Bevezetésképpen egy gondolat: fogyókúrázni sokféleképpen lehet. Van, aki az éppen divatos diéták egyikét próbálja ki – csak azért, mert sokan mondják rá, hogy az hatásos. Van, aki alibizik, úgy csinál, mintha fogyókúrázna, de valójában nincs ereje hozzá… Aztán van, aki koplal és a fél életét a konditeremben töltve adja le véres verejtékkel a túlsúlyt. És van, aki megpróbálja megérteni a saját szervezete működését, kicsit utánaolvas a biokémiai, táplálkozástudományi, anyagcsere-kutatási eredményeknek – és a maga szintjén próbálja alkalmazni az olvasottakat. Ha a következő írást kissé tudományoskodónak találod majd, jusson eszedbe: a saját szervezeted működéséről van szó. Én például szeretem tudni, mi miért és hogyan történik bennem…

A fenti cím talán félrevezető. Jónéhány női magazinban olvastam már cikket arról, hogy egy-egy szelet tortácska, süteményecske nem is annyira ártalmas az egyébként szorgalmasan fogyókúrázó, senyvedő nőknek, a lényeg, hogy csak olyan sütit válasszunk, amely nem csupa zsíros krémből áll, stb. Na, ezek az írások szerintem az önmagukat becsapó nők felmentésére szolgálnak. Megnyugtatják ugyan a lelkiismeretüket vele – de nem kerülnek közelebb az áhított karcsúsághoz, mert bármennyire szeretnénk is: cukrászdában fogyókúrázni nem lehet. Ha ilyesféle jótékony hazugságot keresel ezen az oldalon is – akkor ne olvasd tovább, rossz helyen jársz!

Amiről én most írni fogok, az egészen más. Egy valódi fogyókúrás módszerről lesz szó, amely mostanában a világ számos részén terjedőben van, és már hazánkban is egyre többen alkalmazzák: a kókuszolaj-diéta – fellelhető kutatási tények személyes tapasztalataimmal megspékelve.

Egy barátom nemrég ért haza több hónapos thai tanulmányútjáról, és azt mesélte: az amerikai nők körében (akik közül sokan utaznak télen Thaiföldre regenerálódni, a fene a jó dolgukat!) nagy divat az extra szűz, hidegen préselt kókuszolaj fogyasztása.

A kókuszolaj (más néven kókuszzsír vagy kókuszvaj – ez mind ugyanazt takarja) a kókuszdió belsejéből (a koprából) sajtolt zsiradék. Hidegen sajtolva, és a termőterületén színtelen, átlátszó, tiszta folyadék, mely kókuszaromát áraszt. A mi hidegebb éghajlatunkon melegítés nélkül, tehát szobahőmérsékleten fehér, zsír-szerű állaga lesz, ugyanis olvadáspontja 24-25 Celsius fok (ez nagyban befolyásolja a felhasználhatóságát, később visszatérek rá.) A különféle finomítási eljárásokon, szűréseken áteső változat már nem ideális diétás célokra, ezért a továbbiakban mindig az extra szűz, hidegen sajtolt olajról lesz szó (ha ezt nem is hangsúlyozom ki minden alkalommal).

Ennek a zsiradéknak egészen különleges a zsírsav-összetétele, és megdönti mindazokat a szabályokat, amiket a zsírfogyasztásról eddig (felületesen) tudtunk! Sokat olvashattunk az elmúlt években arról, hogy a telített zsírsavak mennyire károsak, és aki nem akar szív- és érrendszeri betegséget beszerezni, az jobban teszi, ha szinte kizárólag telítetlen zsírsavakat tartalmazó élelmiszereken él. Kevesebb szó esik arról, hogy a zsírsavak csoportosításának másik módja a molekula mérete szerinti besorolás: léteznek rövid szénláncú zsírsavak, közepes láncúak és hosszú láncúak.

A kókuszolaj 92%-ban közepes láncú telített zsírsavakból áll.

Zsírsavösszetétele a következőképpen néz ki:

Kapronsav 0,5%

Kaprilsav 7,8%

Kaprinsav 6,7%

Laurinsav 47,5%

Mirisztinsav 18,1%

Palmitinsav 8,8%

Sztearinsav 2,6%

Arachinsav 0,1%

Olajsav 6,2%

Linolsav 1,6%

A három legnagyobb arányban jelenlévő zsírsava, a laurinsav, a palmitinsav  és a mirisztinsav - különösen az utóbbi - fő mumusként van kikiáltva, merthogy erőteljesen növelik a koleszterinszintet.

