…ez már azért is jó hír, mert január lévén, az év nagy része még hátra van, de ránk már csak vidámabb napok várnak!
Az év legszomorúbb napja mindig egy januári hétfőre esik, és 2005 óta tartják nyilván. Akkor történt ugyanis, hogy egy utazási témájú tévécsatorna megbízást adott a Cardiffi Egyetem akkori pszichológusának, Cliff Arnallnak, hogy határozza meg: melyik az év legszomorúbb napja (a cég ugyanis pont arra a napra kívánta időzíteni reklámját, a szomorúság elől elmenekülni és utazni vágyók részére).
A pszichológus megalkotott hát egy képletet, mely a következőképpen néz ki:
[W + (D-d) x Tq] / M x Na
ahol
W = weather, azaz az időjárás
d = debt, azaz adósság
T = time since Christmas, vagyis a karácsony óta eltelt idő hossza
q = time since failing our new year resolutions – vagyis az újévi fogadalmaink megszegése óta eltelt idő,
M = low motivational levels - tehát a tettrekészségünk (általában alacsony) szintje
Na = the feeling of a need to take action, ami kb. annyit tesz: „tennem kell valamit”-érzés
A „D” meghatározása feltűnően hiányzik minden forrásból…
Matematikától és képletektől idegenkedők számára lefordítom: azon a januári hétfőn érezzük magunkat a legszomorúbbnak, amelyik már túl távol esik a karácsonyi csillogástól, amikor már ránk tört a szürke hétköznapok teljes súlya. Ilyenkor aggódunk a legjobban az adósságaink miatt (a karácsonyi költekezéssel súlyosbítva), erre az időszakra már minden újévi fogadalmunkat megszegtük – és emiatt a kudarc miatt is nyomorultul érezzük magunkat… A idő szürke, hideg, és belőlünk elillant minden tettvágy, bár pontosan tudjuk, hogy valamit tenni kéne ahhoz, hogy beinduljanak a dolgaink!
Ezt a napot nevezték el a britek Blue Monday-nak, és ez esett idén a rendkívül tudományos fenti számítás alapján épp tegnapelőttre… 2005 óta minden évben megírja a brit sajtó (a nemzetközi pedig átveszi), és mindig elvitatkoznak rajta, hogy kell-e ezzel törődni… mindig biztosítják róla az olvasókat, hogy az egésznek semmi tudományos alapja nincs! Az „igazi tudósok” mindig fel is háborodnak, mondván: az efféle áltudományos okoskodások lejáratják a valóban fontos tudományos kutatásokat. Szerintem ez túlzás!
De hogy lehet az, hogy mégis, én már régen éreztem magam annyira levertnek, mint éppen tegnapelőtt?! Sőt: még tegnap is... Igen, szakadt a hó, szürke volt az ég, az anyagiak nyomasztóak, az energiakészleteim kimerültek, és nagyon rám fért volna, hogy valaki egy jól irányzott rúgással elindítson a tennivalóim felé!
Na de mindez elmúlt – most már ma van! Határozottan érzem, hogy elindultunk az év legvidámabb napja felé (amit szintén Mr. Arnall számított ki, egy fagylaltgyártó cég megbízásából! ha egy üzlet beindul...) – ez tavaly június 17-ére esett, és a képlete:
O + (N x S) + Cpm/T + He
ahol is
O: Outdoors – vagyis szabadtéri tevékenységeink
N: Nature – a szépen virágzó természet
S: Social interaction – társasági élményeink
Cpm: Childhood memories of summers – a gyerekkori nyarak szép emléke
T: Temperature – a meleg időjárás
He: Holidays – a vakáció
Lefordítva: azon a napon leszünk a legboldogabbak az évben, amikor kimozdulunk otthonról, a gyönyörű, zöld és virágos nyári természetbe, a barátainkkal. Felidézzük a szép nyarakat a gyerekkorunkból, élvezzük a meleg napsütést, és örülünk a szabadságunknak!
Logikus, nem?
Tegyük hozzá: ezt mind fel lehet viccként is fogni, de a britek igyekeztek komolyra is fordítani. Létrehoztak egy szervezetet, „Beat Blue Monday” néven, mely kb. annyit tesz: „Győzd le a legszomorúbb hétfőt!”. Ennek szlogenje alatt egyrészt adományokat gyűjtenek a mentális egészséggel foglalkozó alapítványok számára, másrészt konkrét segítséget is igyekeznek nyújtani azoknak, akik nem csak az év legszomorúbb hétfőjén levertek, hanem valódi depresszióval küszködnek.
Én szerencsére nem tartozom az utóbbiak közé, ezt az is jól mutatja: ma sokkal jobb már a kedvem, mint tegnap és tegnapelőtt volt, és igyekszem egyre vidámabb lenni, hogy felkészülten érjen majd az a júniusi nap!
Nektek is ezt kívánom ma, az év legszomorúbb hétfője utáni szerdán.
Nóra