Az évforduló kapcsán rengeteg cikk jelent meg, mind más és más oldalát meséli el a történetnek.

Olyan részleteket is megtudtunk, amelyek eddig titkosak voltak, Oroszország ugyanis összesen kb. 700 oldalnyi új információt tett közzé a fél évszázados ünneplés alkalmából.

Azt eddig is tudtuk (bár vannak az összeesküvés elméletek kedvelői közt olyanok, akik ezt is kétségbe vonták!), hogy 1961. április 12-én Jurij Alekszejevics Gagarin, a szovjet légierő 27 éves pilótája a Vosztok-1 típusú űrhajóval megkerülte a Földet. Utazása 1 óra 48 perces volt, végül sikeresen földet ért az előre kijelölt körzetben

Azt azonban most tudhattuk csak meg, hogy összesen 43 kutya reptetése előzte meg az első emberi űrutazást. A kutyák utálták, hogy lekötözik őket, ebből számos bonyodalom adódott… Egyszer a reptetésre váró két kutya egyike el is szökött, mire befogtak egy „képzetlen” másik kutyát, és azt küldték fel – ő volt Csernuska. A leszállás után boldogan elszaladt – hatalmas létszámú katonaság kereste a sztyeppén, hogy be tudják fogni a szükséges vizsgálatok elvégzésre…

Lajka kutya lett az első, híressé vált emlősállat, mely föld körüli pályára állt (tévedés, hogy az első élőlény vagy az első állat lett volna az űrben – az amerikaiak már a negyvenes években küldtek fel muslicákat, rozs-és gyapotmagokat, majd majmokat és egereket…) Lajka egyébként eleve halálra szánt állatként repült az űrbe: mindössze 7 napra elegendő táplálékot kapott. Ezután mérget adagoltak volna az ételébe (mert az űrjármű nem volt alkalmas a visszatérésre), ám űrkabinja már 7 órával a felszállás után meghibásodott, és a túlmelegedés következtében a kutya elpusztult. Azt azonban megtudták a kutatók a műszerek segítségével: a felszállást túlélte, a súlytalanság sem ölte meg, hanem képes volt ahhoz alkalmazkodni. Repülését a nagy októberi forradalom 40. évfordulójára időzítették…

A szovjet űrprogram legendás vezetője, Szergej Pavlovics Koroljov (a sztálini terror áldozataként a Gulágot is megjárt) mérnök volt. Az ő vezetésével dolgozták ki az emberi űrrepülés műszaki feltételeit is.

Nem megerősített hírek szerint az IL típusú repülőgépek tervezőjének fia, Vlagyimir Iljusin már Gagarint egy héttel megelőzve járt az űrben, de a leszállás során hiba történt, és kínai területen landolt… Megsérült, a kínaiak pedig csak hosszas huzavona után adták vissza a szovjeteknek.

Iljusin története még a ma közzétett adatok szerint is a legendák körébe tartozik. Tény viszont Valentin Bondarenko esete. Ő tagja volt annak a 29 tagú csapatnak, akiket az űrrepülésre kiválasztott a szovjet űrprogram vezetősége. Sőt, a szovjetekre nem jellemző elővigyázatlanság következtében számos filmfelvételen és fotón is ott szerepel a kozmonauták között… Ezért volt különösen feltűnő, hogy 1961. márciusának végén egyszer csak eltűnt a csapatból… Eltűnése számos spekulációra adott okot – nem alaptalanul. Bondarenko ugyanis halálos balesetet szenvedett a felkészítés során. Egy alacsony nyomású kamrában töltendő 15 napos kísérleti időszak 10. napján elkövetett egy végzetes, banális hibát: miután a testéről eltávolította az érzékelő műszer tapaszait, egy alkoholos vattával letörölte a tapaszok ragacsos helyét, a vattát pedig hanyagul eldobta… Az alkoholos vatta egy forró rezsóra esett (melyet teafőzésre használt a kamrában…), meggyulladt. A keletkezett tüzet overallja ujjával próbálta eloltani, sikertelenül. A légnyomáskülönbség miatt a kamra biztonsági ajtaját összesen fél órába telt kinyitni. Bondarenko ezalatt harmadfokú égési sérüléseket szenvedett. 16 órával később hunyt el, a halálos ágyánál Jurij Gagarin őrizte… Akinek kevesebb, mint három hét múlva fel kellett szállnia az űrbe – egy olyan repülésre, amelynek a kimenetelét senki sem tudta megjósolni!