Az újabb kutatások viszont azt mutatják: a kókuszolaj esetében ez nem igaz! Nem emeli szervezetünkben a rossz koleszterinként emlegetett LDL szintjét, a „jó koleszterinre”, a HDL-re viszont pozitívan hat.

A közepes hosszúságú szénlánccal rendelkező zsírsavak (pl. a kókuszolaj) megemésztéséhez és a szervezet általi felvételéhez nem szükségesek emésztőenzimek (melyeket az epe és a hasnyálmirigy termel). Ehelyett „önmaguktól” triglicerid formájában képesek a felszívódásra, közvetlenül jutnak át a bélnyálkahártya sejtjein keresztül a májba – a nyirokkeringést és a vénás keringést elkerülve! A többi zsírsavnál rövidebb idő alatt emésztődnek meg, nem raktározódnak el a zsírszövetekben, nem képződnek közben kilomikronok (azaz a vérrel keringő, és a zsírszövetekbe beépülő lipoproteinek). Egyenesen az izomzatba épülnek be, hájpárnácskák helyett izmot képeznek!

A kókuszolaj felgyorsítja az anyagcserét. Segíti a zsírégetést. Anyagcserezavarokkal küszködő, vagy gyomorproblémáktól szenvedő diétázóknak is ajánlott a fogyasztása.

A kókuszolajban jelen lévő laurinsav, valamint a kaprilsav gombaölő, vércukorszabályozó, antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatású. (Érdekesség: a laurinsav jelenlétét a kókuszolajban egy ismert történelmi személyiségünk: Görgey Artúr honvédtábornok fedezte fel, ő ugyanis civilben kitűnő kémikus volt!)

Másik alkotóeleme, a linolsav (vagyis az omega-6 zsírsav) szintén rendkívül fontos és hasznos, az immunrendszer és a vérnyomásszabályozás nélkülözhetetlen eszköze.

Ennyit az elméleti háttérről. S most lássuk a tapasztalataimat.

A Thaiföldről hazaérkezett barátom azonnali, látványos, meghökkentő eredményekről beszélt – én ilyenről sajnos nem tudok beszámolni nektek.

Az első nehézségem a kókuszolajjal kapcsolatban az volt, hogy – mivel a mi éghajlatunkon az évnek ebben a szakában általában 25 fok alatti a hőmérséklet – a dobozban disznózsírra emlékeztető, megszilárdult állagú kenőcsöt találtam. Az illata és az íze kókuszos, de nem édes – mint ahogyan a kókuszos sütikből azt már megszokhattuk.

Hogyan lehet ezt a ragacsot elfogyasztani anélkül, hogy megcukroznám (az ugye kevéssé fogyókúrás), megfőzném (mert akkor elvész a vitamintartalma)…?

Naponta minimum egy kanállal érdemes belőle fogyasztani ahhoz, hogy hatásos legyen.

Jó pár napig kísérleteztem, amíg rájöttem, mi az egyetlen olyan mód, ahogy meg tudom enni. Vagyis inni…

Először is enyhén felmelegítem, vigyázva, hogy nehogy felforrósodjon – a beltartalmát a hő károsítja. Ettől víz-szerű, áttetsző olajjá változik. A napi adag elfér egy kis kupicás pohárban. Amikor folyékony, de nem meleg, (némi sóhajtozás után) felhajtom, és azonnal harapok utána egyetlen egy falat kókuszos süteményt/kekszet, bármit, amivel be tudom csapni az ízlelőbimbóimat… Ha ugyanis magában iszom a kókuszolajat, émelyítően rossz – legalábbis nekem. De az édes-kókuszos sütifalat elnyomja az olajos érzést… és tényleg csak egy falatról van szó, tehát a fogyókúrát nem teszi tönkre a cukros süti!

No, így fogyókúrázom most én sütemények, kekszek segítségével. És mellette zöldségeket, gyümölcsöt eszem – negatív kalóriás ételeket! Rengeteg zöldteát iszom, tornázom… mert ezt azért nem lehet megúszni. De napi egy kupicányi olajat meginni - legyen az bármennyire kellemetlen is – nem tűnik túl nagy áldozatnak, legyőzhetetlen akadálynak a fogyás érdekében. Persze nem mondhatnám, hogy ez a napom fénypontja… Majd beszámolok róla pár hét múlva, hogy célt értem-e vele!

Nóra