Ma, január 25-én van ezen írók, művészek születésnapja:
William Somerset Maugham, angol író, drámaíró (1874-1965)
Virginia Woolf, angol írónő (1882-1941)
Fekete István író, költő, iparművész (1900-1970)
Ignácz Rózsa, író, műfordító (1909-1979)
Vlagyimir Viszockij szovjet-orosz színész, énekes (1938-1980)
Bereményi Géza író, költő, rendező (1946-)
Maugham azokban az időkben írt, amikor a modern kísérletező irodalom úttörőit mind a kritikusok, mind az olvasóközönség érdeklődéssel és elismeréssel fogadták. Ilyen irodalmi újító volt William Faulkner, Thomas Mann, James Joyce és Virginia Woolf is, aki nyolc évvel később, de ugyanazon a napon született, mint Maugham.
Maugham visszafogott prózája a szenvedélyeket és feszültségeket egyszerű és világos formában, minden különösebb melodráma nélkül jeleníti meg. Stílusát így kritizálták: „[prózája]…annyira a közhelyek tömegéből áll, hogy az ember elcsodálkozik nemcsak azon hogy hogyan tudott ennyit összeszedni, hanem azon is, mennyire képtelen volt valamit is egyéni módon kifejezni.” Ezzel a kritikával természetesen sokan nem értenek egyet és a mai napig nagyon népszerűek írásai.
„Színház” című darabjából készült 2004-ben a „Csodálatos Júlia” című film, amelynek a rendezője Szabó István, az operatőre Koltai Lajos volt. A címszerepet Annette Benning játszotta, akit ezért Oscar-díjra jelöltek.
Fekete István számos ifjúsági könyv és állattörténet szerzője. Barátjával, Csathó Kálmánnal, az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelője. Jókai Mór mellett minden idők legolvasottabb magyar írója. Külföldön tíz nyelven, tizenkét országban többtucat kiadásban jelentek meg könyvei.
Ignácz Rózsa 1931-ben végezte el a Színiakadémiát Budapesten, majd nyolc éven át a Nemzeti Színház tagja volt. 1939-40-ben a Színházi Magazin párizsi tudósítója. Első írását Benedek Elek közölte a Cimborában (1925). Könyvei a moldvai, bukovinai, és erdélyi magyarság történelméről, valamint a magyar színháztörténet nagy alakjairól íródtak.
Vlagyimir Viszockij nehézsorsú szovjet színész és énekes volt, aki már életében legendává vált. Elmondhatjuk róla, hogy nem jókor és nem jó helyre született, egész életében és pályafutásában kódolva volt a tragédia. A szovjet művészekre általában jellemző önsorsrontó, alkoholmámorban letudott életet élt. Alkoholizmusán még a nagy szerelem sem volt képes segíteni, ami feleségéhez, Marina Vlady francia színésznőhöz kötötte egészen halála pillanatáig.
Felesége megrendítő könyvben állít emléket a nagy művésznek, és kettejük hatalmas szerelmének. A mű magyarul 1989-ben jelent meg, „Szerelmem, Viszockij” címmel.
Bereményi Géza 1946 január 25-én született Vetró Gézaként. Nagyapja emlékére vette fel 20 éves korában a Bereményi nevet. 1970-ben végzett az ELTE olasz-magyar szakán, és ugyanebben az évben lett Cseh Tamás állandó szerzőtársa, dalszövegeinek írója is.
Saját forgatókönyveiből készült filmjei többek között:
A tanítványok (1985), Eldorádó (1989), A Hídember (2002).
Egyéb forgatókönyvei:
Veri az ördög a feleségét (1977, rendező: András Ferenc)
Megáll az idő (1981, rendező: Gothár Péter)
A nagy generáció (1986, rendező: András Ferenc)
Meteo (1989, rendező: Mész András)
Szabadság tér 56 (1997, maga rendezte TV-film)
1984-ben megkapta a József Attila díjat, 1989-ben a Balázs Béla-díjat, valamint „A legjobb európai film” díját az Eldorádó című filmjéért. 2001-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.
Zsófi
