A nagyanyám ma 93 éves! Isten éltesse! Gyerekkoromban sokat mesélt a „történelemről”, de gyerekként igazából fel sem fogtam, hogy mit hallok...
Milyen is lehetett a huszadik századot át- és megélni!
1918. január 8-án az amerikai szenátus és képviselőház együttes ülésen meghirdette Wilson elnök 14 pontját, amely nyílt és őszinte béketárgyalást akart a háború lezárására és olyan légkör megteremtését, amely kizárja a további háborúk kialakulását. (Ez nem nagyon sikerült neki!)
A világ, de leginkább Európa akkor már négy éve lángolt. Az Osztrák-Magyar Monarchia még állt ugyan, de Ferenc József 1916-ban meghalt.
1918. február 1-én matrózlázadás tört ki Cattaróban, az Adriai-tengeren, a Monarchia haditengerészetében szolgáló soknemzetiségű legénység közt. A felkelést február harmadikára sikerült elfojtani.
Nagyanyám édesanyja még a háború elején megözvegyült egy gyermekkel, majd újra férjhez ment dédnagyapámhoz. A háborúnak vége lett, jött Károlyi Mihály, Kun Béla, Trianon, Horthy Miklós, és nagyanyámnak még született három testvére. Mire mind megszülettek, beköszöntött a nagy gazdasági világválság. Dédnagyapám elindult, hogy Amerikában munkát találva felvirágoztassa a család anyagi helyzetét...harminc évvel később hallott róla a család, amikor hazatért. Dédnagyanyám közben becsülettel felnevelte az öt gyermekét egyedül.
Nagyanyám a Horthy-korszakban felnőtté vált, majd 1938-ban férjhez ment. 1939-ben született első gyereke, abban az évben elkezdődött a második világháború. 1942-ben született második gyermeke, akkora már hazánk is hadban állt. 1945-ben az európai béke megszületése után két héttel jött világra harmadik gyermeke.
Ekkor még nem tudták, hogy nagyapám él-e, vagy meghalt. Pár hónappal később megérkezett. Németországban került amerikai fogságba, és ez mentette meg az életét. Német orvosok látták el a megbetegedett és legyengült hadifoglyokat. Amikor már tudtak dolgozni, de még nem tudtak volna hazaindulni, német parasztoknál helyezték el őket, ahol természetesen dolgoztak a mindennapi élelmiszeradagjukért. Nagyapámat megszerette a német paraszt, még marasztalta is, de őt várta otthon a felesége és a három gyereke, akik közül a legkisebbet még nem is látta!
Nagyapámnak szerencséje volt, mert orosz hadifogságban biztosan meghalt volna. Betegen ugyan, de hazajutott, és kapott még húsz évet a sorstól a családja körében...
Nagyanyám 1956 elején megszülte negyedik gyermekét. Amikor én először hallottam –gyerekként- Szilágyi György: „Hanyas vagy? 28-as?” című írását lemezről, sokkal közelebb kerültem nagyszüleim életéhez is.
Ezért is nagyon szeretem Szabó Magdát, mert ő is kortársa nagyszüleimnek (1917.október 5-én született). Ráadásul a másik nagyanyám –aki négy évvel volt idősebb az írónőtől- szintén Debrecen környékén és ugyanolyan erős református hittel nőtt fel, mint Szabó Magda.
Nagyanyám, aki már évek óta a családunk Dédije, egész életében aktív volt, ritkán lehetett őt ülve találni: tudott sütni, főzni, szőni, fonni, hímezni, lábtörlőt készíteni, metszeni, kapálni, permetezni. Amit nem tudott, azt megtanulta, amikor 48 évesen megözvegyült.
Sok szeretetet és bölcsességet kaptunk tőle mindig, ő egy „intézmény” a családban. Kívánunk neki egészséget, sok szép évet még és nyugodt „történelmet” hozzá!
Ma elkezdődött a „Nyúl” éve, ilyenkor egész Ázsia napokig ünnepel, örülnek az új évnek. Boldog „Nyúl” évét kívánok mindenkinek szeretettel!
Balázs-nap is ma van, Isten éltesse a Balázsokat, ahogy az én kisfiamat is!
Zsófi