…hanem magyar, vagyis inkább nemzetközi – mert szinte minden nemzet konyhájában megtalálható hasonló sütemény.
A legjobb tulajdonsága, hogy egyszerű elkészíteni. A gyerekeim imádják, és végtelen változatossággal lehet variálni, mindig újnak hat. Ez nagyon fontos – nálunk legalábbis, mert a gyerekek hamar ráunnak a legnagyobb kedvencükre is.
Az én pitém alapja linzertészta. Nézzük, hogy készítem.
Hozzávalók: 1 kg liszt,
33 dkg porcukor,
66 dkg vaj,
2 narancs frissen reszelt héja (lehetőleg bio-termesztésű),
1 púpos evőkanál vaníliás cukor (én úgy állítom elő, hogy egy vaníliarudat behasítok, majd egy másikat be is hasítok, de annak már ki is kaparom a belsejét, és ezt az egészet beleteszem egy aprószemű barnacukorral félig telt befőttes üvegbe, összerázom, lezárom. Időnként újra összerázom. Így a cukor apránként átveszi a vanília valódi ízét. Ezzel elkerülhető a mesterséges kristályvanilin használata, ami nálunk „vaníliás cukor” néven ismert…)
6 tojás sárgája,
egy csipet só.
A pite tölteléke alá szükség lesz még kb. 3-4 evőkanál zsemlemorzsára is.
A linzertészta elkészítése: A lisztet egy nagy mély, kerek tálba szitálom, hozzáadom a többieket, és egyenletes tésztává gyúrom.
Jó nagy adag tésztám lesz így, ezért a felét rögtön becsomagolom folpack-ba, és beteszem a fagyasztóba – bármikor sütni támad kedvem, előveszem a kész tésztát, és ugyanolyan jó minőségű süteményem lesz belőle, mintha frissen gyúrtam volna.
Ha pitéhez használom a linzertésztát, akkor még nyújtani sem szoktam. Kimarkolok a tésztából egy akkora darabot, amekkora kényelmesen szétlapítható az alaposan kivajazott tepsim aljába. Kb. 1 cm vastagra szoktam lapítgatni a tepsibe. Erre hintem a zsemlemorzsát – a mennyisége attól függ, hogy milyen töltelék kerül rá. A nagy nedvességtartalmú töltelékhez több zsemlemorzsát hintsünk, hogy ne a tésztát áztassa el a lé, mert akkor esetleg nem sül át, hanem ragacsossá válik.
Lássuk a lehetséges töltelékeket. Az alap az almáspite. Ehhez legalább 4-5 nagy, lédús almát reszeljünk le, egy részét a sűrű reszelőn, de a nagyobb részét szálasabbra, hogy ne almapépünk legyen, hanem harapható almarostok is maradjanak közte. Aki édesebben szereti, az keverjen hozzá pár evőkanál barnacukrot. Én nem szoktam, hanem csak fahéjat. Szita vagy szűrő fölött kézzel kinyomkodjuk-kifacsarjuk az alma levének nagy részét, lecsöpögtetjük. A levét ki ne öntsük – az az almás sütik készítésének a legfinomabb mellékterméke, nagyon jó innivaló!
A sütőt 200 fokosra előmelegítjük.
A fahéjas almát ráterítjük a tepsibe simított, zsemlemorzsával megszórt tésztára. Ilyenkor hintsük meg barnacukorral az alma tetejét, ízlés szerint.
Aki a fedett pitét szereti, az a maradék tésztát kinyújthatja fél centi vastagságúra, és ráterítheti az almatöltelékre – majd villával jó sűrűn meg kell szúrkálni a tésztát, hogy ne hólyagosodjon fel. Az anyukám nem keni meg semmivel, nála matt az almás süti teteje - így rusztikusabb. Ha csillogósabbra szeretnénk sütni, egy tojást felverünk, és megkenjük vele a pite tetejét.
De én a teljesen fedettnél jobban szeretem a morzsolt fedésű pitét. Ahhoz, hogy könnyű legyen a tésztát morzsolni, hűtőbe kell tennünk (még amikor kettéválasztottuk az alaptésztát és a fedésre megmaradt tésztát). A hűtőből frissen kivett tészta jobban morzsolható, mint amikor már olvad benne a vaj.
Amikor rámorzsoltunk annyi tésztát, amennyi szépen fedi az alma nagy részét (de azért a morzsák közt átlátszik a töltelék), ízlés szerint megkenhetjük tojásfehérjével, vagy natúr módon is hagyhatjuk, majd betesszük a sütőbe. Kb. 20 perc alatt sül meg, a szélén vágjunk belőle próba-darabot, ha az alja átsült, akkor kivehetjük. A teljesen fedett pite esetében előfordulhat, hogy a teteje már szépen megsült, de alul még nyers a tészta – ilyenkor sütőpapírral lefedve süssük még egy kicsit.
