Most nyilván megint azt gondoljátok: elment az eszem. Pedig van valami, ami összefogja a fent felsorolt, látszólag teljesen értelmetlen halmazként összegyűlt szavakat. Pontosabban valaki: Tarics Sándornak hívják, és a két héttel ezelőtti, pusztító erejű japán földrengés előtt, bevallom, én sohasem hallottam róla.
Pedig Tarics Sándor számos dolog miatt szerepel a magyarok dicsőségfalán. Első kiemelkedő teljesítménye az 1936-os berlini Olimpián a vízilabdacsapat tagjaként elnyert aranyérem. Ő a ma élő olimpikonjaink közül a legidősebb (már évek óta tartja ezt a tiszteletreméltó címet): 98. életévét tapossa.
A Műegyetemen az Olimpia évében szerzett diplomát, építészmérnök lett. Sportkarrierje befejeztével szépen ívelt fel építész pályafutása is: amerikai ösztöndíjat nyert, de a háborús helyzet élesedése miatt 1941-ben hazatért, és bevonult. Hadmérnökként szerezte meg építészdoktori címét. A háború után a székesfőváros főmérnöke lett, de amikor 1948-ban újra Amerikába hívták magánprofesszornak, elfogadta az állást. Itt érte a hír 1949-ben, hogy Magyarországon megszűnt a többpártrendszer, elkezdődött a proletárdiktatúra időszaka… Ennek hatására Tarics úgy döntött: nem tér haza, végleg az Egyesült Államokban rendezkedik be. Amerikai állampolgárságát 1953-ban meg is kapta.
Eddig (az olimpiai aranyérmen kívül) életpályája hétköznapinak mondható.
Ám 1973-ban belekezdett egy olyan szakmai feladatba, ami később újra meghozta neki a világhírt: építészirodája együttműködést kezdeményezett a Berkley Egyetem Földrengéskutató Laboratóriumával. Öt év alatt kifejlesztett egy különleges, földrengésbiztos építési találmányt, amelynek sokmillió ember köszönheti az életét azóta is.
A találmány magyarul „Tarics-pogácsa” néven vált ismertté, de a feltaláló elmondása szerint nem a pogácsa, hanem egy másik magyar sütemény: a Dobos-torta ihlette! Az ötlet lényege: lengéscsillapító, azaz energiaelnyelő alátámasztást kell készíteni a földrengésveszélyes területeken épülő házak, építmények alá – de vastag gumitömbök helyett (amivel más építészek próbálkoztak, sikertelenül – mert a gumi elfolyt az épület terhe alatt) gumi krémes vas tortákat kell készíteni! Nagyjából fél cm vastagságú gumirétegeket kell sorjázni egy cm vastag elválasztó vaslemezek közé – mint a dobostortában (de itt 25-30 ilyen réteg kell).
A gumi rugózását viszont rontani kell, és itt jön be a képbe a szamurájkard: az a tárgy, ami hajtogatásos kovácsolásának köszönheti különleges tulajdonságait. Ezeket a kardokat nem élezik soha, hanem a kard lapját kétszeres szélességűre kovácsolják, majd félbehajtják, így korábbi rétegvastagsága felét érik el, de két rétegben – és ezt harmincszor megismétlik! Így a rétegvastagság megközelíti az atomi léptéket – az anyag különleges tulajdonságokkal bír már ekkor.
Tarics ugyanezt a módszert alkalmazta a gumi tulajdonságainak megváltoztatására. Először is a gumihoz szenet kevert, majd kétszeresére nyújtotta, félbehajtotta, összenyomta – és így tovább, mint a szamurájkardnál.
A végeredmény: a Tarics-pogácsa, melyet háromezer milliárd dollár értékű építkezésnél használtak már fel. Először 1979-ben egy dél-kaliforniai magasépület alapzatába – melyet felépülte után nem sokkal 4-es erősségű földrengés rázott meg. A pogácsa működött, az épület kilengett, a pogácsák felforrósodtak az elnyelt energiától, és a toronyház nem omlott össze – kilengés után visszatért az eredeti egyensúlyi helyzetébe.
A világ csodájára járt a magyar találmánynak. Japánból több ezren érkeztek megtekinteni, és ennek köszönhető, hogy a két hete lezajlott japán földrengés nem követelt tízezer halálos áldozat helyett több milliót! A szabadalmat ugyanis széles körben hasznosították, a földrengésbiztos építkezés a szigetországban általánossá vált.
De Tarics-pogácsa vigyáz a világ túlfelén a másik nagy, földrengésveszélyes övezet egyik leghíresebb építményére is: a San Francisóban található Golden Gate hídra felvezető autópályák is efféle Dobos-tortákon , akarom mondani: Tarics-pogácsákon nyugszanak, és hazánk legveszélyesebb építményét, a paksi atomerőművet is ilyen szerkezet vigyázza.
Az idén ünnepli mérnöki működésének 75. évfordulóját. Isten éltesse Tarics Sándort, a magyar szellem egyik legjelesebb képviselőjét!
Nóra