Nóra nagyon jó témát talált legutóbbi írásához (http://kerjtanacsot.blog.hu/2011/09/13/a_ferfiak_romantikusabbak_mint_a_nok), amelyet egy film ihletett. Én is valami hasonlóról fogok most írni, és talán választ is adok Nórának a cikke címében feltett kérdésére!

Pár hete láttam a Hölgyválasz című filmet, és nagyon tetszett! Nem csak azért, mert nagyszerű a film összes színésze, és nagyszerű az, ahogy az egész filmet megcsinálták, hanem mert a film által felvetett kérdések és problémák is nagyon aktuálisak, pedig a film maga egy habkönnyű romantikus vígjáték, legalább is ebbe a kategóriába sorolták, de nem is nagyon tévedtek a besorolással.

Adva van egy ötvenes, sikeres, amerikai ügyvéd, aki jelen esetben Richard Gere, és az ugyancsak sikeres asszonykája (Susan Sarandon), akivel már 20 éve élnek együtt, és két kamasz gyerek szülei is.

Mindenük megvan, ők az igazi amerikai felsőközép mintapéldányai, de ettől függetlenül, vagy inkább éppen ettől függően, amikor a munka után hazakeveredik az egyik, a másik általában már alszik.

Az ügyvéd úr azon kapja magát, hogy hazafelé menet tömegközlekedve, minden este megnézi, ahogy egy csinos fiatal nő (Jennifer Lopez) egy tánciskola ablakában nézeget, vagy inkább szomorkodik.

Innentől felgyorsulnak az események, mert titokban beíratkozik a kezdő társastánc-tanfolyamra, ott új barátokra tesz szert, és annyira nagy a sikere, hogy az egyik lelkes táncpartnerével beneveznek egy amatőr táncbajnokságra.

Mindeközben a családja semmit nem sejt, lehazudja a csillagokat is a próbák miatt, de nem tűnik fel semmi sem a feleségének, mígnem a feleség egyik kolléganője rajtakapja a saját férjét, hogy öt éve párhuzamos viszonyt folytat a házassága mellett egy nővel.

Ekkor az ügyvédné megijed, és beindul, magándetektívet fogad, aki kideríti, hogy merre jár a férje esténként...

Nem mesélem tovább a filmet, biztosan sokan látták már, mert nem új, 2004-ben készült.

Ami szerintem nagyon jól kikerekedett a történetből:

1.Minden házasság és kapcsolat elkopik, ha soha nem figyelnek egymásra a felek...

2.Nem minden az anyagi biztonság, ettől még nem feltétlenül boldog az ember, és ahogy az ügyvéd úr meg is fogalmazza a film végén a feleségének: azért titkolta előle is, hogy táncolni tanul, mert szégyellte bevallani még magának is, hogy bár szép családja, és nyugodt élete van, sokszor érzi magát boldogtalannak, valami hiányzott az életéből.

3.Nem kell rögtön odébb állni, ha nem mennek jól otthon a dolgok...minden helyretehető, ha elkezdenek az érintettek egy kicsit egymásra figyelni...

Persze sok egyéb bölcsesség volt még a filmben. Például a feleség kiselőadást tart a magándetektívnek arról, hogy mit jelent az, amikor két ember összeköti az életét:”Látod, én itt vagyok, és itt is leszek neked, én leszek az életed tanúja, én fogok tudni mindent rólad, így nem fog nyom nélkül elmúlni az életed!”

Nemcsak párterápiás tanácsokat ad a film, de nekem nagyon tetszett kemény társadalomkritikája is. Még a tanfolyam legelején belibben a tánciskolába egy „profi” táncos, akin látszik, hogy az élete a tánc.

Hosszú, latinos fürtjeivel egy igazi bohémnak tűnik, mígnem az ügyvéd úr elkezdi figyelni jobban, és pár percen belül le is buktatja. Kiderül, hogy ők ketten kollégák az ügyvédi irodában, a latinos álfürtök kopasz fejet takarnak, és a komoly ügyvéd gyerekkora óta él-hal a versenytáncokért, de ezt soha nem merte felvállalni, mert egy komolytalan buzinak nézték volna, és problémái lettek volna a munkában a hobbija miatt.

Elmeséli barátjának, hogy utálja az állandó foci-témát az irodában, de ez is csak alibi neki, hogy elég férfiasnak tűnjön. Amikor a film végén lebukik a kollégái előtt, és kiderül, hogy mi a hobbija, a háta mögött kibeszélik és kinevetik az ügyvédek.

Ezt meghallja, odamegy az egyik nőhöz, miközben kifejti a többieknek, hogy egyáltalán nem értenek a tánchoz, és ahhoz, hogy milyen érzés azt művelni, ültéből felkapja a kolléganőt, megforgatja, majd ugyanazzal a lendülettel, amivel felállította a székéből, vissza is ülteti...a kolléganő szája természetesen tátva marad. Az egész jelenetet még fokozza a táncoslábú ügyvéd úr, és amikor kimegy az irodából, ezt mondja: „Utálom a focit, mert szar, és különben meg bekaphatjátok!”.

Ilyen sematikusan, klisékben szeretünk gondolkodni általában, mert a készen kapott „igazságok” mellett nem kell törni az agyunkat, és ez egyfajta biztonságérzetet ad.

Különösen híres erről Amerika, mert ugye: Aki erős, nem sír! Aki akar valamit, az el is éri! Mindenért nagyon meg kell dolgozni! Az idő pénz! A táncos ügyvéd buzi! A foci meg kemény fickók sportja! Ja! És akinek pedig megvan mindene, ami kell a boldogsághoz, az nem lehet boldogtalan, tehát ne rinyáljon!

A film végén minden jóra fordul, ahogy az egy amerikai romantikus vígjátéktól elvárható: a házaspár ismét egymásra talál, a magányosok párra lelnek, az ablakban szomorkodó tánctanárnő újra elindul versenyeken...de addigra ez már mind lényegtelenné válik, mert az ember azon tűnődik, hogy kellene-e valami hobbi...vagy csak esetleg több "szín"!

És ezért nagyon jó a film!

Zsófi