Melegen is nagyon finom!
A klasszikus almáspitén kívül süthetünk barackos pitét, és a múlt héten ilyet sütöttem. Ehhez a barackot hámozzuk meg, magozzuk ki, és közvetlenül a zsemlemorzsával meghintett tészta fölött vagdossuk apró barabokra. Vegyesen terítsük a teljesen érett, lágy, lédús darabokat a kissé keményebb szemekkel. A pite akkor lesz jó, ha a tölteléke puha, massza-szerű, de nem annyira magas a nedvességtartalma, hogy eláztassa a tésztát. A barackot hintsük meg fahéjjal, barnacukorral ízlés szerint. Fedjük be morzsolva vagy nyújtott tésztalappal, ahogy az almáspiténél írtam.
Minden töltelékből annyit tegyünk a piténkre, amennyit szeretünk – van, aki a sok töltelék-kevés tészta arányra esküszik, van, aki szerint a töltelék csak arra való, hogy ne teljesen szárazon együk a linzertésztát… Én kb 1-másfél ujjnyi vastag tölteléket szoktam tenni rá.
Jól illik a pitébe a szilva, a lédús körte is (ez utóbbival készíthetünk ínyenc finomságot is, ha a körte közé morzsolunk gorgonzolát vagy más kékpenészes sajtot! Természetesen ekkor ne hintsük meg se fahéjjal, se barnacukorral, és az ehhez használt tésztának az összetételét is módosítsuk kicsit, 33 dkg porcukor helyett használjunk csak 22 dkg porcukrot, és 6 tojássárgája helyett csak 5 tojássárgáját tegyünk bele, hogy ne legyen annyira édes a tésztánk).
A cseresznye-meggy már letermett, de ha jövő nyár elején eszetekbe jut, süssetek cseresznyés és meggyes pitét is. Most legfeljebb mirelit meggyből tudtok, de azt még alaposabban ki kell csöpögtetni, kézzel kinyomkodni a levét. Sok fahéj, és a többi gyümölcsnél több barnacukor kerüljön rá!
Legutóbb tökös-mákos pitét sütöttem, ehhez 1/4 kg gyalult tököt besóztam, negyedóráig hagytam állni a sóban. Ezalatt felforrósítottam fél liter tejet, belekevertem 5-6 evőkanál barnacukrot, és 20 dkg darált mákot. Pár percig kevergetve főztem. Ezután kihűtöttem, és kézzel belefacsartam egy lédús őszibarackot, hogy kicsit fanyarabb legyen az íze. Közben leöblítettem, majd kicsavartam a sót a gyalult tökből, és késsel apróra vágtam. Ezután egyenletesen összekevertem a tököt és a mákot. Ezt a tölteléket is zsemlemorzsás linzertésztára kanalaztam, és morzsolt tésztával fedtem be.
A fiam kívánsága a banános pite, ezt is meg fogom sütni neki, ha elmúlik a friss, helyben termő gyümölcsök szezonja – majd beszámolok róla nektek, hogy milyen lett.
És végül egy más műfaj, az én egyik nagy kedvencem: a kapros-túrós pite. Azért szeretem, mert nem édesség. Merészebbek még húsételek mellé is adhatják a forró, friss kapros-túrós pitét köretként!
A kertem ilyenkor már tele van kaporral, de kert híján a piacon vagy zöldségesnél is megvehetjük, hisz most épp tök-szezon van, meg kovászos uborka-szezon, így árulnak ezekhez kaprot is.
A kapros-túrós pite elkészítése: Egy csokor kaprot szedjünk le a vastag száráról, a szárat dobjuk el. A többit aprítsuk fel egészen apróra. Fél kg túrót keverjünk ki 4 tojás sárgájával, egy csipet sóval és a kaporral (ha nagyobb tepsiben sütjük, akkor kétszer ennyi legyen a túrós töltelék mennyisége, akkor jó, ha legalább két ujjnyi túró jut a tésztára). Ízlés szerint pár kanál cukor is kerülhet bele. Ha nagy a túró nedvességtartalma, akkor kicsit vastagabb réteg zsemlemorzsát hintsünk a pitetésztára, és arra terítsük a túrót. Ezt a pitét ne fedjük be tésztával, még morzsolva sem! Inkább kenegessük át a töltelékből kimaradt tojásfehérjével. Így szép pirosra sül a túró teteje. Vigyázat! Ha egyszer megkóstoltuk, nem lehet abbahagyni… Kizárt, hogy másnapra még marad belőle…
Jó sütést kívánok.
Nóra