Elképzelhetjük, milyen lelkiállapotban készült az utolsó napokban Gagarin a történelmi küldetésre – amelyre egyébként a legendák szerint nem őt, hanem elsődlegesen German Tyitovot választotta a Koroljov vezetése alatt álló űrhajózási bizottság. Ám állítólag Hruscsov bekérette a jelöltek tablóját, és Gagarinra bökött… Így lett Tyitovból „Magyari Béla”, azaz tartalékos (így ő később, augusztusban a világ második űrben járt pilótájává válhatott!).

Gagarin elképesztő hidegvérrel állt végül a repülés elé. Pulzusszáma percenként 64 volt és ugyanígy is maradt, miután helyet foglalt a Vosztokban. A beszállás előtt meglátta Koroljovot, aki álmatlan éjszakája után igen elgyötörtnek nézett ki. Gagarin azt mondta neki:  „Ne aggódjon Szergej Pavlovics, minden rendben lesz!” Koroljov később felidézte, mennyire furcsa volt, hogy Gagarin nyugtatta őt, és nem fordítva… Kapcsolatukra egyébként jellemző, hogy Koroljov úgy tekintett a pilótára, mint fiára, és Gagarin is Koroljov képét hordta tárcájában.

Végül a hős cím várományosa bemászott a Vosztok-1 kabinjába - de előbb még Koroljov biztosította róla: „Van kolbász, édesség és lekvár a teához, ha hazérsz! Hatvanhárom is, meg fogsz hízni! Amikor holnap visszatérsz, mindet meg is eheted.”  „A lényeg, hogy legyen szesz is a kolbász mellé” – felelte Gagarin. „A fenébe! Ez a cucc mindent felvesz…” – nevetett Koroljov, és aztán Gagarin elmondta legendás vezényszavát: „Pojehali!” – azaz „Indulás!”.

10:07-kor startolt Bajkonurból a Vosztok-1 űrhajó. Azt azonban évtizedekig nem tudtuk, mennyi műszaki hiba történt az 1 óra 48 perces út során. Most elolvasva az alábbiakat – az űrrepülés igazi rémálom lehetett Gagarin számára!

Most kerültek nyilvánosságra olyan feljegyzések, amelyekből kiderül: a kilövés előtt például a földi irányítók arra utasították Gagarint, hogy tépjen egy kis ragasztószalagot, és rögzítsen egy készüléket, mivel „elfelejtettük rögzíteni.” Később arra is utasították, hogy újra ellenőrizze a fedélzeti nyílást, mert „az egyik jelzőlámpa nem gyulladt fel” a földi irányítók paneljén.

A repülés 156. másodpercében felmondta a szolgálatot a távirányítás antennáinak áramellátása, a hajtóművek a szükségesnél 15 másodperccel később álltak le, ezért a Vosztok-1 a tervezett 230 kilométeres magasság helyett 327 kilométer magasságban állt Föld körüli pályára. Emiatt elveszett a fékező berendezés meghibásodása esetére tervezett alternatív leszállópálya lehetősége…

Gagarin az űrhajóban magnetofonra diktálta és írásban rögzítette tapasztalatait, de a szkafanderhez rosszul odaerősített írószer elrepült a kezéből, a magnóról pedig lefutott a szalag: Gagarin kézzel tekerte vissza, ezért hosszabb ideig nem készült felvétel.

A fékező hajtómű idejében bekapcsolódott, de a szükségesnél egy másodperccel később kapcsolódott ki, akkor is csak azért, mert elfogyott az üzemanyag. Az üzemanyagtartály zárószelepe ugyanis nem jól működött, ezért nem minden üzemanyag jutott a hajtóműbe. A hajtómű szelepe azonban nyitva maradt, és nagy nyomással nitrogén hatolt be, amitől pörögni kezdett az űrhajó.

