Várni az ünnep eljövetelét nagyobb öröm és több élmény, mint maga az ünnep.
A lehető legszebben ezt a róka fogalmazza meg a kis hercegnek:
« - Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is.
- Mi az, hogy szertartás? - kérdezte a kis herceg.
- Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek - mondta a róka. - Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól. »
Nagyon kellenek a szertartások, és a "más" napok az életünkben!
Tudják ezt már a gyerekeim is, ezért várjuk az adventet annyira. Ilyenkor pontosan négy hetünk van örülni, felkészülni, "szertartásokat" végezni. Csemetéim elkezdenek tervezni, mi hogyan legyen. Hamarabb készen vannak a « menetrenddel », mint ahogy én először átgondolom, hogy idén is lesz karácsony.
De mit is jelent szó szerint az advent ? A latin « adventus Domini » -az Úr eljövetele- kifejezésből származik, és a Szent András napjához (november 30) legközelebb eső vasárnaptól a karácsonyig tartó időszakot jelöli.
VII.Gergely pápa határozta meg az adventi vasárnapok számát négyben. Advent első vasárnapja -a keresztény egyházi év első napja- mindig november 27. és december 3. közé esik. A december 25-e előtti legutolsó vasárnap advent negyedik, és egyben utolsó vasárnapja.
Az adventi koszorú hagyománya csak a 19.század közepén alakult ki. 1837-ben, egy német evangélikus lelkész készítette az első koszorút, és 23 gyertyát tett rá. Aztán kialakult a négy gyertyából álló koszorú, ami a növekvő fény jelképe, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Minden gyertyához tartozik egy fogalom : hit, remény, szeretet és öröm.
A gyerekek számára nagyon kedves adventi naptár először 1900 körül készült, szintén Németországban, ahol nagy hagyománya van a karácsonyi vásároknak, és advent megünneplésének.
Nincs is ettől jobb módszer, hogy felhívjuk a gyerekek figyelmét a közelgő ünnepre. Lehet-e ettől szebb időszak a számukra, mint a december 1. és 24. közötti idő, amikor apró ajándékokkal, egy szeletke csokoládéval vagy bármivel meglepjük őket minden nap, hogy aztán végül megjöjjön a « Jézuska » !
Sok szeretettel kívánok mindenkinek nagyon szép, fenyő- és fahéjillatú « fényes » adventet !
Zsófi