A csapból is az folyik, különösen ma, a nemzetközi nőnapon, hogy a nőmozgalmak édesanyja Clara Zetkin, német szociáldemokrata, majd később kommunista politikus volt. Politikai pártok is rendszeresen a zászlajukra tűzik az ő nevét még ma is, ha el akarják mondani, hogy a nők napjainkban is 18%-kal kevesebbet keresnek, mint a férfiak, és hogy mennyire nehéz munkába állni a gyermekvállalás mellett.

Kevesen hallottak azonban egy másik nőről, aki Zetkin munkásságát száz évvel megelőzve fogalmazta meg fontos művét, „A nők jogainak követelése” címmel. Ő Mary Wollstonecraft, brit írónő, filozófus és feminista.

1759-ben született London egyik külvárosában, angol-ír családjában kijutott neki a családi erőszakból bőven. Apja pénzügyi spekulációk során elverte a családi vagyont, részegen a feleségét verte – nem egyszer Mary védte az anyját a hálószoba küszöbére feküdve…

Később nővérét is rávette, hogy hagyja el saját, erőszakos férjét – ami akkoriban, a 18. század végén mélyen elítélendő tett volt a társadalom minden rétegében. A két lánytestvér végül közösen iskolát nyitott, Mary pedig megírta első művét, „Gondolatok a lányok neveléséről” címmel. Később nevelőnőnek állt Lord Kingsborough családjához – ez nekem nagyon érdekesen hangzik… hogy egy haladó szellemű nőmozgalmárt egy angol Lord a lányai közelébe mert engedni!

Marynek ez a munkája sem tartott azonban sokáig, mert rövidesen utat talált a kor szellemi elitjéhez: a Joseph Johnson könyvkiadó körül csoportosuló írókhoz, gondolkodókhoz, akik lelkesen üdvözölték a francia forradalmat, és hetente összegyűlve politizáltak, eszmét cseréltek. Mary olyan ismeretségekre tesz szert Johnson révén, mint William Blake, William Wordsworth (közben megírja a már említett, fontos nőjogi alapművét, több más irodalmi és filozófiai művel egyetemben) – és William Godwin, akihez később (a házasság éles ellenzőjeként is) férjhez megy.

De előbb még szül egy törvénytelen gyermeket, Fanny Imlayt egy amerikai kapitánynak… aki hátrahagyja Mary és gyermekét a forradalomtól fűtött Franciaország kellős közepén. Tapasztalatait „A francia forradalom keletkezésének és fejlődésének történelmi és erkölcsi áttekintése és Európára kifejtett hatása” címmel írja meg.

Két évvel később a William Godwinnal barátságnak és szellemi közösségnek induló kapcsolatából szerelem lesz. Godwin Maryhez hasonlóan radikális író és filozófus – összeköltöznek, és végül, amikor Mary várandós lesz közös gyermekükkel, össze is házasodnak, noha Wollstonecraft előtte többször kifejtette, hogy „legalizált prostitúciónak” tartja a házasság intézményét…

Kapcsolatuk idején újabb művek születnek, de kiadásuk már csak Mary halála után lehetséges – a második gyermekszülésbe ugyanis 38 évesen belehal.

És nálunk ugyan a Clara Zetkin-vonal elsöpörte a hírét, de a polgári nőmozgalmak máig ható jelentőségűnek tartják olyan kijelentéseit, mint például hogy a nők megfelelő neveléssel és iskolázással öntudatra ébrednek, és kiaknázzák szellemi képességeiket – vagy hogy a nők is rendelkeznek szexuális vágyakkal, és a kor társadalmi normáira hivatkozva ezt letagadni nagyobb erkölcstelenség, mint ha egy nő megéli saját vágyait. Elsők közt követelte a nők anyagi függetlenségét, szavazati jogát, helyét a képviselőházban – s ezzel hatalmas botrányt kavart. Ellenlábasai azzal vádolták, hogy kiváltságokat követel a nők számára, holott az egyenlőség eszméjét képviselte.

A sors iróniája, hogy Mary Wollstonecraft és családja sorsa az ő korszakalkotó felfedezései ellenére ugyanúgy a nők bukását hozta, mint ha Mary megmaradt volna a fakanálnál…

Elhunyta után a férje megjelentette életrajzát, melyből kiderül: Mary két öngyilkossági kísérletet élt túl, amikor első gyermekével elhagyta szerelme. Végül ugyanúgy gyermekágyi láz vitte el fiatalon, mint oly sok, öntudat nélküli nőtársát…

Megözvegyülve a radikális gondolkodó férj, Godwin maga sem bizonyult feministának a hétköznapok során… A félárván maradt két leánygyermek közül az első, Fanny Imlay 22 évesen öngyilkos lett nevelőapja zsarnoksága miatt. A Wollstonecraft-Godwin közös gyermek pedig, akit a világ Mary Shelley néven a Frankenstein-történet írónőjeként ismert meg, 17 évesen megszökött az atyai házból és Franciaországba utazott a nős Percy Shelley-vel, aki kapcsolatuk során végig megalázta, és a szabad szerelem híveként folyamatosan megcsalta a lányt... De ez már egy másik történet.

Boldog nőnapot kívánok nektek, férfiaknak és nőknek egyaránt, az egyenlőség jegyében – és áldásos különbözésünk jegyében is!

Nóra