Május 8-a vagy május 9-e? Európában az előbbi, a volt szovjet tagköztársaságokban az utóbbi. A náci Németország 1945. május 8-án tette le a fegyvert, így ez a nap lett az európai béke napja.
A Németország feltétel nélküli megadását rögzítő dokumentumot ugyan még aznap -1945. május 8-án- aláírták, de csak, közép-európai idő szerint, május 8-án 23.01-kor lépett életbe, amikor Moszkvában már május 9-e volt. Így a Szovjetunióban hagyományosan május 9-e volt a Győzelem napja, és nem változott ez a volt tagköztársaságokban sem!
"Rendszerek" jönnek-mennek, alig maradnak már „veteránok”, akik egykor végigmasírozták Európát, de ennek az ünnepnek nem kopik a fénye Oroszországban. A Vörös téren nagy katonai parádé és ünneplés zajlik egész nap, ma már modernkori formába öntve, fiatalos, bulizós műsorral, és természetesen a régi dallamokkal, amely a Vörös Hadsereg „védjegye” volt a háború alatt.
Van egy dal, a „Gyeny pobedi” (Győzelem napja), amelyről sokan hihetik, hogy a háborúban született, mert annyira a jelképévé vált május kilencedikének Oroszországban.
Ennek a dalnak nagyon érdekes története van. 1975-ben dalversenyt írt ki a Kultúr Tanács, amely a szovjet kultúráért volt felelős, hogy méltón tudjanak majd megemlékezni a győzelem 30.évfordulójáról. Vlagyimir Haritonov költő, aki maga is harcolt a Nagy Honvédő Háborúban, 1975 márciusában megkereste az ifjú zeneszerzőt, David Tuhmanovot, hogy írjon a verséhez zenét. A mű el is készült, de nem tetszett a Kultúr Tanácsnak.
Volt viszont egy ismert előadó, Lev Lescsenko, akinek egyik ismerőse ajánlotta ezt a dalt. Az ajánlásból az sem maradt ki, hogy a hivatalos kultúrpolitikának nem tetszik a mű, bár különösebb indoklás nem volt, hogy miért nem tetszik, de akkoriban ugye elég nagy bátorságnak tűnt szembe menni a hivatalos állásponttal bármiben is.
Lev Lescsenko április végén „lesz, ami lesz”-alapon elénekelte egy koncertjén a dalt Alma-Atában, erre már a hatalom is felfigyelt és egy másik előadót (Leonyid Szmetannyikov) megbízott a dal előadásával a televíziós ünnepségen, 1975 május 9-én. Ezt követően az érdekes előzményekkel útjára indított szerzeményt végképp elzárták volna a fiókba a hatalom részéről, ha tehették volna...
De Lescsenko nem hagyta ennyiben a dolgot! Ősszel felkérték, hogy november 10-én a Rendőrség napján a Kreml Kongresszusi Palotájában rendezett koncerten énekeljen valami hazafias művet, erre ő megkérdezte a rendőri vezetést, hogy ezt a dalt előadhatja-e. Rábólintottak, és így elkezdhette önálló életét a szerzemény. Olyan siker lett, amit senki nem várt. A „nép” befogadta és el sem engedte többé. Így vált eggyé Lev Lescsenkóval és a Győzelem napjával.
A szöveg nem túl bonyolult, de mégis nagy sikert hozott a szerzőknek és az előadónak: lelkesítő és szomorú, arról, hogy nagy áldozatok árán vonult végig a sok fiatal katona fél Európán, és sajnos nem tért haza mindenki a háború befejezésekor.
Itt meghallgatható a dal „eredeti”, 1975-ös változata:
https://www.youtube.com/watch?v=m80Aw8a4JHE&playnext=1&list=PLE035528084E9F0A7
Itt pedig láthatjuk, hogy a mai napig része az orosz győzelemnapi műsornak ez a szám:
https://www.youtube.com/watch?v=D4FP4zARpUc
Ezen a 2008-as felvételen azt is megfigyelhetjük, hogy a szovjet műsorok erőt sugárzó pompájától nem marad el a mai orosz ünnepségek hangulata sem. Az is nagyon érdekes, ahogy mindenki feláll, amikor megérkezik az előadó a színpadra, mintha a himnuszt énekelné el...
Végül egy másik híres dal modern „feldolgozása” 2007-ből, ugyancsak a győzelemnapi műsorból (nekem az előadók miatt a nagy kedvencem ez a változat!):
https://www.youtube.com/watch?v=ivASIwtHALM&feature=related
Zsófi
