Ismét megbizonyosodtam róla, hogy lehet színvonalas műsorokat is találni a magyar csatornák műsorán...
Néhány napja találtam, megintcsak véletlenszerűen, egy 1988-ban készült tévéjátékot, amely Hajdúfy Miklós munkája, és a címe ez: „Ragaszkodom a szerelemhez”. Az eredeti vígjátékot Bókay János (1892-1961) írta, aki kora népszerű írója, vígjátékszerzője, műfordítója volt. Ő írta például az „Egy rózsaszál szebben beszél” című regényt, Kacsóh Pongrác életéről, és Puccini életéről a „Bohémek és pillangók” című –szintén- életrajzi regényt.
A tévéjáték elődje egy 1943-ban készített film volt, amelynek forgatókönyvét szintén Bókay vígjátékából írták. A történet klasszikus alaphelyzet: a húszéves kisasszony hazaérkezik a svájci nevelőintézetből, ahová jómódú édesapja íratta be édesanyja halála után. Az apa ötvenes ügyvéd, aki lánya miatt nem nősölt újra. A lány viszont felnőtt, tehát úgy érzi, itt az ideje, hogy ő is „éljen” egy kicsit, és ezt úgy valósítja meg, hogy beleszeret barátja -lányával egykorú- titkárnőjébe.
Egy kicsit sem tartja a kialakult helyzetet furcsának, míg lánya a saját női eszközeivel rá nem világít annak komikus voltára: bizony az a nagy igazság, hogy jóképű és sármos apját elkapta az öregedő férfiakra jellemző pánik, és „lányakorú” szerelmével szeretné visszatekertetni az idő kerekét és saját biológiai óráját.
Az alaphelyzet nem egy szokatlan és ritka szituáció, még azt is mondhatnánk, hogyan lehet ebből néhány szereplővel érdekes és izgalmas darabot írni. Bókay bravúrosan megmutatja, hogy lehet!
Az 1988-ban készült tévéjáték sármos ügyvédje Darvas Iván, aki hihetetlenül érzékletesen alakítja az öregedő szívtiprót. A néző egy percig nem kételkedik, hogy akármelyik 20 éves lányt bármikor képes elszeretni a szövegével és a tapasztalatával a fiatal udvarlójától, ahogy ezt a darabban teszi.
A dolog érdekessége, hogy az ötvenes évei elején járó ügyvédet Darvas Iván 63 évesen is hitelesen tudja megformálni, még tíz évvel idősebben is elhisszük neki, hogy ő valóban a nők kedvence!
A butácska, de céltudatos titkárnő szerepében Tóth Enikő is nagyszerű, és a másik „szerelmespár” is telitalálat. Darvas svájci nevelést kapott kisasszony lánya Pápai Erika, az ügyvéd legjobb barátja pedig Bács Ferenc.
Előző mondatomból már kitalálható az is, hogy Bókay János egy szokványos, mondhatni unalmas élethelyzetbe beleírt egy olyan „svédcsavart”, amitől aztán a történet a végéig "feszes" és izgalmas marad.
Az ügyvéd lánya először megpróbál beszélni apjával, és elmagyarázni neki: nem biztos, hogy egy csitri titkárnő jelenti a megoldást a gondjaira, de természetesen apja kineveti és kislányként kezeli.
Ekkor jön a lány ötlete: apja -ugyancsak egyedülálló- legjobb barátját, akit Árpád bácsiként (Bács Ferenc) születése óta ismer és tisztel, tudtán kívül felhasználja terveihez.
Felhívja magára, mint nő, a férfi figyelmét, és addig provokálja, míg a férfi udvarolni nem kezd neki. Teljesen beleéli magát abba, hogy a lány szereti. Ahogy ez már lenni szokott, apja barátja azonnal meg is kéri a kezét, a lány természetesen igent mond, és látványos enyelgésbe kezdenek.
Az apa elé tartott görbe tükör pedig felnyitja végre a szemét, hogy ne tegye ő sem azt, amit a lánya és a legjobb barátja esetében nem tart helyesnek.
Szerintem a legjobb jelenet a mű végén van, amikor az ügyvéd kicsit szomorúan -de megkönnyebbülve- elbúcsúzik fiatal kedvesétől, és felsorolja, mit fog tenni a lány csalódásában és bánatában a következő percekben és órákban.
Ekkor ébred rá a néző, hogy: igen, nincs új a nap alatt! Az emberi érzelmek, a kérdések és a válaszok már évszázadok óta körülbelül ugyanazok, csak mi hisszük azt, hogy egyediek és "megismételhetetlenek" örömeink és problémáink.
Szerencsére ekkor jön a Bókay-Hajdúfy-Darvas hármas, és meg tudja mutatni nekünk, hogy szinte minden emberi probléma gyökere közös és kortalan, ha egy filmen látjuk akkor banális és triviális is tud lenni, sőt, időnként még vicces is!
A problémák megoldása közben próbáljuk meg nézni a saját "mozinkat" úgy, mint egy vígjátékot, talán ez is segíteni fog!
Zsófi
