Évtizedek óta minden évben milliók zarándokolnak el, hogy láthassák. Van, akinek élete nagy vágya teljesedik be azzal, hogy ott állhat előtte. Ha leírom a nevét, mégis a legtöbben értetlenül pislognak csak: ő Lisa Gherardini.
Ha azt is elárulom, hogy Francesco del Giocondo firenzei selyemkereskedő felesége volt ötszáz évvel ezelőtt, talán már többen tudják, ha olaszosan nevezem meg: La Gioconda, vagy még inkább így: Mona Lisa - már mindenki tudja, kiről beszélek.
De tudjuk-e valójában, hogy ki ő? Azt biztosan tudhatjuk, hogy Leonardo da Vinci 1503-1506 között festette meg titokzatos mosolyát, egy 77 x 53 cm nagyságú nyárfatáblára, olajjal. Leonardo nem adott címet a képnek, ez a reneszánsz idején még nem volt szokás.
Mona Lisának Giorgio Vasari nevezte a festményt, ő számos híres reneszánsz művész életrajzírója volt, többek között Leonardóé is. 31 évvel Leonardo halála után írta le először Vasari ezt a nevet. A „Mona” egy elterjedt rövidítése az olasz madonna (asszony, asszonyom) szónak. Mona Lisa tehát annyit tesz: Lisa asszony.
A másik használatos cím, La Gioconda ezt jelenti: "A gondtalan".
És mégis, csaknem 500 évig nem lehetett biztos a művészetrajongó közvélemény abban, hogy ki volt a gondtalanul mosolygó modell valójában.
2004-re végül az egyik legrégebbi elmélet bizonyosodott be: mely szerint Mona Lisa ihletője az ötgyermekes Lisa Gherardini, a gazdag selyemkereskedő felesége volt.
Giorgio Vasari életrajzíró hiteles forrás volt, hiszen személyesen ismerte a Giocondo családot. Vasari volt az első, aki 1550-ben írt művében a selyemkereskedő nejét nevezte meg a festmény ihletőjeként.
Giuseppe Pallanti firenzei tanár 25 évig búvárkodott a firenzei levéltárakban, mire 2004-ben bizonyítékot talált arra, hogy da Vinci családja valóban közeli kapcsolatban állt Francesco del Giocondo selyemkereskedővel, aki 1495-ben nőül vette Lisa Gherardinit. Így ő megerősítette azt, amit annak idején Vasari állított a kép modelljéről.
Az idők során számtalan elmélet forgott a modell kilétéről: említették a korabeli itáliai elit néhány hölgytagját, mint pl. Isabella d'Este, Isabella Gualanda és Cecilia Gallenari nevét. Voltak olyanok is, akik híres kurtizánokat és prostituáltakat neveztek meg a Gioconda modelljeként. Még Leonardo édesanyját is felfedezni vélték a festmény múzsájában. Egy ismert elképzelés pedig a festmény és Leonardo arcvonásai közti hasonlóságból indult ki: eszerint a művész - akit ma sokan tartanak homoszexuálisnak - saját magát festette le, női alakban.
A kutatók 2008-ban a Heidelbergi Egyetem gyűjteményében találtak rá az újabb bizonyítékra: egy feljegyzésre, melyet 1503 októberében da Vinci egyik ismerőse, Agostino Vespucci készített egy, a Cicero leveleit tartalmazó kötet margójára. A feljegyzés arról tanúskodik, hogy a művész egyszerre három képén dolgozott, közülük egyik Lisa del Giocondo portréja.
Mára tehát csaknem teljes bizonyossággal tudjuk, ki volt Mona Lisa. Sőt! A napokban a régészek feltárták egy olyan sír maradványait, mely valószínűleg Lisa Gherardini földi maradványait őrzi. A sír Firenzében, a Szent Orsolya-kolostorban található - Lisa Gherardini a férje halála után orsolyita apácáként élt 63 éves korában bekövetkezett haláláig.
Ha a genetikai vizsgálatok megerősítik, hogy őt találták meg (a csontok DNS-tartalmát összehasonlítják a Gherardini család gyermekeinek sírmaradványaival), akkor nagyon izgalmas lépés következhet: a koponyája alapján számítógépes arcrekonstrukciót végeznek, hogy kiderítsék, hasonlított-e arca valóban a Leonardo által ábrázolt szépséghez!
Nem is tudom, várom-e a vizsgálat eredményét, vagy jobb lenne inkább nem tudni, milyen volt a hús-vér asszony, akit már annyira megszoktunk olyannak látni, ahogy a festő ábrázolta: finom, elmosódó alig-mosollyal, a kor divatja szerint leborotvált szemöldökkel, nyugodt és méltóságteljes pózba merevedve.
A kép a francia forradalom óta található a Louvre-ban, egy rövid ideig még Napóleon hálószobájának falán is függött a Tuilleriák Palotájában.
Nóra
