Már sokszor írtam arról, hogy nagy rajongója vagyok a Balatonnak. A hosszú hétvégén újra oda kirándultunk, noha az ember azt hinné, tavasszal nem olyan vonzó helyszín, mint a nyári melegben, amikor fürdeni is lehet.
De jelentem: pont ezért volt most megint szép és különleges a tó partja. A vakító tavaszi napsütés játszott a tó vizén, elég erős szél fújt, de még éppen nem volt zavaró. Sokan választották ezt a programot, de még így is nyugodtabb, kellemesebb volt a balatonfüredi sétány, mint főszezonban.
Füred gyönyörű – évről évre azt hiszem, már nem lehet fokozni a szépségét, de szerencsére tévedek! Gyönyörűen kiépített gyalogút, kerékpárút közvetlenül a tóparton, csillogó tisztán tartott partszakasz. Újabb és újabb, nagyon szép szobrok a parkban. Kacsák és hattyúk várják a víz szélén az etetést, mások a park füvén, csőrüket a szárnyuk alá dugva szundikálnak.
A világhírű Szívkórház bejárata előtt a tér, a lépcsősor szépen felújítva, a Kossuth-forrást védő kútház az egyetlen, melyen látszik a kor (bár érdekes módon legutóbb 1993-ban újították fel) – de ha ilyen ütemben építkeznek a városban, akkor biztosan hamarosan az is méltó külsőt kap majd!
És a legszebbek a füredi villák. A jellegzetes, reformkorban épült házak-paloták (melyik mekkora!) nagyszerű állapotban maradtak fenn.
A Horvát-ház a neve ellenére határozottan palota: itt rendezte Horváth János 1825. július 26-án az első Anna-bált lánya, Anna Krisztina tiszteletére. Így vált az Anna-bál hagyománnyá: azóta minden évben megrendezik. Bár 1834-ben tűzvész pusztított, utána, az újjáépítés során újabb emeletet kapott, ekkor már 105 szobával várta a vendégeket. A reformkor és a szabadságharc nagyjai közül sokan szálltak meg a Horváth-házban: Berzsenyi Dániel, Garay János, Vörösmarty Mihály, Wesselényi Miklós, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Vécsey Ernő. Horváth Anna Krisztina pedig nem csak a róla elnevezett bál révén vonult be a történelembe: az első bálon ismerkedett meg későbbi férjével, Kiss Ernővel, aki majdan a szabadságharc altábornagyaként a tizenhárom aradi vértanú egyikévé lett. 1878-ban az épület még a Horváth-család birtokában volt, de 1884-ben már Mangold Henrik fürdőorvos volt a tulajdonosa, aki rendelőt tartott fenn a házban. 1892-ben az épületet átkeresztelték az özvegy trónörökösné füredi tartózkodásának emlékére Stefánia-udvarnak. 1922-ben a Mangold-családtól az épületet megvette a fürdőt 1918-tól bérlő részvénytársaság. 1935-ben a fürdőteleppel együtt a ház is bencés rend birtokába került. Ebben az évben tatarozták az épületet, földszintjén fürdő-igazgatósági iroda kapott helyett. 1945 márciusától 1947 nyaráig szovjet katonai kórházként és üdülőként használták. A háború során és az azt követően bekövetkezett károkat csak 1956 márciusától kezdték helyreállítani. 1960-ban a Mecseki Uránércbánya Vállalat üdülője nyílt meg benne. Ez év telétől a szívkórházi betegek gyógyítására is igénybe vették az üdülőt. 1971–72-ben átalakították. A rendszerváltozást követően sokáig gazdátlan volt. Több tulajdonosváltás után, újjáépítve, 2006-ban nyitották meg, lakásokat alakítottak ki benne. Ma is találhat benne kiadó, eladó lakást az, akinek futja rá!
Sokkal inkább belefér a villa-kategóriába Blaha Lujza egykori nyaralója. Az 1867-ben szép, klasszicista ízlésben épült házat 1893-ban vette meg a nemzet csalogánya. Emlékét a villán tábla őrzi.
Ki ne maradjon sétánk során a Jókai-villa: 1870-ben készült el, a húsz nyáron át volt Jókai tulajdonában. A fejlődő fürdő növekvő hírneve, nagyszerű éghajlata mellett Jókainé Laborfalvi Róza testvére, Huray Istvánnak (Füred fürdőorvosának) felesége is közrejátszott a telekválasztásban. Huray azért is tanácsolta Jókainak a füredi letelepedést, hogy kigyógyuljon régi súlyos hörghurutjából és megszabaduljon kínzó köhögésétől. Füred savanyúvizének, kitűnő levegőjének gyógyhatásáról már akkor csodával beszéltek. Mikszáth a füredi telekvásárlás időszakát nevezi "Jókai aranykorá"-nak. Nagy regényei ebben az időben jelennek meg, két lapja, az "Üstökös" és "A Hon" ontja a pénzt. A füredi Jókai villában írta talán leghíresebb regényét: Az arany embert. A regény alapötletét valószínűleg egy Balatonfüred-siófoki hajóúton kapta távoli rokonától, Szűcs Lajosnétól, aki a Kisfaludy gőzős fedélzetén mesélt neki a 70-es évek társasági személyeiről. A regény szereplői tehát élő alakok voltak egytől egyig. A téli Balaton legszebb írását is Jókainak köszönhetjük: a kalandos utazás után "füredi kastélyába" érkező Timár Mihály egy téli balatoni halászaton vesz részt. "Az arany ember"-nek ez a része a magyar irodalom legszebb lapjai közé tartozik. Jókai felesége, Laborfalvi Róza 1886-ban bekövetkezett halála után néhány évvel eladta a házat, mert mint írta: „egyedül magamban mit csináljak abban a nagy üres kastélyban?” A villa ma már Jókai emlékkiállításnak ad otthont.
A Dőry-villa viszont már-már várkastélyra emlékeztet, romantikus stílusát odáig fokozta az építő, hogy homlokzata bástya-szerű, lőrésekkel ellátott csipkézettségű!
Sétáljatok, ha tehetitek Balatonfüreden, de ha nem – akkor is nézegessétek ezeket a gyönyörű, békebeli hangulatú képeket: www.balatonfured.hu/index.php