Vinnai András írta és Radnai Márk rendezte azt a kortárs darabot, melynek bemutatója a Thália Új Stúdió színpadán még az előző színházi évadban volt, alkotói a 011-Alkotócsoport tagjai. A Garzonpánik kamaramű, három színész játssza egy felvonásban. Műfaját nehéz meghatározni - vígjáték és dráma egyszerre, ráadásul sci-fi elemekkel tűzdelve!
Mostanában ritkán jutok el színházba, ilyenkor szívesebben választok kísérletező darabot, valahogy a nagy klasszikusok most nem vonzanak annyira! Ez az előadás remek választás volt - rengeteget nevettünk, és közben el is borzadtunk az emberi természet abszurditásán, a párkapcsolatok lehetetlen, kifacsart logikáján.
A két fő-főszereplő Klem Viktor és Pálos Hanna - érdemes megjegyezni a nevüket. Bár Klem Viktort a tévénézők már ismerhetik innen-onnan, nekem új volt. Helyes, kisfiús külseje jól ellenpontozta a darab keményebb jeleneteiben nyújtott "szemét alak" stílust. Pálos Hanna pedig nagymonológjával külön tapsot is kapott a közönségtől.
A harmadik (negyedik, ötödik, stb.) szerepben Szabó Győző is nagyon jó volt, még akkor is, amikor nem volt színen - ilyenkor csak a hangjával játszott.
A történet lényege, hogy egy hosszabb ideje együtt élő fiatal pár albérletet keres, a kis garzon fura, különc tulajdonosa olyan jó feltételeket ajánl, hogy azonnal be is költöznek. Egyedül maradva az új otthonban azonnal előtör kapcsolatuk sötét oldala - az elhidegülés, a játszmázás, a kölcsönösen adott és kapott sérelmek hamar elmérgesednek. Egy különös fordulat azonban megakadályozza, hogy kilépjenek a teherré vált, elviselhetetlenül feszült kapcsolatból, hiszen nem tudnak kilépni a börtönükké vált garzonból.
Akinek ismerős a helyzet - azt biztosíthatom róla: Bunuel 1962-es nagy klasszikusához, Az öldöklő angyalhoz hasonló ugyan az alaphelyzet (abban a filmben egy nagypolgári társaság nem tudja elhagyni a parti helyszínét), de ott a helyzet a társadalomkritika eszköze, a Garzonpánikban viszont a párkapcsolatok lélektanát illusztrálja. A tér-idő csimbókkal (így nevezik a darabban!), és az abszurd sci-fi fordulatokkal a szerző és a rendező görbe tükröt tart mindazon párok elé, akik képtelenek belátni kapcsolatuk kudarcát, és a továbblépés helyett egymás lelkének rombolásába ölik minden energiájukat.
Nem volt tehát felhőtlen a közönség kacagása - de mégis, vagy épp ezért volt nagyon hatásos az előadás. Nincs felszabadítóbb, mint kiröhögni magunkat - hisz ki ne élt volna még át ilyen helyzeteket jelenlegi vagy korábbi párjával?
Ajánlom az előadást, amíg még műsoron tartja a Thália Színház.
Nóra
