Tegnap véget ért a VB. Van, aki szomorú emiatt, van, aki szívből örül ennek a ténynek, de most nem is erről szeretnék írni!
Mi úgy ültünk le tegnap a TV elé, hogy minden pillanatban vártuk a spanyol gólt...és nem azért, mert jobban szurkoltunk volna a spanyoloknak, mint a hollandoknak, hanem azért, mert feltétel nélkül megbíztunk Paul döntéseiben. Nagyobbik kisfiam a legnagyobb focirajongó nálunk, de egy idő után már ő sem izgult, belátta, nincs mit tenni, úgy is az lesz, amit Paul mond. És itt minden józan ész megáll....
Van Oberhausen városában – Németországban – egy polip, amelyik minden meccs végeredményét előre „megette”...azaz ahhoz a kagylós dobozhoz ment mindig, ahol annak az országnak a zászlaja állt, amelyik aztán győzött is.
Gondozói pénteken is előkészítették a spanyol, illetve a holland zászlóval díszített etetőket, és Paul rögtön az ibériai lobogóval ellátott dobozból vette ki a kagylót. A harmadik-negyedik hely eldöntése már nehezebb volt, tíz percig gondolkodott, aztán úgy döntött, kedvez hazájának. Így meg is szerezte Németország a bronzérmet!
Szóval mi tegnap a harcbaindulók nyugalmával, rezzenéstelen arccal szemléltük az eseményeket, és amikor a vége előtt pár perccel elindult a spanyol játékos a holland kapu felé, és egyre kevesebb esélyt adott arra, hogy bárki elvegye tőle a labdát, már tudtuk, a hollandok ezúttal is maradnak az örök második helyen.
Köszönjük Paul, szép volt!
Zsófi