A leszállóegység leválasztására adott utasítást a berendezés nem teljesítette, várni kellett, amíg a hőérzékelős tartalékrendszer 150 fokra hevül, és működésbe lép az ideális, 100-110 kilométeres magasságban. Csakhogy ez már 150-170 kilométeres magasságban megtörtént, ami azt jelezte, hogy az űrhajó a vártnál gyorsabban hevült fel.

A leválásnál is történt egy hiba, amely az űrhajóst 10 G túlterhelésnek tette ki.

Végül Gagarin 7 kilométeres magasságban katapultált, és sokáig hiába próbálta kinyitni a szkafander lélegző nyílását, mert annak zsinórja valahogy egy szíj alá került. Aztán mégis sikerrel járt, később kinyílt a tartalék ejtőernyő is. Gagarin látta, hogy víz felé tart, ezért a szkafanderhez erősített késsel levágta 30 kilós hátizsákját, amelyben minden eshetőségre három napra szóló élelem volt. A hátizsák súlya nélkül  messzebbre tudott repülni, és szárazon ért földet. 

350 kilométerrel odébb a tervezett landolási helytől (ahol izgatottan várták az érkezését), Gagarin a rémes utazás után még nekiállt keresni egy lakott települést… Szmelovka falu volt hozzá legközelebb. Ott egy erdész felesége és unokája szúrta ki, meg is próbáltak elmenekülni a fényes, narancssárga űrruhás idegentől… Koroljov és csapata végre érte indult.

A szovjet vezetés igyekezett a maga módján kárpótolni az elszenvedett nehézségekért. Amíg fent volt az űrben, előléptették hadnagyból őrnaggyá. És Koroljov nem hazudott: lett kolbász is, sőt... a Szovjetunió Minisztertanácsa először 1961. április 13-án arról döntött, hogy 15 ezer rubel pénzjutalomban részesíti az űrhajóst. Mivel akkoriban az átlagos fizetés havi 100 rubel körül volt – ez elképesztő pénzösszegnek számított!

Április 18-án újabb határozatot hoztak a Gagarinnak szánt ajándékokról: az űrhajós kapott egy Volga személyautót és egy négy szobás házat komplett bútorzattal, egy Rubin televízióval, Ljuksz típusú magnetofonos rádióval, mosógéppel, hűtőszekrénnyel, porszívóval, futószőnyegekkel, pianínóval, hat garnitúra ágyneművel és két paplannal.

A védelmi minisztériumot kötelezték rá, hogy Gagarin szüleinek előre gyártott elemekből készült, háromszobás házat építsen, és lássa el bútorral és televízióval. Gagarin két fivére és egy lánytestvére egyenként ezer rubelt kapott a kormánytól.

A Gagarin-család minden tagját felöltöztették. Ma már nevetségesen hangzik, de Gagarin kapott átmeneti kabátot, nyári kabátot és esőkabátot, egy sötét és egy világos színű öltönyt, egy-egy pár fekete és világos színű cipőt, 6 fehér inget, két sapkát, 6 pár zoknit, 6 pár fehér selyem alsóneműt (az ellenség szeme végülis mindent lát...nem?) 6 alsót és atlétát, 12 zsebkendőt, 6 nyakkendőt, egy pár kesztyűt, egy-egy garnitúra hétköznapi és ünnepi egyenruhát és két bőröndöt.

Feleségének a szovjet kormány ugyancsak három kabátot, három ruhát, egy fekete kosztümöt, meg nem határozott számú kalapot, hat kombinét (igen, még erről is gondoskodtak!), hat pár harisnyát, két pár cipőt, két retikült, két pár kesztyűt, egy-egy selyem és gyapjú kendőt, két blúzt és egy gyapjú kötött kabátot szánt. A gyerekeket szintén felöltöztették tetőtől talpig, s ők ezen kívül gyerekágyat, illetve gyerekkocsit, továbbá játékszereket kaptak. Gagarin Szmolenszk mellett élő szüleinek is biztosítottak ruházatot.

