Az már többször kiderült, hogy nem véletlenül vagyunk barátnők Zsófival ennyi éve - sokszor jár egy srófra az agyunk, és ez a blogon a témaválasztásainkban is meglátszik. Többször írtunk egymásnak válaszolgatva kedvenc magyar írónőnkről: Szabó Magdáról, és most a másik nagy író-kedvencünkről is mindketten írni akartunk!
Zsófi megelőzött, de nem maradok adós én sem. Márquez halálhíre úgy sújtott le engem is, mint ha egy kedves rokont veszítettem volna el. Annyira részei lettek az életemnek a művei, hogy nehéz is róla beszélni. Egy ilyen idős ember halála ugyanis nem a halál ténye miatt szomorú - az természetes része az életnek! -, hanem mert valahogy azt hittük, ő már mindig itt lesz. Amíg élt, addig ott volt a tudatunkban, hogy létezik olyan ember a sokmilliárd közt, aki pontosan ki tudja fejezni a mi érzelmeinket is, noha soha nem találkoztunk - és ez az érzés valahogy könnyebben elviselhetővé teszi a nehéz helyzeteket. Ha nem csak mi érezzük a szerelem édes kínját, a gyász fojtását, a házasélet örömeit és nehézségeit, a génjeinkbe kódolt történelmet, stb. - akkor ez személyes problémából egyetemleges emberi élménnyé emelkedik. Ezt az érzést adták nekem Márquez regényei.
Hogy mennyire fontos ő nekem, talán ez is jelzi: a férjem a 40. születésnapomra megszerezte a Szerelem a kolera idéjén első kiadását, az eredeti, kolumbiai első kiadás egy példányát. Ezt láthatjátok a képen. De legalább ilyen fontos a rongyosra olvasott, régi példány, meg azok is, amelyeket különféle alkalmakra francia, spanyol, angol nyelven is megkaptam... Spanyolul azért, hogy megtanuljam a nyelvet, és eredetiben olvashassam (ez még várat magára...).
Amikor meghalt Márquez, a facebook-ot elöntötte a RIP-felirattal ellátott idézetek tömkelege, jórészt a Száz év magányból idéztek, mert a legtöbben csak azt ismerik a munkái közül. Nem vitatva a Száz év magány nagyszerűségét, zsenialitását, mégis megkockáztatom, hogy a Szerelem a kolera idején legalább olyan sokrétű, kiérlelt mű, mint a másik, amiért a Nobel-díjat kapta. És az én polcomon a műveivel egyenrangú helyen áll Gerald Martin vaskos kötete is, amely csodásan megírt életrajz, és melyből rengeteget megtudunk Márquez személyiségéről, a művei hátteréről. Érdemes úgy emlékezni az íróra, hogy elővesszük ezeket a könyveket, és olvasunk!
Nóra