Idén április 5-én ünnepeljük Örkény István születésének századik évfordulóját. Az m1-en este az "Örkény 100" című műsor, napközben pedig sok-sok facebook-bejegyzés emlékezik meg tökéletesen egyedi humorú írózseninkről, aki az életünket nem csak azért határozta meg, mert érettségi tételként is őt osztották nekünk! Világlátásunkat, humorunkat is nagyban meghatározták a művei.
Örkény gyógyszerész szakon diplomázott, de hamarosan kapcsolatba került a Szép Szó körrel (a lap felelős szerkesztői Ignotus Pál és József Attila voltak), majd Londonba, Párizsba utazott, ahol alkalmi munkákból élt. 1940-ben tért vissza Budapestre, ahol befejezte műegyetemi tanulmányait, s 1941-ben vegyészmérnökként is diplomá szerzett.
A második világháborúban munkaszolgálatos volt a Donnál, majd hadifogságba esett, s csak 1946-ban térhetett haza. 1949-től az Ifjúsági Színház, 1951-től a Magyar Néphadsereg Színházának dramaturgja volt. 1954-től a Szépirodalmi Kiadó lektoraként dolgozott, 1958 és 1963 között az 1956-os forradalomban való részvétele miatt publikációs tilalmat róttak ki rá – ez idő alatt az Egyesült Gyógyszergyárban (ma Egis Gyógyszergyár) dolgozott vegyészmérnökként.
Első felesége Gönczi Flóra volt 1937-1941 között. Második felesége 1947-1959 között F. Nagy Angéla, szakácskönyvíró. Harmadik felesége Radnóti Zsuzsa irodalomtörténész, a Vígszínház dramaturgja, akivel 1965-ben kötött házasságot.
József Attila-díjjal jutalmazták 1955-ben és 1967-ben. 1969-ben Párizsban elnyerte a Fekete Humor Nagydíját. 1973-ban Kossuth-díjat kapott. 1979-ben halt meg.
Ezzel a verssel emlékezem most rá, melyet feleségének, Zsuzsának írt:
Csupa közhely
Két test, egy lélek
Nem tudok nélküled élni
Ha távol vagy, veled időznek gondolataim
Pedig ki hitte volna
Mi rejtőzik az idő méhében
Nem lehet azt kiszámítani
Mert csak a vak szerencse műve
Rég volt, talán igaz se volt
Hogy egymást kézen fogva
Egymásnak vállát vetve
Nekivágtunk a meredeknek
Szembenézve az élet viharaival
Pedig csak most jön a neheze
Mert nincs pardon
A természet törvényei ellen
Télen mindent belep a hó
Tavasszal kirügyeznek a fák
Összel elhullatják lombjukat
ÉS akkor nincs tovább
Múlik az idő
Rövid az élet
Minden perc drága
Egyszer értünk is eljön a halál
Ahonnan még nem tért meg utazó
ÉS nincs ellene orvosság a kertben
De ha majd becsapja utánunk az ajtót
Akkor sem áll meg a világ
Jönnek majd utánunk mások
Ahány csöpp van a tengerben, annyi
Élik a maguk életét
Míg csak rajtuk is át nem fut a hideg
Földbe nem gyökerezik a lábuk
S tanácstalanul néznek vissza ránk
Mintha elvesztettek volna valamit
Olvassatok időnként Örkényt, sokat segít abban, hogy helyükre kerüljenek a dolgok!
Nóra