Gagarin maga másfél óra alatt történelmi hőssé vált. Körbehordozták a Szovjetunióban és a baráti országokban, kisfiús bájával ideális propaganda-személynek bizonyult.

Közben persze rendkívül nehezen dolgozta fel az életében beállt változásokat… Keményen ivott, és sok olyasmit is megengedett magának, amit mások nem mertek volna. Magyar tolmácsa, Bertalan István (ma már nyugdíjas katonatiszt) azt meséli: Bikovszkij, egy másik szovjet űrhajós fecsegte el neki a sztorit Gagarinról, miszerint nem sokkal az űrrepülés után megtetszett neki egy diplomatafeleség – a vonzalom kölcsönös is volt. Gagarin a szigorúan megszervezett programjai közepette meglépett. A mosdó szellőzőablakán mászott ki, és két napig nem is került elő, pedig hatalmas apparátus kereste… Már azt hitték, elrabolták a Szovjetunió hősét! Lezárták a reptereket, a városból kivezető utakat és a kikötőket! Aztán két nap elteltével Gagarin hazatért, és elmondta: két utcányira volt mindössze, a diplomatafeleségnél… Az őrzésével megbízott két KGB-ügynök további sorsáról nincs hír…

Hogy nem züllött el végleg, az talán csak annak köszönhető, hogy hőssé válása után már csak rendkívül rövid ideig, mindössze 7 évig élt. Egy MiG-15-ös vadászrepülővel szenvedett halálos balesetet, melynek részletei a titkok közé tartoztak az elmúlt évtizedekben. Azt rebesgették: nem volt elég simulékony, szembehelyezkedett a szovjet vezetés akaratával, ezért a KGB eltette láb alól. Ma már tudjuk (a múlt héten tették közzé a dokumentumokat): Gagarin és egy Vlagyimir Szerjogin nevű, szintén tapasztalt pilóta egy meteorológiai szondát próbált kikerülni gépével, amikor a hirtelen manőver következtében a földnek csapódott.

Halála után felesége kézhez vehette azt a levelet, amit még az űrutazás előtt írt neki Gagarin. Ebben arra kérte Valentyinát, nevelje két lányukat normális gyerekeknek, ne pedig kis hercegnőknek, és ő maga menjen újra férjhez, ha megözvegyülne… Az előbbi kérést betartotta Valentyina Gagarina: nagyobbik lányuk, Jelena ma a Kreml múzeumának vezetője, Galina pedig gazdaságtant tanít a Moszkvai Egyetemen. Az özvegy azonban soha többé nem ment férjhez, Csillagvárosban élt, és kiadta emlékiratait.

Hogy mégis lehet némi igazságalapja a mendemondáknak, melyek szerint Gagarin szembe helyezkedett a hivatalos szovjet hatalommal, vagy legalábbis nem volt kellően simulékony népi hős, arról tanúskodik az a mondása, amit egy fogadáson sütött el:

„Még ma sem tudom, ki vagyok én. Az utoljára repült kutya, vagy az először repült ember…”

A mai, 50. évforduló emlékére számos rendezvényt találhatunk Budapesten:

Április 12. 19 óra: Világűr Klub, Előadók: Almár Iván, Frey Sándor, Solymosi János, Balázs László, Ehmann Bea, Sik András, Pacher Tibor. Magyar Tudósok körútja 2., BME Q. épület A szárny 2. emelet 240-es terem.

Április 12. 19 óra: Űrsztárok és űrsztorik - az űrhajózás 50. évfordulóján. Schuminszky Nándor előadása, Polaris Csillagvizsgáló

Április 12. 19 óra - Jurij éjszakája: Tudomány és művészet. Műcsarnok, Előadóterem

Április 12. 19 óra: A szovjet-orosz űrkutatás története, A kiállítást megnyitják Farkas Bertalan és Valerij Kubaszov asztronauták. ELTE BTK Ruszisztikai Központ, Budapest, Múzeum krt. 6-8.II. em. 237-es terem előtti folyosó

Április 15. 21 óra: Jurij éjszakája, űrparti a Corvintetőn

Ünnepeljétek meg ti is Gagarint!

Nóra